- Hozzászólások: 59
- Köszönetek: 0
Távkapcsolat ?
- TELLTHETRUTH
- Témaindító
- Nem elérhető
- Felhasználó
Kíváncsi vagyok,hogy az átélt abúzusom és aközött,hogy állandóan csak távkapcsolataim vannak mennyire függnek össze.
Azért is vetem fel, mert Mara könyvében is többször visszatér ez a jelenség. Lehet semmi összefüggés nincs, csak próbálok magyarázatot találni a sokadik ilyen után.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- rini
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 225
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Miért kéne az embernek egyedül jól éreznie magát? És hogy van az, hogy az ember nem érzi fontosnak, hogy a társad, aki szeret törődjön a te igényeiddel? Hát nem az (lenne) a normális?
Én valahogy úgy képzelem ezt, hogy az ember olyan társat választ, akiről feltételezi, hogy törődik vele, kielégíti az igényeit, és emellett az ő igényei (mármint a társé) szintén ki lesznek elégítve. Vagy én vagyok ufó ezekkel az elvárásaimmal?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Szerintem is jó lehet kapcsolatban élni normálisan, de én eddig mindig beválasztottam bántó, ártó, beteg férfiakat. Azt mondják a szakemberek, meg én is valami olyasmire jöttem rá életem, olvasmányaim során, hogy amíg nem érzem magam jól egyedül a bőrömben, addig nem vagyok alkalmas párkapcsolatra. Mégpedig azért, mert ha megszereztem a páromat, leginkább azzal foglalkozom, hogy foggal körömmel kapaszkodom bele, hogy megtartsam, miközben a párom azt tesz velem, úgy használ ki, úgy bánt engem, ahogy jól esik neki. Mert hamar rájön, hogy függök tőle, és ezért kihasználható vagyok. (Miközben én meg a hiányzó önbizalmat várnám tőle, hogy megerősítsen, helyette az ellenkezőjét kapom.)
Hogy ez most az abúzus számlájára írható-e.. Talán az, hogy az én-határaimat nem tanultam meg érezni, és már kicsi gyerekként a szégyen dominált bennem az önérvényesítéssel, az öntudattal szemben. A családom is kihasznált, meg minden gyerek-közösség, sorolhatnám. Most tanulom magam képviselni, megvédeni, és lassacskán, de biztosan haladgatok is vele.
Szóval, Hajnalkám, biztos, hogy velem van a baj, nem Veled..
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Neked hogyan sikerült az áttörés, hogy végre normális kapcsolatod lett, ha szabad megkérdeznem?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Én fiatalon borderline voltam. Így a normális pasik az erotikus kisugárzásom miatt rám repültek, mint a legyek, aztán amikor észrevették, hogy egy zavarodott kis liba vagyok, fejvesztve menekültek. Nekem sem volt önbizalmam, hogy a normálistól ne féljek. Meg akkor túlságosan nagy fontosságot tulajdonítottam a külsőnek, és inkább azzal foglalkoztam, hogy néz ki a pasi. Gondolom, a zéró önbizalmam miatt, mert legalább ha teljesen zavarodottnak éreztem magam, legalább 20 év körül nagyon is jól néztem ki. ( Bár néha ezt is teljesen kétségbe vontam.)
Hála Istennek, most már borderline nem vagyok, mióta sok-sok terápiába jártam, meg olvasok sok önsegítő könyvet. Tisztába jöttem nagyjából önmagammal. Csak közben már nem vagyok fiatal, csak fiatalos. Sajnos, mivel 10 éve kb. alig járok valahová, -azóta nem tudok dolgozni a bipoláris depresszió miatt-, így kevés alkalmam nyílik ismerkedésre. És hát valljuk be, az korban hozzám való férfiak (50 körül) vagy foglaltak, vagy idióták, vagy ... nem tudom, hol vannak. Az interneten csupa alkalmi kapcsolatot kereső, meg aberrált alak van. Komoly kapcsolatot aki akar, elenyésző. Most egy darabig szüneteltetem ezt a részt, próbálok a gyógyulásra koncentrálni. (Ez a távkapcsolat valamennyire segít azért, hogy ne érezzem magam teljesen egyedül.)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Sok hasonlóságot látok benned és bennem. Biztos nem véletlen.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
1.5.2 Borderline Group of Neurosis
2 Diagnózis
2.1 Identitászavar
2.2 Hangulatzavar
2.2.1 Érzelmi instabilitás
2.2.2 Gyenge önkontroll
2.2.3 Belső üresség érzése
2.3 Viselkedés
2.3.1 Kötődés
2.3.2 Kapcsolati instabilitás
2.3.3 Önkárosító impulzivitás
2.3.4 Öngyilkossági gesztusok, tendenciák
2.3.5 Stresszválasz
2.4 Észlelés
2.4.1 Passzív jellegű disszociatív tünetek
2.4.2 Vonatkoztatásos gondolatok
Ezek nagyjából jellemzőek voltak rám. Pl. kötődésnél: Annak zavarai. Nagyon összetett.
Nem tudom, hogy mennyire függ az abúzustól. Én azt gondolom, hogy az alap az abúzus, utána bűnbaknak, "luzernek" használják azt, aki képtelen önvédelemre, ezért egy csomó minden még rárakódik. Én nagyon sokáig nem tudtam magam megvédeni pl, hogy visszatérjek a párkapcsolatra, abban sem. Úgy gondoltam, bizonyára azt érdemlem, amit kapok, ha egyáltalán észrevettem a bántást.
Állítólag egy rossz házasságnak pedig leggyakrabban az alapja a családban elfoglalt helyzet. A családi helyzetem az volt, hogy rossz, bűnös, elkurvulásra hajlamos személyiség vagyok. Az ember tudat alatt a megszokott helyzetet választja: Elfogadhatatlan vagyok, ezért állandó büntetést érdemlek.
Röviden ennyi, hogy a témába beleférjek.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
A kurvulásra hajlamról eszembe jutott, hogy amikor lefeküdtem az első sráccal (19 múltam, nem voltam már gyerek), mindkét szülőm lekurvázott.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Nem abban hasonlítunk, hogy nagyon vallásos volt Nálatok is a háttér? Vagy Te később fordultál a hit felé? Már nem emlékszem. Mindjárt visszanézem, ha van történeted.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Viszont az én családom is ilyen volt. Egyébként éppen most beszéltem a férjemmel erről, hogy mindenhol (az iskolában is, sőt, már az óvodában) túl sok az elvárás, és a legkevésbé sem veszik figyelembe a gyerek személyiségét, lelkét. És igen, az én szüleim is ilyenek voltak. És az én családi helyzetem is hasonló volt a tiédhez. Azzal "súlyosbítva", hogy miután megszületett a testvérem, láthattam, hogy őt hogy nevelik. Hát mit mondjak, nagyságrendekkel jobban, mint engem. Sokkal több törődést, figyelmet, szeretetet kapott, mint én. Amúgy én azt hittem, hogy ezt ő nem vette észre, mivel ez volt a természetes a számára, de pár éve beszélgettünk erről, és nekem abból az jött le, hogy nemcsak hogy észlelte, de ez neki se volt jó. Ő se értette, hogy miért bánnak velem ilyen rosszul, mintha nem is a saját gyerekük voltam. Hát bizonyos értelemben nem is...
Csoda, ha az embernek így felnőttként nincs normális kapcsolata? Én csak remélni tudom, hogy a saját gyerekeimet jobban nevelem, mint engem a szüleim.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Azt írják a borderline-ről, hogy nehéz kezelni, nehéz ebből meggyógyulni. Neked hogy sikerült?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!