Sziasztok! Nagyon meglepődtem, de meg is örültem, mikor találkoztam ezzel az oldallal. Elolvastam pár történetet, és órákon keresztül azon gondolkodtam hogy megírjam-e az enyémet. Aztán úgy döntöttem hogy igen, mert lehet hogy pont neked tudok segíteni azzal hogy megmutatom, hogy én hogy tudok együtt élni a történtekkel. Az én történetem 7 éves koromban kezdődött,és 3.5 évig tartott.

Az apám 3 -szor nősült és ebben az időben, mikor kezdődött, friss házas volt a 3.-ban. Újdonsült anyukámmal váltott műszakban dolgoztak egy gyárban,hogy én a lehető legkevesebbet legyek egyedül. Mikor apám az éjszakai műszakból reggel hazaért, nekem még korán volt a suliba menetelhez. Letolta a nadrágját, letérdeltetett maga elé, és az orális kielégülést kérte. Miután végzett, mindig kaptam egy csokit, hogy az ízt,ami a számban és a torkomba volt elnyomja.

Nekem addig soha senki nem beszélt a szexről,kik,hogyan, mivel csinálják. Nem tudtam hogy amit csinálok az enyhén szólva nem helyénvaló. Apám mindig azt mondta hogy mindent neki kell nekem megtanítani,megmutatni mit hogyan kell csinálni, és én hittem neki. Miért ne hittem volna,hiszen az egyetlen állandó ember volt az életemben. Aztán egyszer történt,hogy ez már kevés volt. A magáévá akart tenni. Nem sikerült,mert túl szűknek bizonyultam. Akkor már gondoltam, hogy ez nem normális, ezt biztos hogy nem kellene. Elmondtam az anyámnak,amivel csak azt értem el,hogy kirakott a házból. Természetesen nem hitt nekem. Volt a házhoz építve egy helység,amit apám műhelynek használt. Oda kiraktak egy ágyat,volt külön tányérom, evőeszközöm, poharam, lavórom amiben meg tudtam mosakodni,(télen -15 fokban kiváltképp jó volt az a hideg víz.), és úgy tettek mintha nem is lennék. Csak akkor beszéltek velem mikor nagyon muszáj volt. De legalább mégsem voltam annyira egyedül. A padláson tárolt gabonának köszönhetően mindig akadt egy egér,vagy patkány aki legalább rám nézett.

Idő közben született egy húgom és egy öcsém, akikkel természetesen nem játszhattam, csak ha valaki jött hozzánk, nehogy bárki is rájöjjön hogy mi a helyzet velem. Természetesen apám tovább folytatta velem,annyiban változott, hogy most már nem csokit, hanem pénzt kaptam, és megígértette velem hogy nem mondom el anyunak, ez csak a mi titkunk lesz. Elmondtam az iskolában,bár nekik is feltűnt, hogy nincs rendben valami, mert az addig majdnem kitűnő tanuló gyerek alig éri el a 3-as szintet, a magatartásom kritikán aluli lett. Állandóan kék,zöld foltokkal mentem, mert akkor már bármi hülyeséget csináltam, vagy rosszabb jegyet vittem haza mindig jól el lettem verve. Könnyen megúsztam, ha csak egy pofont kaptam, de a leggyakoribb a derékszíj volt.

A sulival sem mentem sokra. Kijöttek családlátogatásra, de semmi jelét nem látták,hogy bármi nem normális dolog lenne nálunk. Meg hát,egy gyerek szava áll szemben a felnőttével, hiszen lassan belépek a kamaszkorba, korábban érő típus vagyok stb stb. A gyámhatóság két hétre egy másik baráti családnál helyeztek el, s lám csodát, beszereztem pár jó jegyet, és semmi hülyeséget nem csináltam. Aztán a kőkemény 3.5 év után intézetbe kerültem. Innentől kezdve lettem szabad. Ott a többiek elmagyarázták, hogy mit tett velem apám, és akkor megértettem.

Évekig nem beszéltem velük. Aztán hogy felnőttem, rájöttem hogy nem tudok haraggal a szívemben élni. Megtért keresztények vagyunk a férjemmel, és nagyon sokat imádkoztam, és útmutatást kértem Istentől, hogy tiszta szívemből meg tudjak bocsátani apámnak azért amit tett velem, és az anyámnak, mert cserben hagyott. Meg tudtam bocsátani, meg tudtam apámmal beszélni a múltat, és ő tudott bocsánatot kérni. A mai napig tartom velük a kapcsolatot, évente párszor el is megyünk hozzájuk. Én csak annyit tudok mindenkinek tanácsolni, hogy tudjatok megbocsátani, mert akkor a ti szívetek is sokkal könnyebb lesz, és ebben a legnagyobb segítség Isten. Van egy film aminek az a címe hogy "Találkozás" . Mindenkinek tudom javasolni,hogy nézze meg. Jó szórakozást.