Családi halmozódás

Anoni Mara általam, és Angyalka által is kiemelt mondatát kicsit általánosítottam. Most eszembe jutottak más szempontok is:

Talán attól is függhet, hogy tavábbadja-e valaki a szexuális abúzust, hogy ő feldolgozta-e, vagy sem? Tudatosult-e benne, vagy sem? Én, amikor 13 évesen a kisebbekkel hasonlót tettem, mint velem tettek, akkor nem tudtam, miért teszem. Azt sem tudtam, hogy ártottak a lelkemnek az abúzussal, nem is emlékeztem akkor az abúzusra, mégis késztetést éreztem rá.

Most olvasom épp egy könyvben, hogy ahol ridegen nevelnek, kevés az érintés, ott gyakran szexualizálódik a hiány. Nos, nálunk rideg tartásból leckéket lehetett volna venni.. Érintés, gyerekre fordított idő, gondoskodás.. Egy csomó düh volt, (van is még) bennem, amikor arra gondolok, hogy mennyire elhanyagolt gyerek voltam. Aztán mikor meg észrevették, hogy kívánom a szexet, akkor meg azért kaptam a képemre. A mi családunk egy konszolidált, kívülről mintacsalád. Kíváncsi vagyok, hogy ha bennem ennyi indulat van az én "fantasztikus " családom iránt, akkor hogy össze lehetnek zavarodva azok a családok gyermekei, ahol majdnem, vagy egészen nyíltan botrányos eszközökkel éltek a gyerekek felé. Ha nincs elég érzelmi intelligenciája az így nevelt gyereknek, nem természetes, hogy az agresszióját tovább adja?

Alicia09 írta: Talán attól is függhet, hogy tavábbadja-e valaki a szexuális abúzust, hogy ő feldolgozta-e, vagy sem? Tudatosult-e benne, vagy sem?

Igen, én is valahogy így gondolom, meg a nevelt lányom pszichológusa is olyasmit mondott, hogy a trauma kezelése nem csak az áldozat lelki egészsége miatt fontos, hanem azért is, mert ha kezeletlen marad, akkor ő is nagy eséllyel válhat később elkövetővé. Persze ez nem törvényszerű, függ az áldozat személyiségétől is.
Szerintem valahogy úgy van a dolog, hogy akkor nagy az esélye a rossz minta továbbadásának, ha egészen kicsi korban történt, és az áldozat elfojtotta magában az emlékeket. Így nem is feltétlenül emlékszik rá, hogy mi történt vele, esetleg a bevillanó képeket tarthatja képzelgésnek is.
Én is gyakran veszem észre magamon, hogy ugyanazokat a rossz anyai mintákat követem, ugyanazokat a számomra negatív töltetű szófordulatokat használom, amiket én láttam illetve hallottam anyukámtól még egészen kicsiként. Olyankor mindig arra gondoltam, hogy ha majd nagy leszek, én ezt biztosan másképp fogom csinálni. És sajnos nem mindig sikerül, általában csak akkor tudatosul bennem, hogy olyan vagyok mint az anyám, amikor már kicsúszott a számon az a mondat, amit kiskoromban annyira utáltam.
Persze ez köszönőviszonyban sincs az abúzussal, de gondolom, ugyanezen az elven működik ott is ez a halmozódás-dolog.

Eper írta:

Alicia09 írta: Talán attól is függhet, hogy tavábbadja-e valaki a szexuális abúzust, hogy ő feldolgozta-e, vagy sem? Tudatosult-e benne, vagy sem?

Igen, én is valahogy így gondolom, meg a nevelt lányom pszichológusa is olyasmit mondott, hogy a trauma kezelése nem csak az áldozat lelki egészsége miatt fontos, hanem azért is, mert ha kezeletlen marad, akkor ő is nagy eséllyel válhat később elkövetővé. Persze ez nem törvényszerű, függ az áldozat személyiségétől is.
Szerintem valahogy úgy van a dolog, hogy akkor nagy az esélye a rossz minta továbbadásának, ha egészen kicsi korban történt, és az áldozat elfojtotta magában az emlékeket. Így nem is feltétlenül emlékszik rá, hogy mi történt vele, esetleg a bevillanó képeket tarthatja képzelgésnek is.
Én is gyakran veszem észre magamon, hogy ugyanazokat a rossz anyai mintákat követem, ugyanazokat a számomra negatív töltetű szófordulatokat használom, amiket én láttam illetve hallottam anyukámtól még egészen kicsiként. Olyankor mindig arra gondoltam, hogy ha majd nagy leszek, én ezt biztosan másképp fogom csinálni. És sajnos nem mindig sikerül, általában csak akkor tudatosul bennem, hogy olyan vagyok mint az anyám, amikor már kicsúszott a számon az a mondat, amit kiskoromban annyira utáltam.
Persze ez köszönőviszonyban sincs az abúzussal, de gondolom, ugyanezen az elven működik ott is ez a halmozódás-dolog.

Kedves Eper!
Igen, örülök, hogy tovább szőtted a gondolataimat. És szerintem sincsen köszönő viszonyban az abúzussal, hogyan nem tudunk gyakran elszakadni a szülői mintától, én is csak párhuzamnak írtam le. Annak jó szerintem, meg nekem most jó volt megerősítésnek, köszönöm!

Azt hiszem, Kitty tudna nekünk mesélni a családi halmozódásról... Láttátok a történetét?

Anoni Mara írta: Azt hiszem, Kitty tudna nekünk mesélni a családi halmozódásról... Láttátok a történetét?

Igen. Nekem is pont ez jutott eszembe.

Azért az továbbra sem fér a fejembe, hogy az áldozatból elkövető lesz. Szóval ha egy lányt, nőt molesztálnak, erőszakolnak, bántanak, lehet ő is erőszak tevő lesz? Vagy most hogy van ez, mire gondolnak mikor azt írják a statisztikák szerint az áldozatból lesz az elkövető? Ez nem csak általánosítás a bűncselekményeket illetően és a mi esetünkre nem vonatkozik? Nem értem.

Kedves Ági!

igen, úgy tűnik, hogy az áldozatokból könnyen lesznek elkövetők. Valószínűleg akkor, ha nem tudatosul bennük, hogy abúzus áldozatok, és ha tudatosul, fel kéne dolgozni. A "feldolgozás" történhet úgy is, hogy tovább adja, mert nem segítenek neki..

Szerintem meg nagyon árnyalni kéne ezt az általánosítást. Nem pusztán attól válik valakiből elkövető, mert áldozat volt. Ennél biztosan komplexebb ez.

Kedves Mara! Igen, biztos lehet komplexebb is annál, hogy egyszerűen áldozat volt, és akkor abúzál. Biztos egyéb lelki oka is lehet, el tudom képzelni. Vagy akár egy csapat erőszakos fiatal, mint sajnálatos esetben Lillaróza esete a történetekben, hogy talán nem akarnak kimaradni a jó "buliból", vagy egyéb nagyon mélyen rejlő pszichés okok, lelki örökség? Vagy anya rátelepszik a fiára, mert rossz a házassága, aztán a fiú nem tud, vagy nem mer igazi kapcsolatot létesíteni a női nemmel, és valahogy kiéli a vágyait, talán perverz módon az anyja iránt érzett haragját is? A szakemberek jó lenne, ha többet tudnának erről..

Azt hiszem ezt is a Mérgező szülőkben olvastam: Ha a bántalmazott gyerek mellett nem volt együtt érző tanú, akkor nagyon nehezen feldolgozhatóak a traumák.. Sok ember nem veszi a fáradtságot egy ilyen gyerekkor után, hogy szembenézzen önmagával. Vagy nem is gondolja, hogy kéne. Tudok ilyenekről a környezetemben. Ha meg nem dolgozza fel, valahol, valahogy, kijön a "szőnyeg alá söpört szenny..

Alicia jól mondja.

Kb olyan lehet ez is, mint az alkoholista szülők gyerekeinél. Nyilván tudják, hogy a szülői minta rossz volt, mégis van, aki felnőttként azt követi. Vagy azért, mert el sem tudja képzelni, hogy lehet másképp is, vagy pedig azért, mert úgy dolgozza fel a traumát, hogy ugyanazt teszi, ami anno őt traumatizálta. Ezzel bizonyítja magának, hogy "nem is olyan rossz dolog ez". (Bocsánat, hogy ezt most idekeverem, de nálam ugyanez a helyzet az erőszakos szexszel. Sosem értettem, hogy miért jön be nekem, és sok év után jöttem rá, hogy azért, mert ez is egy módja annak, hogy feldolgozzam az engem ért traumát.)

Még nagyon reggel van, elég fáradt vagyok, nem tudok most ennél normálisabban fogalmazni, de remélem, azért értitek a párhuzamot.

"Akiket fiatalkorukban szexuálisan zaklattak, azok úgy érzik, ők is megtehetik ezt másokkal, még a saját gyermekeikkel is." Ezt bírta kirakni az Origo a Sipos Pál ügy kapcsán. Semmi "talán" , "néha", "gyakran", egy feltételes mód. Nem, kijelentő mód, mindez a cikk leadjében.
Az áldozatok nevében ezt a torzított állítást kikérem magunknak. Írtam az Origónak, helyesbítést kértem. Nekem ez most nagyon kivágta a biztosítékot.

Igazad van Mara! elismerésem, hogy ezt megtetted! Én... ott tartok, hogy ebben a rendszerben élve a hivatalos ügyek kapcsán szerzett tapasztalataim miatt is, nemcsak ismételten erőteljes szégyenérzettel küszködök, hanem felháborítónak érzem az ilyen mértékű, társadalmunk testi-lelki-szellemi jóléte ellen indított mindenféle álszent cselekvéssorozatba csomagolt pszichomachinációt! EZ MINDANNYIUNK EMBERI MÉLTÓSÁGA ELLEN VAN!!!

Ezentúl, ha valaki végre elmeri mondani, mi történt vele, utána mosakodjon, hogy "ja, de ő amúgy nem abuzálja a gyerekeit"?!

Anoni Mara írta: Ezentúl, ha valaki végre elmeri mondani, mi történt vele, utána mosakodjon, hogy "ja, de ő amúgy nem abuzálja a gyerekeit"?!

Na szépen vagyunk!

Mara, ha kell, csatlakozom a tiltakozáshoz.