FILMEK A MEGÉRTÉSHEZ

karácsony írta: ..az a lényeg, hogy fontosabbnak érzem a kapcsolatunkat annál, hogy felrúgjam egy rövidzárlat miatt, amit meg fogok vele beszélni mindenképp, mert igazából jobban szeretem annál, mint amennyire feldühített vele és megkérdőjelezett dolgokat bennem.

Akkor lehet, hogy épp olyan dolgokra mutatott, amivel akár nehéz lehet szembesülni, de lehet, hogy nincs igazam. Végülis a terápia nem fáklyásmenet, és kell hozzá egy adag mazochizmus.. A fejlődés fájdalommal jár. Először, de ezt te is tudod, szerintem..

Értem, Karácsony. Sajnos a terapok is emberek, de ez nekünk néha nagyon kellemetlen, mert mi vagyunk a kiszolgáltatottabbak.. Drukkolok neked, hogy sikerüljön megbeszélni vele. Ha normális, be tudja látni, hogy hibázott.

karácsony írta: Hát igen,de ez nem ilyen volt Alicia. Sok mindenen túl vagyunk már. De ez nem olyan volt...hibáztatott. ennyit tudok mondani és semmilyen enyhítő felmentést nem tudok adni. Rövidzárlata volt. Azért nem csak terapnak nem könnyű lenni hanem paciensnek sem. Elég egy rossz mondat.

Ismerős ez, Karácsony. Velem egyszer fordult ez elő, mondott valamit a pszichológusom, ami borzasztóan fájt. Persze nem egészen úgy hangzott el, ahogy én emlékeztem rá, de a lényeg azért valóban az volt. Nagyon tapintatlan volt, fájt, amit mondott.
De.
Soha annyit nem léptem előre a terápiában, mint azon az órán, amikor ezt megbeszéltük. Nem mondom, hogy könnyű volt, de megérte! Úgyhogy nem csillapítsd ezt a dühöt, inkább tartsad ébren, hogy legközelebb rá tudd zúdítani!

Május én örülök, ha kapok plusz feladatot, mert azzal is előrébb vagyunk. Hát nem tudom, nem szoktam fürkészni hibát, ez nem tudom, mi lehet nálad...én csak egyet nem érteni szoktam, de mindig próbálunk együtt gondolkozni. Remélem sikerül ez legközelebb is, már lehiggadtam, csináltam egy csomó mindent, és sokat segített, hogy kiírhattam ide, mert nagyon szìven talált és ezt igazából csak itt értik meg...nincs másik vki, aki úgy megérthetne, mint egy pszichológus vagy egy túlélő, mikor ilyen helyzet áll elő.
Amúgy megfigyeltem, hogy a pszichológusok zsiványok tudnak lenni nagyon...a sok mindenen túl vagyunk inkább ehhez köthető nálam.

Május neked most akkor nincs párkapcsolatod? Távkapcsolat sem? ( én olyat nem bírnék, attól is ugyanennyire ki lennék készülve ) Mikor volt az utolsó kapcsolatod? Hogyan tudtál túl lenni rajta? Szerelmes voltál? Azért kérdezem ezeket, vagy bárki más is válaszolhat, hogy a "magunk fajták" hogyan élik ezt túl? Mert ép ésszel gondolkodva bárkinek azt tanácsolnám, hogy van más, az élet megy tovább, de nekem meg mégse megy, vagy megy, csak nehezen nagyon...

Május írta:

karácsony írta: Május én örülök, ha kapok plusz feladatot, mert azzal is előrébb vagyunk. Hát nem tudom, nem szoktam fürkészni hibát, ez nem tudom, mi lehet nálad...én csak egyet nem érteni szoktam, de mindig próbálunk együtt gondolkozni. Remélem sikerül ez legközelebb is, már lehiggadtam, csináltam egy csomó mindent, és sokat segített, hogy kiírhattam ide, mert nagyon szìven talált és ezt igazából csak itt értik meg...nincs másik vki, aki úgy megérthetne, mint egy pszichológus vagy egy túlélő, mikor ilyen helyzet áll elő.
Amúgy megfigyeltem, hogy a pszichológusok zsiványok tudnak lenni nagyon...a sok mindenen túl vagyunk inkább ehhez köthető nálam.

Tudom, hogy valakinek bejönnek a plusz feladatok, csak nekem rossz tapasztalatom van vele. Ha te szívesen csinálod, azt jelenti, hogy te tényleg azon vagy, hogy jobbra fordítsd a sorsod
Sose hittem volna, hogy jó lehet olyan emberekkel beszélgetni egy fórumon, akik hasonlót éltek át, mint én, de jó nagyon. De a pszichológusok zsiványságát nem értem....

Amikor pánikrohamom van vagy jönnek az ádáz gondolatok, akkor azért jó az a táblázat bárkinek, mert segít önállóan kikeveredni a beszűkülő tudatállapotból, mikor kezdődik, én csak ülésen vettem újra elő, nem tudtam mi áll benne, csak segítséget akartam kérni az utsó ponthoz, mert nem tudtam jól értelmeztem e a folyamatot. Aztán elkérte a papírt...hát jaj:-) az állt benne pl.attól félek, hogy skizo leszek, mert annyira egyedul erzem magam, h ide fogok képzelni vkit. Ezt már egy beszűkült állapotban írtam, de voltak durvábbak is...:-)ez akkor mondjuk eléggé megterhelő.
De vhogy vissza tudtam fordítani, mert végigvisz a pozitivitás felé.

Zsiványok, mert taktikáznak.

Ahhoz szólnék hozzá, hogy az első terapom nekem is feladatokat adott. Állandóan. Sokáig szorgalmasan csináltam, aztán egyre nehezebbek lettek, meg értelmetlenek... legalábbis számomra. Oké, kamasz fejjel talán volt bennem kis lázadás is.
Aztán egyszer megjegyezte, hogy ha nem csinálom meg a házit, akkor mi értelme van ennek az egésznek. Hogy ő mindent bele ad maximálisan, én meg nem... Akkor nagyon makacs lettem, és amikor azon az ülés végén megcsináltatta velem újra a szín tesztet, lecseszett, hogy nem is nézek oda, csk randomra odabökök. És komolyan rám pirított, én meg tökre elszégyelltem magam. Pedig odafigyeltem, amennyire tőlem kitelt akkor. Akkor éreztem először igazi szégyent nála. Meg amikor lehordott, hogy mit képzelek magamról, amiért goromba hangnemben beszélek vele... még írásos bizonyítékom is va róla, hogy mondogatta, hogy most már olyan mély a kapcsolat köztünk, hogy nyugodtan kiabálhatok vele, nem fog megsértődni. És amikor megtettem, lecseszett. Akkor ugyanazt a következetlenséget éreztem, mint szüleimnél. Össze-vissza szabályok, szégyen... na és akkor kezdtem el hozzá jobban kötődni.

Ebben azért lehet fejlődni Rotebeete, mert már van rálátásod.

jelen írta: Május neked most akkor nincs párkapcsolatod? Távkapcsolat sem? ( én olyat nem bírnék, attól is ugyanennyire ki lennék készülve ) Mikor volt az utolsó kapcsolatod? Hogyan tudtál túl lenni rajta? Szerelmes voltál? Azért kérdezem ezeket, vagy bárki más is válaszolhat, hogy a "magunk fajták" hogyan élik ezt túl? Mert ép ésszel gondolkodva bárkinek azt tanácsolnám, hogy van más, az élet megy tovább, de nekem meg mégse megy, vagy megy, csak nehezen nagyon...

Nekem a túlélés egész jól ment annak idején, emlékszem. Párkapcsolatban élni nehéz. Mert ha szereted, és megbánt, szászszor jobban fáj, mint az, ha egyedül vagy.

Anoni Mara írta:

karácsony írta: Hát igen,de ez nem ilyen volt Alicia. Sok mindenen túl vagyunk már. De ez nem olyan volt...hibáztatott. ennyit tudok mondani és semmilyen enyhítő felmentést nem tudok adni. Rövidzárlata volt. Azért nem csak terapnak nem könnyű lenni hanem paciensnek sem. Elég egy rossz mondat.

Ismerős ez, Karácsony. Velem egyszer fordult ez elő, mondott valamit a pszichológusom, ami borzasztóan fájt. Persze nem egészen úgy hangzott el, ahogy én emlékeztem rá, de a lényeg azért valóban az volt. Nagyon tapintatlan volt, fájt, amit mondott.
De.
Soha annyit nem léptem előre a terápiában, mint azon az órán, amikor ezt megbeszéltük. Nem mondom, hogy könnyű volt, de megérte! Úgyhogy nem csillapítsd ezt a dühöt, inkább tartsad ébren, hogy legközelebb rá tudd zúdítani!

Köszönöm Mara Megbeszéltük.

Ez igaz. Ma viszi meg el az itt maradt ruhait.de a baj az h szetelmes vagyok fuggok tole erzelmileg pedig rohadtul kihasznalt erzelmileg anyagilag es raadasul egy helyen lakunk es ki tudja miket terjeszt rolam de o fog tonkre menni jobban m o alkoholista. Az en melomba ez tok szegyen h ilyennel osszealltam lealaztam magam ezt elem tul nem tudom.

jelen írta: Ez igaz. Ma viszi meg el az itt maradt ruhait.de a baj az h szetelmes vagyok fuggok tole erzelmileg pedig rohadtul kihasznalt erzelmileg anyagilag es raadasul egy helyen lakunk es ki tudja miket terjeszt rolam de o fog tonkre menni jobban m o alkoholista. Az en melomba ez tok szegyen h ilyennel osszealltam lealaztam magam ezt elem tul nem tudom.

Nem mondom, hogy nem nehéz, de túléled, Jelen. Én is már párszor túléltem..

Túlélem Alicia, csak a szívem szakad meg. Teljesen tönkre fog menni. Én felállok, gondolom, a gyerekkoromat is túléltem. Ha meg esetleg meglátom másik nővel, na a zt nem tudom hogyan reagálnám le. Belém hasít így is a fájdalom, hogy hazugság volt az egész???? Ezt nem hiszem eeeeeeeel.