Találkozás az elkövetővel

Még olvasni is nehéz, amiket írtok... Talán itt ásunk a legmélyebbre, hiszen pont ez a kettősség teszi olyan borzalmassá, érhetetlenné és feldolgozhatatlanná a gyerekkori szexuális abúzust. De nehogy vádoljátok magatokat, se a szeretetért, se a gyűlöletért. Ez a hideg-meleg váltakozás őrjített meg minket gyerekként is, nem?

Mióta rendszeresen vezetek, előjött bennem egy csomó szuper emlék. Nálunk csak apa vezetett mindig. És valahányszor tankolok, mindig elképzelem, ahogy kiszáll a kocsiból, én érzem a benzingőzt, visszacsavarja a fedelet, és megkérdi, hogy hanyas állásnál állunk... Olyan nosztalgikus szoktam lenni, hihetetlen!

Hiányzik. Ő is, meg anyu is. Nagyon...

Lányok, hétvégén irtam ebbe a témába, és annyira bevonzottam a dolgot, hogy el se hiszitek! Én sem!! 9 v. 10 év után először láttam őt tegnap egy bevásárló kozpontban...teljes döbbenet...aztán szerettem volna a szemébe nezni, percekig néztem öt, de nem sikerült, nem nézett rámpersze, aztán jott a pánik és a menekülés kenyszer...ami fura, hogy különösebb hatással nem volt rám! Csak a hatalmas teste, újra összetört kislánynak érzem magam, amit az a hatalmas test tört össze fizikailag és lelkileg is... Ezzel kapcsolatos emlékek jönnek..De megis az faj a legjobban, hogy nem nézett a szemembe...

Sunny írta: Lányok, hétvégén irtam ebbe a témába, és annyira bevonzottam a dolgot, hogy el se hiszitek! Én sem!! 9 v. 10 év után először láttam őt tegnap egy bevásárló kozpontban...teljes döbbenet...aztán szerettem volna a szemébe nezni, percekig néztem öt, de nem sikerült, nem nézett rámpersze, aztán jott a pánik és a menekülés kenyszer...ami fura, hogy különösebb hatással nem volt rám! Csak a hatalmas teste, újra összetört kislánynak érzem magam, amit az a hatalmas test tört össze fizikailag és lelkileg is... Ezzel kapcsolatos emlékek jönnek..De megis az faj a legjobban, hogy nem nézett a szemembe...

Ez furcsa. Miért szeretted volna, ha a szemedbe néz? Én szörnyet is halnék...

Sokat gondolkodtam egyébként ezen, amióta a topikot indítottam, mikor véletlenül én vettem fel neki a telefont. Olyan érzéketlenné és áthatolhatatlanná váltam hirtelen, mint egy asztalláb. (miért pont asztalláb, Freud papa? ??? ) Azt hiszem, az évtizedeken át működtetett "ne gondolj semmire, nem történt köztetek semmi" mechanizmus indult be újra. Az is rossz volt, hogy ott voltak anyámék, tudtam, lesik, hogyan reagálok, ha nem omlok össze, azt gondolják majd, na, nem is fáj már. (Amúgy is azt gondolják.)
De kiráz a hideg ha felidézem a hangját, nem is a történtek miatt, hanem a sok-sok év miatt, amíg képes voltam elviselni a jelenlétét, képes voltam úgy csinálni, mintha mi sem történt volna.

Nem tudom, így megint olyan érzésem van, mintha igazságtalanul "megúsztam" volna valamit...mivel valószínűleg én is szörnyet haltam volna a félelemtől, ha ő is a szemembe néz. Most úgy érzem, hogy "túl könnyen" megúsztam a találkozást...igazságtalanul...amire aligha kerül újra sor a következő kb. 10 évben...hülye gondolat menet.
Egyébként teljesen ismerős, amit írsz, én is a testvéremmel voltam, így kénytelen voltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Miközben pánikoltam, de csak el lettem könyvelve türelmetlen, hisztis p...nak (megint )
Nem tudom, honnan jön automatikusan ez a belső erő, hogy úgy tudunk tenni, mintha mi sem történne, miközben belül megöl a félelem...biztos jól megtanultuk gyerekként. Szerintem ahhoz képest, mennyire féltem, kifelé halál nyugodtan, fapofával mentem tovább a testvérem mellett (jó, persze, "türelmetlenkedtem", hogy menjünk már, de ez semmi ahhoz képest, amit belül éreztem).

Na mégis elolvastam a hozzászólásokat. Mivel az történt, hogy mikor feljött a topik, én kerestem meg facebookon az illetőt, és bejelöltem. Tiszta hülye vagyok. Most meg néha megnézem a fényképét, és azon gondolkodok, hogy vajon emlékszik, hogy mi történt. Néha csúnya szavakat mondok rá. ???

Ági40 írta: Na mégis elolvastam a hozzászólásokat. Mivel az történt, hogy mikor feljött a topik, én kerestem meg facebookon az illetőt, és bejelöltem. Tiszta hülye vagyok. Most meg néha megnézem a fényképét, és azon gondolkodok, hogy vajon emlékszik, hogy mi történt. Néha csúnya szavakat mondok rá. ???

De minek jelölted be?

Hogy miért jelöltem be? Ezt én is kérdezem magamtól, de kidobom ma az biztos.

Ági, én is nemrég töröltem az egyik pasit, (Facebook), aki abúzált szexuálisan is. Velem folyamatosan abúzus történik, mert nem tudom megkülönböztetni az ártó embereket a normálisaktól. Talán amiatt, mert aki bántott, az szeretett is, így most sem tudom valamiért elkülöníteni, hogy kire érdemes építeni. Ti nem így vagytok ezzel?

Én nem így vagyok ezzel.Néha azt gondolom,hogy már én nem vagyok normális.Az utcán,a buszon,bárhol,azt vizslatom,ki lehet aberrált,ki az, akiben ilyen hajlam van.Valószínűleg ez valami szűrőként működik,talán a saját testi,-lelki biztonságom érdekében fejlődött (fejlesztettem)ki.

Angyal, az jó, ha felismered az elkövetőket, de biztos teher lehet, hogy mindenkire gyanakszol.. Én meg borzasztóan szeretnék már bízni valakiben, de ez lehet, hogy nem ide illik..

Alicia09 írta: Angyal, az jó, ha felismered az elkövetőket, de biztos teher lehet, hogy mindenkire gyanakszol.. Én meg borzasztóan szeretnék már bízni valakiben, de ez lehet, hogy nem ide illik..

Én is eljutottam már erre a szintre. Hogy szeretnék bízni.

karácsony írta:

Alicia09 írta: Angyal, az jó, ha felismered az elkövetőket, de biztos teher lehet, hogy mindenkire gyanakszol.. Én meg borzasztóan szeretnék már bízni valakiben, de ez lehet, hogy nem ide illik..

Én is eljutottam már erre a szintre. Hogy szeretnék bízni.

Nyitottam egy új témát, ami lehet, hogy ezt itt szétoffolná, hogy miért bízik az ember, vagy nem bízik. Én úgy érzem, hogy teljesen "kretén" vagyok ebben. Válogatás nélkül képes vagyok sokszor bízni, és nem bízni, és azt sem tudom, hogy miért, mikor, melyiket teszem, és lehet, hogy ez amiatt van, hogy akik elkövetők, szeretetet is kaptam tőlük, ill. vegyesen hol ezt, hol azt. Tehát ott folytatom az új topikban..

Alicia09 írta: Ági, én is nemrég töröltem az egyik pasit, (Facebook), aki abúzált szexuálisan is. Velem folyamatosan abúzus történik, mert nem tudom megkülönböztetni az ártó embereket a normálisaktól. Talán amiatt, mert aki bántott, az szeretett is, így most sem tudom valamiért elkülöníteni, hogy kire érdemes építeni. Ti nem így vagytok ezzel?

Én sokáig így voltam. Én is. De már nem. És tudod, mi segített? Lehet, nevetni fogsz. A feminizmus. Elkezdtem olvasni egy feminista oldalt, illetve igazából azt se tudom, valójában feminista-e, mert az oldal kitalálója is írta magáról, hogy ő se tudja. Nyilván valamilyen szinten az. Szóval az ő írásai segíttetek a felismerésben. Aztán meg a facebookon lévő csoport, a többi nővel.

Sunny írta: De megis az faj a legjobban, hogy nem nézett a szemembe...

Nem tudom hogy a félelem, vagy a szégyen lehetett-e az oka. Ha gonosznak tarotok érte, ha nem: Remélem mindkettő.