Ha megengeded, laikusként pár szót szólnék (ha butaságokat vagy kellemetlent írok előre elnézést érte, akkor ne is olvasd inkább tovább...)
A néni éveken át puszilgatott ott 5 éves korodig. Ez bár abuzus, igen enyhe. Hacsak nem az volt a szitu hogy erőszakkal csinálta a tiltakozásod ellenére. Egy primitívebb ember számára ez csak egy ártatlan puszi, hát mi baja lesz annak ha oda is kap mosdás után egy puszit az a kicsit. Még jó is, még tetszik is neki. Láthatjuk mennyire szereti az a néni.... gondolják tévesen.... Mivel csecsemő korodtól csinálta, lényegében hozzá szoktál, és szerencsére, ha csak 5 éves korodig csinálta, nem érhetett extrém trauma. Szóval a te bajod szerintem nem ettől van. Azaz nem csak ettől. A te kis puncipuszid egy szelet csak a tortából.
Egy komplex családi helyzet miatt lettél sokkal inkább sérült, mint eme puszilgatás miatt. (bár megismétlem ha erőszakoskodott, vagy behatolt, pl újjal vagy valamivel akkor egész más a képlet, tehát amit most írok az abból indul ki hogy 5 éven át kvázi 'ártatlan" puszit kaptál mosdás után oda). Hanem amiket meséltél, pedig csak dióhéjban adtad elő abból körvonalazódik hogy volt ott egy olyan családi helyzet, ami még eme ominózus puszi nélkül is lehet hogy lelki sérültet csinált volna belőled..
Láthattuk hogy nem volt őszinte lelki kapcsolatod sem a szüleiddel, sem a testvéreiddel (nyilván nem a te hibádból), sem szeretetről és megértésről sem igazán beszélhetünk. Ilyen családi atmoszférában míg felnőttél ezernyi frusztráció és sérülés érhetett, ami felfokozta katalizálta a kisgyermekkori traumát. Ha egy boldog, szeretetteli harmonikus családban nőttél volna fel és mondjuk ez a puszilgatás megtörténik, mert nem veszik észre és te is titokban tartod, mert mondjuk szégyelled, de 5 éves korban megszűnik, meglehet hogy el is felejtetted volna, törölte volna az agy. Mivel a szép gyerekkor a családi harmónia szeretet felülírta, az ilyen esetben enyhének tekinthető traumát. Viszont pont ellenkezőleg egy ilyen lelkileg igencsak vad családban nőttél fel, nyilván halmozódott még sok -sok kisebb nagyobb trauma és sérülés, ezek együtt hatása, jelentősen felfokozta a szexuális traumád és emiatt lett a zavarod. Aztán az a néni még lehet mondott is ezt-azt esetleg megalázott vagy próbált, illetve meglehet hogy a családtagok is mondták ezt azt és megaláztak rendszeresen.
Nagyon összetett tehát a sérülés és zavar struktúra amit hordozol a pszichédben. Azt mondom hogy legelőször is le kell tisztázni magadban, bár valóban egyfajta nemi abuzus volt, aminek a lélektani utóhatásai felmérhetetlenek. Van akiről lepereg, van aki mélyen sérül egy életre, mindezek ellenére ez egy enyhe abuzus volt. Hiszen ha más eseteket megfigyelsz, ahol pl saját apja éveken át keményen erőszakolja a kisgyermekét. Ha végiggondolod, ez tényleg csak egy kis "ártatlan" puszilgatás... Gondold el (vagy inkább ne is túlzottan), milyen lehet egy ilyen durva abuzus áldozatának ezt feldolgozni és együtt élni vele. Neked valószínűleg eleve hajlamod is volt és van a depresszióra és meglehet, hogy ha minden heppi lett volna az életedben, felnőtt korra enyhén depressziós lettél volna, nyilván nem úgy amit leírtál, hogy szuicid gondolatok, összeomlás stb, de egy kvázi szokványos általános "alap" depid nagy valószínűséggel mindentől függetlenül kialakult volna, ami gyakorlatilag civilizációs betegség, minden második embert érint. Fő oka a hajlamon túl, a milliónyi frusztráció, ami egy embert általánosan ér a társadalmakban (de ez egy külön fejezet).
Tehát először is számot kéne szerintem vess azzal, hogy ez annyira azért nem durva és örülni hogy ennyivel megúsztad, esetleg néhány - de ne túl sok (!) - extrém esetet tanulmányozni viszonyítás képpen, hogy milyen az amikor tényleg nagyon durva abuzus van ( de ezt csakis ha érzel rá erőt, erőltetni nem szabad!). S ha ezt letisztáztad magadban, hogy legalább annyira a nem túl szeretetteljes családi millió (pl milyen anya az aki ilyet mond, hogy na bumm, hát még élvezted is... az egyáltalán nem szeret téged, mert nem is képes a szeretetre, aztán a testvérek közönye is), továbbá a hajlamod is és még biztos néhány tényező konstellációja vezetett a pszichés problémáidhoz. 54 évesen azért csak átvészelted a nagy hullámvölgyeket, öngyilkos sem lettél, tehát a fiatalkort lényegében megúsztad (sajnos rengetegen nem érik meg ezt a kort hasonló problémákkal, hanem "idejekorán" - "megoldják"...), ezek tehát pozitív dolgok, arra utalnak, hogy te nem vagy ebben egyáltalán hibás, magad nem okolhatod, nem vagy felelős az egészért, nem tehetsz róla.
Szabadítsd fel tehát magad így mindenek előtt! Utána pedig javaslok egy meditatív, elmélyülős terápiát. Nem tudom próbáltad-e. És ha igen milyen sikerrel. Van aki könnyedén ellazul és relaxál meditál, mert tehetsége van rá, van aki képtelen rá. Utóbbiaknak ugyebár sok sok technika, könyvek zenék és vannak készülékek is. Ha anyagilag jól állsz esetleg az Agytréner nevezetű meditáltató készüléket illetve az Agykontroll tanfolyamot vagy hasonló meditációs tanfolyamot javaslok és a meditációt napi szinten beépíteni az életedbe... Szerintem akár teljesen is kigyógyulhatsz a bajodból... találhatsz egy kedves párt.... lehetsz boldog... és élhetsz sok-sok évtizedet még, hosszan, kellemesen, boldogan...
Bocs a terjedelmért és hogy belekotyogtam... de hátha segített picit...
Témaindító
