"Most már elkezdtem, nem fogom abba hagyni!" 15 éves voltam akkor. Nem. Nem fájt. És vér sem volt. De nem akartam. És nagyon, nagyon féltem. Meg nem értettem. Barátnője volt, mi meg barátok. Mindig fiús voltam. Fiúkkal jártam edzeni, súlyozni. Rövid haj, bő ruhák. Akkor miért én?! MIÉRT? Ezután a mondat után abbahagytam a könyörgést. Nem volt értelme, én meg féltem. Mert egyszer előttem verte meg nagyon csúnyán a volt csaját.

Érdekes, aki utólag megtudta a dolgot, mind azt mondta: "Jó, hogy nem próbáltál meg védekezni, mert nagyon megvert volna..." Akkor legalább feljelenthettem volna? Nem tettem. 16 évesen miért nem mentem haza a fesztiválról? Miért aludtam kint velük, a "barátaimmal"? Miért ittam, még ha csak egy pohárral is? Azóta is meggyőződésem, hogy valami volt a borban. Előtte már ittam alkoholt, soha semmi bajom nem volt, most mégis keserű volt a félédes vörösbor. És kb. 10 percre rá elaludtam. Arra ébredtem, hogy meztelen vagyok, és rajtam fekszik. Miután befejezte, megkérdezte, hogy szűz voltam-e. Mondom, igen. Bocsánatot kért, mondván nem így kellett volna. Hát szerintem sem.

Kétségbeesésemben megkerestem az egyetlen lányt, akiben megbíztam, és úgy gondoltam, hogy tud valamit a szexualitásról, mivel a fiú természetesen nem védekezett. Kiderült, hogy a lány legjobb barátnője ennek a vadállatnak az új csaja. Természetesen elmondta neki. Pár hét és az egész iskola erről beszélt... Olyanok tudtak róla, akik életükben nem találkoztak velem, és én voltam a kurva.

A nőgyógyász jól összeszidott, három hétig feküdtem gennyes petefészek gyulladással és egyéb, szerencsére kezelhető nemi betegséggel. Anyám azt mondta, örüljek, hogy nem az árok parton valami mocskos csövesek tették csoportosan, szóval felejtsem már el. Apámnak csak évek múlva tudtam elmondani. A válasz? "Rég volt, talán igaz sem volt." Meg hogy nem vagyok egyedüli eset, sok lány átesik ilyenen.

Kiközösítettek. Nem mertem beszélni az emberekkel. Reflexből hátrább léptem, ha egy fiú akart beszélni velem, vagy hozzám szeretett volna érni. Még most is félek, pedig hány éve volt!

Másfél évvel később megismerkedtem egy csodálatos fiúval. Nagyon szerettem. Talán ő is. Szerettem a humorát, az eszét, szerettem a szemébe nézni, nem akartam elrántani a kezemet, ha megfogta, szerettem az érintését... Nem mertem megtenni vele. Rettenetesen szégyelltem, hogy ilyen fiatalon nem vagyok már szűz.