GáLá írta: Nem várom el senkitől az elfogadást, megbocsátást, bár ha valaki képes rá, az szerintem jó dolog, mert megnyugodhat a lelke.
Ha a mozgatórugókat megértjük, az szerintem nem feltétlenül vezet elfogadáshoz olyan értelemben, hogy azután is ugyanúgy elutasítjuk, ugyanúgy nemet mondunk rá, ugyanúgy kívánjuk a szankciókat.
Ez szerintem nagyon összetett dolog, mert az egyén szintjén lehet, hogy eljutunk oda, hogy képesek vagyunk akár megbocsátani is, és abban igazad van, hogy az hozhat egyfajta megnyugvást, viszont társadalmi szinten nem biztos, hogy egyáltalán el kell jutni a megértésig. Tolerálni, elfogadni főleg nem. Harcolni kéne ellene, illetve az áldozatok érdekében fellépni. Pl. akár azzal is, hogy tudatjuk az emberekkel, hogy élünk, és jogunk van élni, jogunk van olyannak lenni, amilyenek vagyunk. És senki nem követelheti tőlünk, hogy normakövetővé váljunk. Természetesen a társadalom alaptörvényeit mi is betartjuk, de nyilván nem is erről beszélünk.
