Hogy lehetséges mindez?

Anno a pszichiátertől kérdeztem,hogy történhet meg ennyi ilyen történet. (Anno az első 1,5 percben azzal kezdte, hogy a legnagyobb nyugalommal azt mondta, hogy higgyem el, egy nagyon gyakori történet az enyém.) Azt mondta, hogy az emberiség még ugyanúgy őrzi a vérfertőző hagyományait, ami régen abszolút természetes volt (elég csak a Bibliát olvasni,hogy ott 1 csomó ilyen történetet találjon az ember), családon belüli házasodások még 100 évvel ezelőtt is, kis településeken élés, állatvilág hozadékai,stb. Én nem tudom elhinni,hogy bármely kornak a lánya a saját apját, bátyját, nagyapját,satöbbijét valóban akarta volna. Úgy gondolom, ez mindig a férfiak sajátsága volt. (Mikor hallunk női elkövetőről?) Ki mit gondol erről?

Nagyon gyakori jelenség, pont erre szeretnénk felhívni a figyelmet. Nem tudom, talán sok az állat közöttünk... A könnyű préda sokakat vonz, a naivitás, a kiszolgáltatottság, a természetes kíváncsiság mind-mind az elkövető kezére játszik. (Nem véletlen, hogy rengeteg esetben az áldozat 5-6 éves, amikor a gyerekek rendkívüli módon elkezdenek érdeklődni a szexualitás iránt. Utána ez az érdeklődés - egy pár évre - alábbhagy.)
És ami a legfőbb fegyvere az elkövetőnek: az "úgysem fognak neked hinni!" szöveg. Ezért kell beszélni róla, ezért szeretném, ha az emberek bebizonyítanák, hogy de igen, elhiszik. A valóság azonban az, hogy sokszor nem hiszik el. Próbáld ki! Tegyél ki mondjuk FB-on egy posztot egy abúzusos történetről. A kommentelők fele fogja azt állítani, hogy az áldozat csak kitalálja az egészet. Én már sokszor próbálkoztam ezzel, mindig legalább a fele hozzászóló a "hamisan megvádolt" férfit védte.
Vannak női elkövetők. Ritkább, de van.

Egyszerű a válasz: A SZERETET JEGYÉBEN TÖRTÉNIK EZ!!! Szarkasztikusan azt gondolom, hogy mert: "Teher alatt nő a pálma!"Gyengécske HITem szerint: Isten minket talált elég bátornak arra, hogy lezárjuk a generációkon átívelő sorozatokat, mintegy Krisztus-tudatosság(erős igazságérzet és áldozat készség) MAG van bennünk....

Kedves Süni! Anya vagyok, és 2 gyermekemmel történtek meg mégis folytatólagosan, úgy, hogy a megváltozott viselkedésüket észrevéve szakemberek sorához fordultam. MINDENHOL azt mondták, hogy túlérzékenységem és a szakmám miatt beleképzelem a tüneteket a gyerekeimbe. Amíg a saját történetemmel nem szembesültem, és a kisfiam ki nem mondott dolgokat, addig nem tudtam harcolni az elkövető(k) ellen!!! Ha megnézed A szégyen filmet, sokmindent megértesz. Szerencsére én a gyermekeimnek hittem és nem az elkövetőnek, nem kaptam idegösszeomlást, hanem a téma konkretizálása után tudtam olyan erővel és elszántsággal a gyerekeim mellé állni, mintha újjászülettem volna hamvaimból. Akkor tudtam én is valamennyire elfogadni, hogy van olyan, hogy egy anya nem veszi észre! Én ÉREZTEM a gondot, sokat foglalkoztam velük és a segítség különböző módjait folyamatosan biztosítottam számukra. Ám amíg a konkrétumokat nem is sejtettem egészen más okok, gondok mentén támogattam őket.

Még valami Kedves Süni! Szakemberként azt mondom: a gyerekek 80 %-a nem azért születik, mert a szüleik gyerekekre vágynak. És ez is közrejátszhat a szülők bántalmazó viselkedéséhez. Az apáéhoz, aki így bosszulja meg a gyermeken a létezését, az anyáéhoz, aki inkább nem mozdul ki a komfortzónájából...
Ők másként áldozatok, bár ez nem ment fel senkit sem önmaga sem más szemében. Ám a szocializációnk része a negatívumok tagadása, és a történtek felvállalása peremre tol mindenkit. Sajnos sok áldozatnak nincs ereje ezt felvállalni, vagy éppen knnyebb az "önbecsspás iskolája" mentén élni...

Angyalka írta: a gyerekek 80 %-a nem azért születik, mert a szüleik gyerekekre vágynak.

Ez a szám honnan van?

Saját 27 éven alapuló kutatásaimból és tapasztalatomból .

Az a véleményem, hogy ez nem a férfiak sajátsága, helyesebben mondva nem a közeli rokonnal folytatott szexuális viszony (elnézést, de nem szeretem a vérfertőzés szót) a férfiak sajátsága, inkább az elkövetés módja. A férfiak biológiai adottságaiknak köszönhetően gyakrabban alkalmaznak erőszakot, fizikai kényszert, mint a nők és társadalmi helyzetükből adódóan pedig gyakrabban élnek a hatalom és a megfélemlítés eszközeivel is.

A nőknek általában más, finomabb eszközeik vannak, amelyek kevésbé traumatikus hatásúak és jóval rejtettebbek. Pl. az anyák gyakran a gyermek gondozásába "rejtik el" a helytelen szexuális cselekményt.

GáLá írta: Az a véleményem, hogy ez nem a férfiak sajátsága, helyesebben mondva nem a közeli rokonnal folytatott szexuális viszony (elnézést, de nem szeretem a vérfertőzés szót) a férfiak sajátsága, inkább az elkövetés módja. A férfiak biológiai adottságaiknak köszönhetően gyakrabban alkalmaznak erőszakot, fizikai kényszert, mint a nők és társadalmi helyzetükből adódóan pedig gyakrabban élnek a hatalom és a megfélemlítés eszközeivel is.

A nőknek általában más, finomabb eszközeik vannak, amelyek kevésbé traumatikus hatásúak és jóval rejtettebbek. Pl. az anyák gyakran a gyermek gondozásába "rejtik el" a helytelen szexuális cselekményt.

Szerintem tévedsz GáLá! Attól válik abúzussá a történés, hogy a szexuális izgalom egy adott élethelyzetben megjelenik. SZERINTEM. Ez gyakrabban van jelen a férfiaknál, ennyi.

Kimaradt az "is". Attól is válik...

Ha így van, akkor megkérdezném, hogy mi lehet ennek az oka?

A személyes véleményemre vagy kíváncsi GáLá, hogy a férfiaknál miért van erősebben jelen a szexualitás?

Igen, hiszen most veled beszélgetek.

Kedves GáLá! Én hiszek a genetikusan átadható traumákban, és hiszem, hogy társadalmunk még nem dolgozta fel pl a világháborúkat. Rengeteg férfi jött haza mentálisan, pszichésen, fizikálisan sérülten és nem érezte magát FÉRFInak, ami sejtszintű, ösztönös tudás. Túlélőként(selejtesnek érezhetik magukat) ugyanezeken a pszichés folyamatokon menn(t)ek át, és ahhoz, hogy valódi partneri kapcsolatot éljenek meg, tenniük kell azért, hogy egyformának érezzék magukat a másikkal. Lásd a Trauma és gyógyulás könyvet, vagy F.Galló Béla:: Bennünk kódolt jövő könyvét

Én ezekben a dolgokban nem hiszek, de azért köszönöm a véleményedet.