Május írta:
Hajnalkám írta: [
Már feltápászkodtam. 
Nem túl jó így, de már megszoktam, hogy időről időre padlót fogok. Aztán feltápászkodok. És megy tovább a verkli.
És mitől tudsz feltápászkodni? És mitől szoktál padlót fogni?
Én most pár napja jobban vagyok, és mindig azt hiszem, több padló, több összerogyás nem lesz - aztán mégis, kibillenek és jönnek az agyonnyomó érzések meg gondolatok. Hát ezért kérdeztem én, hogy van-e ennek vége, hogy lesz-e olyan, amikor nem rogyok össze. Tudom, hogy mindenkinek vannak rossz napjai, de ez más, ilyenkor rám szakad az ég, olyan érzés, és elsöpri a jelent meg a körülöttem lévő valóságot. Hát ezért gondolom néha, hogy úgy kellene tennem, mintha nem történt volna semmi....
Jó kérdés. Legtöbbször attól fogok padlót, amikor a férjem sokat dolgozik, és sokat vagyok egyedül. Az nehéz. A feltápászkodás meg egyfelől szerintem a hitemen múlik, de ne úgy képzeld, hogy nekiállok egész nap imádkozni meg templomba járni (oda amúgy se járok), csak hiszek Istenben, és hiszem, hogy segít. A vallás az nem segít. Mindamellett éppen most gondolkozom azon, hogy valójában ez már feltehetően hozzám tartozik. Ez vagyok én. Maga az abúzus már távoli, talán mert már tényleg nagyon régen történt, és úgy érzem, közvetlenül már nincs rám hatással. Nyilván lenne mit feldolgoznom még, ha terápiára járnék, de így is próbálom. Pl. bogot kezdtem, meg itt is írok, olvasok, és beszélgetek erről a férjemmel is.
Tehát bizonyos értelemben azt mondom, igen, már vége van. Már rég nem abuzálnak, felnőttem, már nem is érhetne hozzám a nagybátyám, ha akarna sem. meg tudnám magam védeni, de nem is kéne, hogy én védjem meg magam, mert a férjem is megvédene.
Más szempontból meg abban az értelemben soha nem lesz vége, hogy nem lehet meg nem történtté tenni a dolgokat. De ez tesz ilyenné, amilyen vagyok. Még a padlót fogásaimmal is. Ha el tudom fogadni így magamat, akkor nyert ügyem van. És jó úton haladok. Főleg ha majd sikerül ezeket a padlót fogásokat is elfogadni. Hogy van, amikor rám szakad az ég. Mert csakugyan olyan érzés, ezt jól leírtad. De hogy ez nem baj. Ez sem baj, ez benne van. Mert majd megint felállok. És egyre gyorsabban állok fel. Ki tudja, aztán még az is lehet, hogy egyszercsak majd nem is lesz elesés sem, meg ég rám szakadás sem. De ha lesz, az se baj. Ez is elmúlik.
Baj, ha idézek egyet a Bibliából? Remélem nem. Ezt a bibliai részt már akkor szerettem, amikor még nem is voltam hívő. Szóval nem azért rakom be, hogy bárkit is térítsek, csak olyan szépnek tartom, és igaznak.
Prédikátor könyve 3. rész
1. Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
2. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
3. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
4. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
5. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
6. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
7. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
8. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
Témaindító
