Hogyan lehet túllépni a történteken?

Silent! Ami hasonlít, a nemi erőszak. Az produkálja ugyanazokat, vagy hasonló tüneteket. Nem az számít, hogy kit hogy, bár mindenkinek számít, de nem ettől egyformák a tünetek. Hanem attól, hogy olyat vettek el tőled, amit nem akartál odaadni. Kb, röviden, tömören. Üdv az érintettek között!

A történetem!
Napokig tanakodtam, hogy leírjam a történetem vagy sem, végül bátorságot merítettem , abban bízva, hogy talán segíthetek másoknak! Van egy 2,5 éves kapcsolatom, úgymond az első komoly kapcsolatom.Csak a párom tudja mi történt velem, és ő is csak azért, mert rájött, hogy valami nincs rendben és muszáj volt elmondanom.

13 éves voltam, amikor elmentem látogatóba abba a faluba, ahol az első osztályt jártam. Egy családi barátunknál szálltam meg, egyedül mentem. Egy délután ellátogattam egy volt osztálytársamhoz, a látogatás későig elhúzódott, így hazafelé menet úgy döntöttem, hogy a rövidebbik úton megyek, a házak háta mögött, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki követ.Kezdtem gyorsabban menni, de sajnos nem siettem eléggé.Hátulról valaki megragadott, rángatott és azt mondta , ha sikítok megöl! Mit tehettem volna?! Sírni kezdtem,de persze őt ez nem zavarta, letepert a földre, tapogatott, próbált levetkőztetni én meg ,ahogy tud egy 13 éves kislány ,próbáltam védekezni.Mikor észrevette hogy sikertelenül próbálkozik, elkezdett fojtogatni, és azt mondta:-Ha nem hagyod abba a sírást és védekezést megfojtlak!... Továbbra is próbálkozott, de mikor éreztem hogy mindjárt sikerül levetkőztetnie teljesen megijedtem és elkezdtem sikítani, ekkor meg megfogta a fejem és beleverte a földbe, annyira,hogy elvesztettem az eszméletem.

Nem tudom meddig feküdhettem ott, mikor magamhoz tértem már egyedül voltam, remegtem..alig tudtam hazamenni.A családi barátok már mind aludtak szerencsére,én bementem a fürdőbe és órákig ültem a vízbe, sírtam és próbáltam lemosni magamról a szennyet ami végig kíséri az életemet.

Mai napig sem tudom, hogy akkor mi történt, nem tudom , hogy elvette-e a szüzességem vagy sem , azt sem,hogy ki volt az. A szégyen miatt nem mertem elmondani senkinek a páromon kívül.

A szüleim elváltak mikor 4 éves voltam, és anyukámat nem akartam ezzel terhelni.

Azóta is rémálmok gyötörnek, rettegek a sötétben, vagy csak attól ha valaki hozzám ér.Mivel azelőtt is egy csendes kislány voltam, senkinek nem tűnt fel, hogy magamba zárkóztam.

Bár nem tudom pontosan , hogy akkor mi történt, de már nem voltam olyan kislány mint a többiek.Őrzök egy titkot ,ami rettenetesen zavar és amit most itt elmondhattam.De többször próbálkoztam már öngyilkossági kísérlettel, sosem sikerült.Bár tudom nem ez a megoldás de más kiutat nem láttam, amíg meg nem ismerkedtem a barátommal.

Köszönöm, hogy megoszthattam veletek!

Alicia09 írta: Silent! Ami hasonlít, a nemi erőszak. Az produkálja ugyanazokat, vagy hasonló tüneteket. Nem az számít, hogy kit hogy, bár mindenkinek számít, de nem ettől egyformák a tünetek. Hanem attól, hogy olyat vettek el tőled, amit nem akartál odaadni. Kb, röviden, tömören. Üdv az érintettek között!

Köszönöm!

Drága Silent!
Egyet kell hogy értsek Aliciával. Az erőszakban Nem csak a fizikai rész ami fájó. (és azt hiszem a többiek is így gondolják) Hanem az amit valójában elvett tőled az elkövető: a másokba, és önmagadba vetett hited, bizalmad. A biztonságérzet, hogy nyugodtan, FÉLELEM NÉLKÜL járkálhatsz, és nem kell folyamatosan védekező állásban lenned. Én legalábbis így érzem magam, ezt cipelem huszonöt éve. Meg az örökös önvádat, bizonytalanságot mindenben. Úgy hogy hidd el megértem, megértjük min mész keresztül. Köszönöm hogy leírtad a történeted: bátorságot adsz hozzá hogy én is ezt tegyem. Sokat, nagyon sokat jelent hogy más már megtette ezt előttem. Már nem érzem úgy hogy céltáblát festek magamra ha beszélni merek: Pedig mikor először el mertem mondani mi történt velem, a mai napig három embernek a neten keresztül, napokig rettegtem mit válaszol, hogy reagál. Mint kiderült, az egyikük, aki végtelen türelemmel kivárta , kiszedte belőlem mi történt, maga is erőszak túlélő (fél évet!!! várt rá hogy beszélni merjek) . Mélységesen tisztelem az erejét. Ahogy téged is: Én tudom mennyit könnyít a lelkeden ha kimondod, és megtöröd az átkos hallgatást. Remélem, a párod mellett, és itt ezen az oldalon elég segítséget kapsz ahhoz hogy nyugodt, sőt boldog életed lehessen egyszer.

Süni, nekem most aranyat érnek a szavaid. Köszönöm. Én nem magamtól akartam túllépni ezen, hanem mások sürgetnek. Jó, hogy ezt írtad.

Alicia09 írta: Silent! Ami hasonlít, a nemi erőszak. Az produkálja ugyanazokat, vagy hasonló tüneteket. Nem az számít, hogy kit hogy, bár mindenkinek számít, de nem ettől egyformák a tünetek. Hanem attól, hogy olyat vettek el tőled, amit nem akartál odaadni. Kb, röviden, tömören. Üdv az érintettek között!

És ami még hasonlít: A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK MINDEN FAJTÁJA!!! Ugyanazok a tünetek akár a látváyától is, csak talán nem annyira erősek, hogy az szemet szúrjon...

Sziasztok! Valaki segítene nekem?Kiszeretném törölni a fórumom de nem tudom ,hogy kell,előre is köszönöm!