Tudatom Kutatom

Bandibig, ezt az élvezet dolgot talán még nehezebb feldolgozni szerintem. Pont mert valahogy azt gondolja az ember, hogy ha valamit élvezel, akkor te is benne voltál, és akkor bűnös vagy. Pedig ez nem igaz. Én egyébként éppen az emiatt érzett szégyentől tudtam legnehezebben megszabadulni. Mindmáig nehéz erről a részéről beszélnem. De ma már úgy vagyok ezzel, hogy akkor se az én hibám, ami történt, hiszen az a 8000 idegvégződés nem véletlenül van ott. Érezni muszáj, és ez talán a legnagyobb disznóság az egészben.

Szuper jó gondolatokat írtok! Bandibig5 nagy segítség vagy ezen a fórumon! Az, hogy kinyitottad a lelkedet és mersz lélekből szólni, férfi társaidnak is példát mutatva ezzel, bátorságra és nemes lélekre vall!
Május úgy gondolom, hogy nem kell bűntudatot, vagy hasonló rossz érzést táplálnod magadban, azért mert a benned élő gyermek részed segélykiáltását hallatod! Akik ezen az oldalon abúzust elszenvedettként fórumoznak szerintem mindenkivel megtörtént már, hogy beszűkült a tudata és kicsúszott a talaj a lába alól és hasonlóan viselkedett vagy nem „viselkedett” valahol... Mara csak arra akarta felhívni a figyelmedet, hogy halld meg, lásd meg, keresd a tudatoddal a jó és építő gondolatokat is. A mondat a tudatosan gondolkodó felnőtt részednek szólt, a sérült gyermek részeddel mindenki együtt érez.
Hajnalkám bírom a humorodat és nagyon tetszik az a gondolatod, hogy nem vagyunk betegek, és hogy normálisak vagyunk, mert az ilyen traumára ez a normális reakció. Az előadásodhoz szorítok nagyon, úgy érzem, hogy ezt mindnyájukért teszed.
Mara, lenne egy ötletem az oldallal kapcsolatosan! A hajnalkáéhoz hasonló mondatokat is ki kellene tenni táblaként, hogy ne csak azokat a sokkoló, sérelmekről szóló mondatokat láthassák a fórumra látogatók, hanem olvashassanak olyan szembetűnő gondolatokat is, amelyek a kiutat mutatják.
Alica09 az empátiás videó nagyon tetszett, köszönöm. Meglásd, a hited kivezet a napfényre!
Jelen, olyan szépen haladsz, szeretet és alázat van a szavaid mögött, a szeretet pedig a legnagyobb erő!

Koszonom kiscsillag! Haladok de nem egyszeru. Ugy feladnam ezt sokszor. Olyan nehez sokszor. De tudom nem lehet ilyen alternativa nincs. Azt erzem mintha nem lenne multam es en csak belecsoppentem az eletbe felnottkent mint akinek nem is volt gyerekkora. Mintha akkor is most is sokszor ugyanazok a kerdesek felelmek lennenek bennem . Lehet ezert nem erzem kicsit sem hogy telne az ido felettem. Ez az erzes foleg azota van miota van kisfiam. Az o gyerekkora a legfontosabb megis felek olykor jol csinalok e mindent. Nem egyszeru a munkam se. Hasonlo mult nelkuli arva erzeseitek nektek is vannak voltak?

Igen Jelen, nekem is voltak hasonló érzéseim, azt hiszem ez is „papírforma”. Vagy Hajnalkám szavaival élvre a normális reakció, azokra a hatásokra, amik értek. Én formailag klasszikus családba születtem (apa, anya, ellentétes nemű testvér) és felnőtt koromban is ilyen családom lett, annyi különbséggel, hogy az én gyermekeim mindketten fiúk. Mégis úgy éreztem mindig magam, mintha egyedül lennék, ahogyan Te fogalmaztad árva érzéssel éltem. Amikor a terapeutám azt kérte tőlem, hogy vigyek gyerekkoromról fényképeket és beszéljek az akkori emlékeimről, olyan volt mintha nem lenne múltam. Alig találtam gyerekkori fényképeket magamról és képtelen voltam emlékezni. Néha elviselhetetlen fájdalom lett úrrá rajtam, amit a félelem, szégyenérzet, bűntudat táplált. Nekem is voltak olyan gondolataim, hogy csak a gyerekeim léte tart életben, az irántuk érzett szeretet, felelősség és a kötelességtudat. A felelősség és kötelességtudat az elméből jön, az olyan, mint pl. egy műtét, fájdalmas, de életben tart. A szeretet viszont lággyá, türelmessé, magunkat elfogadóvá felülemelkedővé tud tenni. A szeretet a legnagyobb erő, az egyetlen, amire minden ember képes, de a szabad akaratunkkal dönthetünk úgy is, hogy nem szeretünk. Dönthetünk úgy, hogy engedjük magunkat befolyásolni azoknak a negatív erőknek, melyek a szeretet ellen dolgoznak. Néha a „gyógyulásunk” érekében meg is kell magunknak engednünk, hogy ezek az erők áthassanak, pl. a düh, harag. Csak arra kell vigyázni, hogy ezeket a negatív, romboló érzéseket ne vetítsük ki a környezetünkre, azokra az emberekre, akik szeretettel vannak irántunk. Amikor úgy gondoljuk, hogy képtelenek vagyunk magunkat elfogadni és szeretni, akkor sem kell a bennünk lakozó szeretetet magunkba börtönözni, lehetőségünk van arra, hogy kiárasszuk, azok felé, akiktől mi is kapunk és azok felé, akik, vagy amik nekünk a legfontosabbak. Lehet az a gyermekünk, a társunk, a barátunk, a kutyánk, a virágaink, a tanítványaink, az otthonunk, a hivatásunk. Egy idő után ez visszatükröződik és akkor lassan képessé válunk arra, hogy magunkban is meglássuk a szépet, az értéket, nem csak elméből, hanem szívből is. Akkor már merjük látni a múltunk fájdalmas részét is és el tudjuk fogadni a sérült részünket. Az ellenünk tetteket nem fogjuk tudni elfogadni, azt nem is szabad, de önmagamat a múltammal együtt igen.

Igen ertelek kiscsillag. Szepen tisztan es erthetoen fogalmazol es teljes pozitivizmus jellemzi szavaidat.

Nem erzem jol magam. Hol fent hol lent vagyok. Mindig oda jutok, hogy nem jo igy. Kuzdok de olykor kilatastalan. Egyedul vagyok. Gyerekkel tars nelkul. De ez nekem elkepzelhetetlen hogy van hozzam illo ferfi illetve hogy en nem illek senkihez . Ez meg fog valtozni? Van esely erre? Utalom h ezt gondolom.

Köszi, Kiscsillag

jelen írta: Nem erzem jol magam. Hol fent hol lent vagyok. Mindig oda jutok, hogy nem jo igy. Kuzdok de olykor kilatastalan. Egyedul vagyok. Gyerekkel tars nelkul. De ez nekem elkepzelhetetlen hogy van hozzam illo ferfi illetve hogy en nem illek senkihez . Ez meg fog valtozni? Van esely erre? Utalom h ezt gondolom.

Ne utáld, Jelen. Szerintem ezek teljesen jogos érzések, gondolatok, és nemcsak az abúzus miatt, hanem mert amúgy is nagyon nehéz olyan férfit találni, aki normális. Olyat meg még nehezebb, akiben van elég empátia. Viszont én mindig is hittem abban, hogy az embernek van valahol párja, ugyanakkor azt gondolom, szerencse kérdése is, hogy mikor találod meg.

Kedves Jelen,
Mar a neved is onmagaban a gyogyulast Jelzi.Nagyon sok meditaciot es spiritualis beszelgetest hallgatok lenyegeben elkezdtem terapias helyek tudatos kialakitasat az eletemben amik segitenek ujrahuzalozni a gondolkodasomat...Nekem nagyon nagy kedvencem Eckhart Tolle.A tole kapott utmutatasok es tanitasok elkezdtek beepulni a gondolkodasom hatasmechanizmusaba.Tagul a tudatom.Az en eletem a folyamatos megmerettetesek jatszmaja volt..Ha gyoztem szenvedtem,ha vesztettem megjobban.Nem leteztek egyenerteku embertarsak, csak a traumatikus kapcsolodasi mintak voltak jelen mindenhol.Am ez amekkora baj akkora lehetoseg is...Azthiszem azok az emberek akik igazan kozel allnak hozzank tamogatnak a bajban is igazan. Az elmult napokban ugyereztem, hogy kezd osszeallni a Matek.Az osszes paranoiam kezd osszeallni ugy hogy azokat mar nem felek MEGFIGYELNI sot neha elkezdem oket boncolgatni darabokra.Ebben nagyon nagy segitseg ez az oldal.
Szoval a gyereknek mit szabad es mit nem?(Kozosulni egy masik kisfiuval biztos nem)Aztan mi lesz ha ezt valaki MEGLATJA vagy MEGHALLJA.Nem igazan nehez osszehozni hogy ebbol aztanhogy alakult ki a szocialfobia...Sokan nem tudjatok hogy en 24 eves koromig egyaltalan nem emlekeztem a traumamra aztan egyszer villamcsapaskent robbant a bomba.Olyan volt mint egy atombomba az idegrenszernek, teljes mentalis leepules kb 24 ora leforgasa alatt.Hatalmas teher volt rajtam egy ido utan szinte teljes mertekben felfalt a fajdalom testem.Szerencsere idoben kaptam angyalokat magam melle es elindultam a gyogyulas utjan...

Ma egy beszelgetest hallgattam ahol egy Apuka kerdez a fent emlitett Uriembertol:

-Azt mondja hogy van valasztasunk a szeretet es a szenvedes kozott.
Az Apuka elvesztette a fiat aki a legjobb baratja is volt egyben.Ezek utan pedig gyakorta kijart a parkba ahol a fiaval sok idot toltott.Egyszer aztan nem birta tovabb leborult a foldre es torkaszakadtabol elkezdte gyaszolni a fiat..Majd egy hang megszolalt a fejeben Apa ne tedd ezt magaddal NE BANTSD MAGAD!!!
Valojaban az tortent hogy az Apa a szenvedes mintajaval akarta eletbe tartani a fia emleket.(Es ami oly kedves a szamunkra arrol nehezen mondunk le)
A szenvedes igazabol csak elvalasztja az Apat es a Fiat spiritualis ertelembe hiszen a szenvedes nelkul meg kozelebb kerulne onmagahoz es ezaltal a fia szellemehez..
Ezen ma sokat gondolkoztam...
UI:Maradj Jelen

Május írta: mindenben a rosszat látom, beszűkültem és kicsúszott a talaj a lábam alól. Nekem sem jó ez.

Nem az én hibám, valószínűleg gyógyszer mellékhatása, amit a betegségemre szedek.

Május, ne hibáztasd Magad semmiért, főleg olyanért, amiről nem tehetsz!

Tegnap csináltam egy demencia tesztet magamról.. Hát, nem volt fényes, de felhívták a figyelmemet rá a kiértékelésnél, hogy ha nyugtatókat, antidepresszánsokat szedek, akkor attól van.. És az antidepresszánsokat drogoknak nevezte az író.. És ezeket a "gyógyszarokat" adják nekünk, hogy "gyógyuljunk meg.." Jól meggyógyulunk, még le is épülünk agyilag ...

Eddig azt gondoltam, hogy a további gyógyszercsökkentéseket majd tavasszal kezdem, mert akkor talán könnyebb. De alig tudom a napi rutint is csinálni, kedvetlen vagyok, és alulmotivált. De a gyógyszercsökkentésnek meg igazán brutálisan durva mellékhatásai vannak sajnos.. Pánikroham, és társai.. Hát, most legyünk okosak, félig "demensen"... Azt sem bánnám, ha a gyógyszermaffia lelőne a fenti kijelentéseimért, olyan fáradt vagyok most...

Alicia09 írta: Május, ne hibáztasd Magad semmiért, főleg olyanért, amiről nem tehetsz!

Tegnap csináltam egy demencia tesztet magamról.. Hát, nem volt fényes, de felhívták a figyelmemet rá a kiértékelésnél, hogy ha nyugtatókat, antidepresszánsokat szedek, akkor attól van.. És az antidepresszánsokat drogoknak nevezte az író.. És ezeket a "gyógyszarokat" adják nekünk, hogy "gyógyuljunk meg.." Jól meggyógyulunk, még le is épülünk agyilag ...

Eddig azt gondoltam, hogy a további gyógyszercsökkentéseket majd tavasszal kezdem, mert akkor talán könnyebb. De alig tudom a napi rutint is csinálni, kedvetlen vagyok, és alulmotivált. De a gyógyszercsökkentésnek meg igazán brutálisan durva mellékhatásai vannak sajnos.. Pánikroham, és társai.. Hát, most legyünk okosak, félig "demensen"... Azt sem bánnám, ha a gyógyszermaffia lelőne a fenti kijelentéseimért, olyan fáradt vagyok most...

nem véletlenül van nekem gyógyszerfóbiám, ilyenkor, mikor ilyesmiket írtok, mindig megerősödik ez a dolog...Valamit olvastam arról, hogy mi lassítja a demencia kialakulásának tempóját, de elfelejtettem, természetes dolog. Keress rá Alicia. Vagy zöldség vagy gyümölcs.

Alicia, innen nem tűnsz demensnek
Karácsony, tökre megértem a gyógyszerfóbiád. De ha nem szedek gyógyszert, megfulladok. Ez új gyógyszer, az orvosom nagyon komolyan vette, hogy állandóan szorongok, lehet mellékhatás. Igaziból meglepett, hogy komolyan vett, mindig meglep, ha elhiszik, amit mondok.
Most meg azon kezdtem szorongani, hogy nem a gyógyszer okozza, és akkor mi lesz.

Átteszem a beszélgetés folytatását a Kötetlen beszélgetésekbe..

Kiscsillag.

Allitolag, amilyen kicsi a bors olyan eros..A viccet felre teve nagyon motivaloak a hoozzaszolasaid es jo iranyt mutat,Neha mar tul profi is .
Ugy erzem hogy mar mindjart sikerul attorni a falat is kijutni a fenyre.Nagyjabol sikerult mindent feltarni a terapia soran megvizsgalni,atkeretezni most mar csak a pontot kene feltenni az I re.