Hogyan gyógyulhat sérült bizalmunk, önbizalmunk?

Az elkövető is szeretett a maga módján, mert kedves, és jó is volt hozzám, szinte rajongtam érte, csupa vidámság volt, és spontánabbul szeretett, mint az anyám, vagy a családom. "Csak" közben visszaélt a testemmel.. ???
Azt olvastam, hogy az is abúzus, ha az ember anális régióját betámadják. Nekem sokszor úgy adtak beöntést, hogy a család egy része lefogott, én üvöltöttem,. anyám meg belém nyomta a pumpát a vízzel kegyetlenül. Még emlékszem, ahogy a bátyám vihogott.. Találtam nála (bátyámnál) egyszer egy pucér fotót rólam hátulról. (Strandolás közben.) Nagyon felbosszantott, hogy csak úgy magánál hordja a pucér képemet, és mutogatja, nézegeti a többi között. Lehet, hogy csak az előzmények miatt, mert úgy érezhettem, (bár akkor még megfogalmazni nem tudtam, csak most), megalázás, amit csináltak velem, bármennyire egészségügyi okokra hivatkoztak székrekedés miatt. Szerintetek hülye vagyok, hogy ezt abúzusnak élem meg utólag, és megaláztatásnak? Bizonyos szempontból ezt rosszabbnak érzem, mint amit a néni csinált, mert az legalább fájdalmat nem okozott..
Mielőtt bárki külső szemlélő azt mondaná, hogy ez már belemagyarázás, elmondanám, hogy ha nem is tudatos, de burkolt erőszaknak érzem ezt, mert nemkívánatos gyerek voltam, felesleg, kolonc, és szerintem ez emiatt a büntetés egy formája volt..
Ma azt látom, hogy a szülők még a pici babával is megbeszélik, a nagyobbnak megvárják a beleegyezését (!!!), ha valami kellemetlen dolgot muszáj csinálniuk vele. Ők meg elkaptak, letámadtak, és a többit olvastátok.

Aztán az is tudott, hogy a mai napig képes vagyok bevonzani a bántalmazó kapcsolatokat. Hogy nemrég még képesek voltak engem orális, és anális szexre kényszeríteni, amikor én éppen, vagy egyáltalán nem akartam ilyet.

Miért bízik az ember, vagy nem bízik? Én úgy érzem, hogy teljesen "kretén" vagyok ebben. Válogatás nélkül képes vagyok sokszor bízni, és nem veszem észre esetleg, hogy valakiben lehet bízni, és azt sem tudom, hogy miért, mikor, melyiket teszem, és lehet, hogy ez amiatt van, hogy akik elkövetők, szeretetet is kaptam tőlük, ill. vegyesen hol ezt, hol azt, kiszámíthatatlanul. És emiatt még mindig képes vagyok abúzálókban bízni, ami most nem feltétlen szexuális abúzus, de akár az is, hanem visszaélés pl. a naivitásommal, a pénztárcámmal, a jóindulatommal, a kiszolgáltatottságommal, ilyesmi..

Az is abúzus igen! És mélyen sértő, bántó. Megalázó, amit veled tettek. Nekem az orvosnál adtak, mikor kivizsgáláson voltam, és tudom miről beszélsz. Nálam hárman voltak bent. Egy valaki meg bejött valamiért, miközben én üvöltöttem a fájdalomtól. Én azt is ugyanolyan élményként éltem meg, mint egy abúzust, talán még rosszabb is volt. Azért is alakulhatott ki ezen a tájékon ilyen problémám, mert az apám a hátam mögött fekve tett kísérletet.
Minek hordja magánál azt a fotót, Kérd el tőle! Vagy ez még régi ügy?

Alicia az biztos, hogy az ember hordoz magában egyfajta naivságot, és ez amiatt is kialakul, hogy az ember mennyire jóindulatú másokkal szemben, mennyire nem gondolja azt, hogy át akarják verni, vagy mennyire szeretet alapokon nyugszanak az erkölcsei, és ezek szerint szeretne működni. Nem veled,velünk van a baj.
Én is megbíztam sokáig, és nem hiszem, hogy a gyerekkori abúzus kizárólag a felelős abban, hogy valaki mennyire átverhető. Legalábbis remélem. Hogy mikre tudnak/tudtak rávenni, ez megint azért van, mert saját magaddal nem vagy tisztában, és nem tudod mik a határaid. Ismerős ez a dolog. Én is belefutottam a megőrült korszakomban bizonyos dolgokba, amit még a pszichológusomnak sem fogok elmondani.
Viszont, hogy elnyomó családban nőttél fel vannak benned működési mechanizmusok. Lehet, hogy totál tudattalan, és honnan is tudnád, tudnánk mi azt, amit még nem látunk. De pl. nekem rossz ebbe akár bele is gondolnom, hogy az apám manipulált, erőszakos volt, bántalmazott, és én esetleg ezekből olyan mechanizmusokat sajátítottam el, amik miatt újra áldozattá válhatok. Nincs mindenre rálátásom, de teljesen felkavaró ez az egész gondolat is. Ezért én szeretnék bízni, de félek, ha bízok, áldozattá válok, ezért inkább vagyok bizalmatlan, hagyok időt, és ha látom, hogy a saját démonaim okozzák a bizalmatlan gondolatokat és nincs okom nem megadni a bizalmat, akkor tudok valakit igazán beengedni. Kicsit nyakatekerten írtam le. De én így értem, hogy szeretnék bízni. Végre ne negatív értelemben legyen igazam, hanem úgy, hogy de jó volt, hogy bízhattam.
Szerintem rád is rád fér egy-két pozitív megerősítés, amit valamilyen kapcsolat által tudhatsz majd magadénak. Talán az új pasi által?

Köszönöm Május, Karácsony az együttérzéseiteket, hozzászólást!

A bátyámnak azt a fotóját még akkor találtam, 5 évesen, és mintegy "hadüzenetül rongyosra gyűrtem, és figyeltem, hogy kidobja-e. Sokáig így is megvolt..

Május, lehet, hogy az én gyerekeimről is vannak pici korukból pucér fotók, de nekem nem volt semmi rossz gondolatom, amikor készítettem, mert természetes volt, hogy én ápolom őket születésüktől fogva, gondozom a gyönyörű kis testüket, lelküket, minden hátsó gondolat nélkül. De azt, hogy egy nagyobb fiútestvér megles, és lefotóz, én valahol sértőnek éreztem..

Karácsony, értem, amiket írsz bizalom ügyben, én is most (előző tanulságok után), inkább gyanakvó vagyok az új pasival. Jól meg is sértettem vele már, de hát ha nem bírja ki, hogy utána úgyis bocsánatot kérek, ha nem volt jogos, el is mehet.. És ezt tudja rólam, mert jól megküzdött értem..

Kedves Alicia!
Nagyon rossz volt olvasni is a történeted, nemhogy átélni... Mindenképp nagyon megalázónak tartom, főleg mert többen végig is nézték az egészet.... Ami egyáltalán nem normális dolog szerintem.
Amit a bizalomról írsz, azzal én is hasonlóképpen vagyok, csak épp fordítva. Nagyon nehezen engedek közel magamhoz embereket, bizalmatlan vagyok. Általában azt gondolom, hogy nem szeretnek az emberek. Ha valakit közel engedek, akkor neki 100%-os bizalmat szavazok. Akkor csap nagyon arcul a történet, ha ilyenkor csalódnom kell és sajnos már kellett, nem is akárhogy....
Sajnos a párommal szemben is hajlamos vagyok a bizalmatlanságra, aki pedig imád engem és mindenben támogat. Nehezen viseli ezt, de próbál türelmes lenni.
És nem merek igazán nő lenni... Nem érzem komfortosan magam ilyenkor. Pedig tudom, hogy kellene...
Nem is tudom, milyen módon lehet javítani ezen, de abban bízom, ahogy haladunk a terápiában, ez is javulni fog.

Mokka írta: Kedves Alicia!
Nagyon rossz volt olvasni is a történeted, nemhogy átélni... Mindenképp nagyon megalázónak tartom, főleg mert többen végig is nézték az egészet.... Ami egyáltalán nem normális dolog szerintem.
Amit a bizalomról írsz, azzal én is hasonlóképpen vagyok, csak épp fordítva. Nagyon nehezen engedek közel magamhoz embereket, bizalmatlan vagyok. Általában azt gondolom, hogy nem szeretnek az emberek. Ha valakit közel engedek, akkor neki 100%-os bizalmat szavazok. Akkor csap nagyon arcul a történet, ha ilyenkor csalódnom kell és sajnos már kellett, nem is akárhogy....
Sajnos a párommal szemben is hajlamos vagyok a bizalmatlanságra, aki pedig imád engem és mindenben támogat. Nehezen viseli ezt, de próbál türelmes lenni.
És nem merek igazán nő lenni... Nem érzem komfortosan magam ilyenkor. Pedig tudom, hogy kellene...
Nem is tudom, milyen módon lehet javítani ezen, de abban bízom, ahogy haladunk a terápiában, ez is javulni fog.

Kedves Mokka!

Köszönöm az együttérzésedet! Értelek, hogy azt hiszed, hogy nem szeretnek az emberek, aki nem szereti magát, az általában így érez.. Legtöbbször én is. Engem szerető emberekről is sokszor azt hiszem, hogy egyszer csak mégsem szeretnek valamiért, mint ahogy Te is bizalmatlan vagy a pároddal. Remélem, és szívből kívánom, hogy alapjában mindig jó, támogató legyen Veled szemben. Nagyon fontos egy jó párkapcsolat!
A nem mersz igazán nő lenni, gondolom, hogy a szexre vonatkozik. Szerencsére ez nekem működik, hogy totálisan át tudom adni magam az élvezeteknek, ha meg tudok bízni a partneremben. Nálam sem ment mindig így, önbizalom gondok miatt. Elég szép vagyok-e? Jól csinálom-e? Nem vagyok-e visszataszító, ha élvezem? Sorolhatnám. Szerintem beszélj erről a terápiában is, ha tudsz, vagy akár itt is írhatsz róla. Meg fognak érteni! Ez is bizalom, önbizalom kérdés is.

Én is csalódtam már keservesen is.. Mikor kicsi korunkban azt szoktuk meg, hogy a szeretet bánt, akkor mégis hogyan tudjuk, kiben, mikor, hogyan bízzunk meg, vagy éppen ne? Amikor azok, akiknek a legjobban kellett volna szeretniük, szerettek is, meg nem is, de inkább nem, mint igen?

karácsony írta: nekem rossz ebbe akár bele is gondolnom, hogy az apám manipulált, erőszakos volt, bántalmazott, és én esetleg ezekből olyan mechanizmusokat sajátítottam el, amik miatt újra áldozattá válhatok. Nincs mindenre rálátásom, de teljesen felkavaró ez az egész gondolat is. Ezért én szeretnék bízni, de félek, ha bízok, áldozattá válok,

Karácsony, én is ettől félek a legjobban, hogy a bántalmazás miatt hibásan működünk, és nem is látjuk, hogyan.. Bizalom, önbizalom kapott egy jó nagyot ezzel, ősbizalomról ne is beszéljünk..

Alicia, írtam a másik topikba választ, de ide is írom, hogy nekem egy (talán) feminista oldal olvasása segített sokat. Azt hiszem, nem lesz gond, ha belinkelem, érdemes belenézni:

gumiszoba.com/

A facebookon is érdemes olvasni az oldalt, találhatsz ott sok kedves, empatikus nőt is, akik nekem szintén sokat segítettek. Mármint a hozzáállásuk.

Amúgy tényleg úgy van ez, hogy az embernek ambivalens a viszonya az elkövetővel, mert eleve mégiscsak érzünk valamiféle nosztalgiát a gyerekkor iránt is, aminek ő is része volt, másfelől mert legtöbbször azért kedves is volt az illető. Én pl. felismertem, hogy éppen emiatt nem kedvelem a negédes, udvarlós, finoman nyomulós férfiakat, mert az abuzálóm olyan volt. Viszolygok tőlük. Ami nem baj, mert éppen így sikerült elkerülnöm, hogy egy ilyen bántalmazó kapcsolatba kerüljek.

Megnéztem Hajnalkám ezt a gumiszobát, és már itt elakadtam: "Nem szeretnénk látni az oldalon: Nőgyűlöletet." És a férfigyűlölettel mi van? Ez a baja a magyar feminista mozgalmaknak....

Kedves Alicia!

Nagyon jót írtál, köszönöm! Mintha belém látnál! Érzem, hogy a bizalom dolgon sokat kell még dolgoznom és más mederbe terelni az egészet... Mindenkiben azt keresem, hogy mit nem szeret bennem, mikor mondok esetleg olyat, ami miatt nem szeret stb... Szokott olyan lenni, ha reggel a munkahelyemre megyek és épp nem felhőtlen a hangulat, azt gondolom én tettem valamit, engem nem szeretnek. Iszonyú erőfeszítés megjátszani, hogy ezek nincsenek a fejemben. Bár a színészkedést azt jól megtanultam gyerekkoromban...
A nem tudok nő lenni gyakorlatilag mindenre vonatkozik... De a szexuális életemre szintén... A párom nagyon türelmes és sokáig azt hitte szegény, vele van baj. Akkor értette meg ezt, amikor elmondtam a történetem. Segít és türelmes, de én mindig attól félek, hogy megunja ezt és más "társaságot keres"... A Dokimmal ezen is erősen dolgozunk, minden találkozáson téma. Csak azt nem értem, mégis hogyan tudnám megoldani azt, hogy tudat alatt ne jöjjön elő az a gát, amitől képtelen vagyok átadni magam? Hogy ne jöjjön elő egy kép? Ha a párom hozzám ér, akkor ne villanjon be semmi?

Anoni Mara írta: Megnéztem Hajnalkám ezt a gumiszobát, és már itt elakadtam: "Nem szeretnénk látni az oldalon: Nőgyűlöletet." És a férfigyűlölettel mi van? Ez a baja a magyar feminista mozgalmaknak....

Kétségtelen, hogy van, akiben ott a férfigyűlölet, de általánosságban nem mondanám, hogy a magyar feminista mozgalmakban, vagy akár csak a Gumiszobában mindenkiben ott volna. Sőt, vannak, akik férjnél vannak, vagy partnerkapcsolatban élnek. Ha ezen túl tud látni az ember, akkor nagyon elgondolkoztató írások vannak ott. Az idők folyamán a stílus is finomodik, ahogy múlik a düh.

Anoni Mara írta: Megnéztem Hajnalkám ezt a gumiszobát, és már itt elakadtam: "Nem szeretnénk látni az oldalon: Nőgyűlöletet." És a férfigyűlölettel mi van? Ez a baja a magyar feminista mozgalmaknak....

Én emberi mozgalmat szeretnék, nem feministát. Mindenkit szívesen látnék benne aki nem bántja, használja ki, csapja be, alázza meg vagy nézi le a másikat. Sajnos manapság nagyrészt nem divat tisztességesnek, vagy tisztelettudónak lenni.

Amaoneth írta: Én emberi mozgalmat szeretnék, nem feministát. Mindenkit szívesen látnék benne aki nem bántja, használja ki, csapja be, alázza meg vagy nézi le a másikat. Sajnos manapság nagyrészt nem divat tisztességesnek, vagy tisztelettudónak lenni.

Amaoneth írta:

Anoni Mara írta: Megnéztem Hajnalkám ezt a gumiszobát, és már itt elakadtam: "Nem szeretnénk látni az oldalon: Nőgyűlöletet." És a férfigyűlölettel mi van? Ez a baja a magyar feminista mozgalmaknak....

Én emberi mozgalmat szeretnék, nem feministát. Mindenkit szívesen látnék benne aki nem bántja, használja ki, csapja be, alázza meg vagy nézi le a másikat. Sajnos manapság nagyrészt nem divat tisztességesnek, vagy tisztelettudónak lenni.

Sajnos az van, hogy jelenleg, főleg Magyarországon, ilyet nem nagyon találsz. Én elég sokat vagyok a neten, és látom, olvasom mind a nők, mind a férfiak megnyilvánulásait. Kommenteket is. Szóval nem légből kapott, amit írtam. Eddig ezen az oldalon és a magukat feministának mondott nőkön kívül sehol nem találtam megértést. A saját családomat is beleértve! (Itt most nem a férjemre gondolok, hanem a szüleimre és rokonságomra.)

Ígérem, nem fogom elárasztani az oldalt a gumiszobás cikkekkel, de ezt az egyet engedjétek még meg nekem , engem nagyon mélyen megérintett:

gumiszoba.com/2015/08/01/ebredesek/ :tszív:

Hajnalkám, Ilyen cikkekkel engem nyugodtan bombázhatsz. Nagyon-nagyon ismerős amiről ír
.

Amaoneth írta: Hajnalkám, Ilyen cikkekkel engem nyugodtan bombázhatsz. Nagyon-nagyon ismerős amiről ír
.

Igen, az. Nekem is. És nagyon erős. Nehéz olvasmányok ezek, de engem tényleg ezek tettek rendbe. Nyilván én se értek egyet minden szavával, de nagyon sok gondolata nagyon fontos, hasznos volt számomra. Mindamellett nem lettem férfigyűlölő tőle, csak tisztábban látok.