Hogyan segíthetnek a kívülállók?

Üdvözlök mindenkit!

Van valami, ami eszembe jutott az oldal olvasgatása során, és nemigen tudom, hogy hogyan álljak hozzá.

Van egy velem egykorú (szintén huszonéves) lány ismerősöm, akinek van pár furcsa tulajdonsága. Alapvetően könnyen ismerkedő, társaságkedvelő emberről van szó, sok haverral, közösségi programokon is rendszeresen részt vesz, tehát egyáltalán nem mondható zárkózottnak vagy szociális kapcsolatokra nem nyitottnak.

Ami viszont kifejezetten zavaró benne, azok az érzelmi hullámzásai. A hangulata elég gyorsan tud elég széles skálán változni, és ebből sajnos olyanok is kapnak, akik semmit nem tehetnek erről. Ami még zavaróbb, hogy ilyenkor mereven elzárkózik mindenfajta külső segítségnyújtástól, sőt, szinte semmilyen komolyabb problémáját nem hajlandó megosztani másokkal, annak ellenére, hogy alapvetően társasági ember, aki szinte sosincs egyedül egy légtérben. Úgy sejtem, ez otthon se mehet nagyon másképp.

Eddig ugyebár lehetne ő csak egy szeszélyes, neveletlen lény is (sokáig teljesen biztos voltam ebben, és a szülei válása során megváltozott életének tudtam be, de ahogy elkezdtem itt olvasgatni a történeteket, és valahogy eszembe jutott, nos, így most már csak 90%-ban vagyok ebben biztos). Ami még furcsaság nála, hogy az eddigi összes kapcsolata összességében sikertelen volt, hirtelen jövők, de rövid időn belül rájött, hogy nem tud megbízni igazán abban, akivel van. Ezt több módon próbálta megoldani, valójában egy se vált be. Valahogy mindig csalódott ezekben a kapcsolatokban, mert olyat várt, amit nem tudtak megadni neki, vagy csak nem volt képes megnyílni nekik se, és ezért őket hibáztatta. Ami a testi kapcsolatokat illeti, a kommersz társadalmi érintkezésekkel (érintés, ölelés, arc-száj érintkezés), kapcsolati érintkezésekkel (kézfogás, csók, átkarolás) nincs baja, de ilyeneket valószínűleg nemigen kezdeményez, egyszer pedig egy beszélgetés során az aktuális témával kapcsolatban véletlenül elejtette, hogy neki nemigen vannak erogén zónái. Ezt a témát értelemszerűen nem feszegettem, kissé kételkedtem benne, aztán ráhagytam a dolgot, témát váltottam.

Családi életéről nem sokat tudok, szülei korán elváltak, apja egyedül él, anyja azóta újraházasodott, a lány nála él. Mindkét szülővel és az anyja új férjével megvan. A témát soha nem firtattam, mivel mint ahogyan korábban említettem, az, hogy nincs vele valami rendben, kizárólag a válásnak tudtam be, aztán nem akartam teli talppal a lelkébe gázolni, amit akar, elmond, oszt jónapot. Egyébként mint mondtam, nem mondott el sok mindent.

Amiért van bennem egy kis gyanú, azok a következők: volt, aki korábban írta, hogy a társasági életbe menekült a zaklatás emléke elől, volt, akinél pedig a testi érintkezések kezdeményezése visszaszorult, sőt, talán többen is írták, hogy a szexuális vágyuk, izgalmi állapotuk szinte megszűnt. Továbbá ellentmond egymásnak a társasági életmódja, és akár a kisebb problémáinak eltitkolása is. Ez persze talán akkor is kialakulhat, ha valaki úgy nő fel, hogy senki sem törődik vele igazán. Ami még esetleg utalhat erre, az a sűrű kapcsolatváltása. Bizonytalan, nem tudja igazán, mit akar, és merre hány méter.

Így fejből most ennyit tudtam összeszedni róla. Két kérdésem volna ezután: vajon csak egy kissé kibírhatatlan csajról van szó, akinek eddig gondoltam, és nagyjából most is gondolom, vagy tényleg nem alaptalan a feltételezésem? Ha az utóbbi eset áll fenn, hogyan bizonyosodjak meg róla kulturált és nem romboló módon? Amennyiben nem akarok magamnak egy rendkívül zűrös napot, gondolom nem kéne megkérdeznem, hogy "te figyelj, nem erőszakoltak meg gyerekkorodban? csak kíváncsiságból kérdezem."

Ha válaszoltok, előre is köszönöm. És bocs a vége felé előforduló enyhe cinizmusért.

Kedves Napalm!
Nem egészen tudtam eldönteni az írásod során, hogy kíváncsi vagy, vagy segíteni szeretnél. Bár talán nem baj az sem, ha csak kíváncsi vagy, mert általában az emberek még csak nem is kíváncsiak ránk. Legalábbis a problémáinkat illetően. Mindenképp jó, ha figyelmet szentelünk valakinek.
Nem tudom, pontosan hogy lehetne becserkészni a lányt, de tudjad, hogy miért teszed! Csak olyanokkal oszd meg a gyanúdat, aki olvasta ezt az oldalt, és nem bélyegezné meg a lányt. Merthogy ettől félünk mindannyian titokban, vagy nyíltan, hogy minket ítélnek el az elkövetők helyett. Nehogy az legyen, hogy igen, végre tudom, srácok, képzeljétek el, x-et megerőszakolták!! Te lehet, hogy érdeklődő vagy, lehet, hogy empatikus is, de az átlag emberekre nem ez a jellemző. Nehogy az legyen, hogy szegény próbálna valahová beilleszkedni, (közétek), és a végén megbélyegzik, megítélik, kivetik. Kérlek, vigyázz rá! Igen, szerintem lehet, hogy érintett.

A gyanúmat senki mással nem osztanám meg semmiképpen, részben ezért, amit írtál, részben pedig azért, mert ha tényleg igaz, akkor nem igazán jó, ha rajta kívül valaki más beszél az őt érintő dologról, ha nem, akkor pedig nincs kedvem rágalmazni senkit.

Ui: aki csupán kíváncsiságból érdeklődik az ismerőseit érintő ilyesmi iránt, annak igen érdekes gondolatvilága lehet. Én nem közéjük tartozom.

Kedves Napalm!

Örülök, hogy segíteni akarsz rajta. Lehet, hogy megmutatnám neki ezt az oldalt, pl. azzal hogy mi a véleménye az itt leírtakról, mart téged foglalkoztat.. Akkor mindjárt kivezető utat is mutatsz. Ne haragudj a feltételezésért, hogy csak kíváncsi vagy...!

Napalm, szerintem Alicia ötlete nagyon jó, mutasd meg ezt az oldalt neki, mondd el neki, hogy te mit gondolsz erről az egészről, meg hogy te szeretnél ezeken az embereken segíteni. De ne érezze azt, hogy te őt "gyanúsítod", mert menekülni fog. Ha érzi, hogy megbízhat benned, ha látja, hogy van rá esély, hogy megérted, talán egyszer elmeséli neked. Ha nem, akkor se haragudj rá. Ha megnézed a történeteket, vannak, akik életükben először osztják meg valakivel, hogy mi érte őket gyerekként. És azt is csak egy ilyen anonim fórumon tudják megtenni. Azt kell megértsd, hogy az abúzusról borzasztó nehéz beszélni, nem csak a környezet miatt, hanem valami belső kényszer hallgatásra ítél minket.
Szóval csak óvatosan!

Ma már ilyen fejlett technológiai korban, meg lehetne oldani egy forródrót rendszert. Lényegében minden számítógépre, okostelefonra vagy egyéb okos eszközre telepíthető kis alkalmazás, ami mint a riasztókon a pánik gomb, egy hasonló valami lehetne. Amikor előjelek vannak, de óvatosabbakanak akár előjelek nélkül is csak mint egy biztonsági övet; feltelepíteni egy kis alkalmazást. Ami azt tudná, hogy immediate, amikor éppen történik a dolog, valahogy lehessen riasztani egy rendszert, ami nyilván rendőrséggel együtt működve menne, és azonnal bizonyítékot is gyűjtene, bekapcsolna mikrofon kamera, ami csak lehet, továbbá azonnal csendes riasztásban érkezhetnének megmentők, s akár még rajtakapás is megeshetne. Sokkal könnyebb dolga lenne számos olyan abuzáltnak, aki fél vagy csak nincs lelkiereje bejelenteni, illetve ha már elindult egy ügy, ott meg nem vagy nehezen tudja bizonyítani... Ehhez egy komoly digitális háttér rendszer kéne, diszpécserek és önkéntesek, akik képesek azonnal reagálni és a helyszínre kiszállni (én pl vállalnám!!!) és esetleg beavatkozni, míg a rendőrség kiér. E rendszer létrehozását, itt akár az Anoni Mara is felvállalhatná, illetve egy összefogással a többi adekvát segítő szervezettel, akár közösen. Pl lehetne egy kulcsszó ami aktiválja, hiszen ha már történik a dolog, akkor már nem tud az áldozat odamenni, sem odanyúlni számítógéphez vagy okostelefonhoz. De lehetne pl egy előre beállított hang-kód, amire aktivál, amit vagy ki-ki maga kitalál magának, vagy bizonyos előre beállított defaultok-ból választ egyet... és nyilván ami nem feltűnő, olyan mondat vagy akár csettintés taps, nem tudom, csak ötletelek... nyilván ezt ki kéne találni profiknak, összeülve és agyalva... Mi a véleményetek? Segítenék amit csak tudok egy ilyen rendszer létrehozásában...

Sziasztok!
Valaki tudna tanácsot adni ennek a hozzászólónak a 12 éves kis barátnője zaklatásával kapcsolatban?
www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolat...-mit-tegyek__oldal-1

Sziasztok,

a testvéremnek szeretnék segíteni. mostanában írta meg emailben, hogy abúzus történt vele 17 évvel ezelőtt. a közvetlen családtagoknak írta meg, így nekem, mint a testvérének is. soha előtte nem beszélt erről senkivel. azonnal biztosítottam róla, hogy itt vagyok, számíthat rám, ha úgy érzi meghallgatom, támogatom, beszéljen róla, ha nem most, akkor később is bármikor. megírtam neki, hogy sajnálom ami történt és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam róla és így nem tudtam segíteni. azonnal válaszolt és megköszönte, hogy ezt írtam. most hogyan tovább???? anyánkkal beszéltek telefonon, elutasító volt, tüskés (nem hiszem, hogy őt hibáztatja, azt hiszem inkább valami olyasmi lehet az elutasítás mögött, hogy megbánta valamennyire, hogy elmondta. mondott is valami olyasmit neki, hogy pont ezt nem akarta, hogy most mindenki vele foglalkozzon). félek, ha most újra írok neki, hívom, erőszakosnak, okoskodónak, tapintatlannak fog gondolni és még jobban bezárkózik. tehetetlen vagyok. egyszer már egyedül volt a traumában, most nem akarom újra egyedül hagyni, de nem tudom hogyan tudnék segíteni. tudtok tanácsot adni? nagyon köszönöm és köszönöm, hogy van ez az oldal!

esernyő írta: Sziasztok,

a testvéremnek szeretnék segíteni. mostanában írta meg emailben, hogy abúzus történt vele 17 évvel ezelőtt. a közvetlen családtagoknak írta meg, így nekem, mint a testvérének is. soha előtte nem beszélt erről senkivel. azonnal biztosítottam róla, hogy itt vagyok, számíthat rám, ha úgy érzi meghallgatom, támogatom, beszéljen róla, ha nem most, akkor később is bármikor. megírtam neki, hogy sajnálom ami történt és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam róla és így nem tudtam segíteni. azonnal válaszolt és megköszönte, hogy ezt írtam. most hogyan tovább???? anyánkkal beszéltek telefonon, elutasító volt, tüskés (nem hiszem, hogy őt hibáztatja, azt hiszem inkább valami olyasmi lehet az elutasítás mögött, hogy megbánta valamennyire, hogy elmondta. mondott is valami olyasmit neki, hogy pont ezt nem akarta, hogy most mindenki vele foglalkozzon). félek, ha most újra írok neki, hívom, erőszakosnak, okoskodónak, tapintatlannak fog gondolni és még jobban bezárkózik. tehetetlen vagyok. egyszer már egyedül volt a traumában, most nem akarom újra egyedül hagyni, de nem tudom hogyan tudnék segíteni. tudtok tanácsot adni? nagyon köszönöm és köszönöm, hogy van ez az oldal!

Szia Esernyő! Először is, legyél büszke magadra, fantasztikus, hogy így próbálsz segíteni a testvérednek. Nagyon nehéz lehet, és értem, hogy nem tudod, hogyan kéne lépni. Így ismeretlenül, és úgy, hogy a történetről keveset tudunk, elég nehéz bármit mondani. De a tapasztalatom az, hogy aki elkezd beszélni, az már beszélni szeretne. Más kérdés, hogy tud-e. Ne kerüld a témát, nem attól lesz valaki tapintatos, ha kínosan kerüli a témát, ha nem beszél arról az időszakról, az érintett emberekről. Az én anyám például azt találta ki, hogy az unokatestvérem (az elkövető) nevét nem veszi a szájára, tisztára nevetséges, már csak azt nem mondja, "Tudjuk ki", mint a Harry Potterben. És ne akard megoldani a problémáját, mert nem tudod. Neki az a legfontosabb, hogy együtt érezz vele, kicsit próbáld meg megérteni, megérezni, min ment / megy keresztül.
Nekem az lenne a legnagyobb segítség, ha tudnék róla beszélni, jó sokat és jó sokszor. Talán a sok év hallgatása hozza ezt ki belőlem.
Esetleg ajánlhatod a testvérednek ezt az oldalt is, hátha mi is tudunk neki segíteni. Mondhatnád neki, hogy elolvastad a történeteket, és látod, hogy egy ilyen trauma egy életre sebzi meg az áldozatokat. Ez biztos jól fog neki esni, mert ezt érti meg a legnehezebben a külvilág: egy kisgyerekkori / gyerekkori történés még hosszú évtizedek után is érezteti a hatását.

Azt is tudnod kell, hogy ez neked is egy trauma. Az én nővéremet borzasztóan megviselte, amikor mindent elmondtam, és főleg, mikor elolvasta a könyvem. Ezért is olyan nehéz az abúzust felfedni, annyi mindenkit érint, annyi mindenkit megráz, lelepleződnek hatalmas családi titkok, vége a mintacsalád-illúziónak... Szóval vigyázz magadra is.

Kedves Anoni Mara!

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál és nagyon hasznos, amit írsz, sokat segítettél vele. Igyekszem nagyon jól cselekedni.
Köszönöm!

Esernyő, én is csak biztatni tudlak, szólj neki, hogy mi itt vagyunk, és várjuk a testvéredet, ha szeretne velünk "beszélgetni".
Teljesen egyetértek Marával.

Kedves Hajnalkám!

Köszönöm!
Azóta beszéltünk többször: nem akar senkivel sem beszélni erről, általában sem és részletekbe menően sem. Úgy gondolja, hogy saját magától átbillent a történteken. Kénytelen vagyok tiszteletben tartani ezt, bár én úgy gondolom, hogy egy időzített bombán ül. A helyzetet bonyolítja, hogy eddig nem voltunk igazán jóban, nem nagyon találkozunk, nem vagyunk benne egymás életében. Valószínűleg sok idő fog eltelni, mire újra beszélünk és mivel kategórikusan kijelentette, hogy elzárkózik a témáról, nem hozhatom föl. Mégis úgy gondolom, hogy valami áttört és mivel ilyen hosszú ideig magában tartotta, valószínűleg sok idő kell még, hogy tovább beszéljen róla. Szeretnék beszélni egy pszichológussal, tanácsot kérni, tudtok ajánlani valakit?
Köszönöm még egyszer.

Kedves Esernyő, szerintem még nem tud róla beszélni, éreztesd vele, hogy ott vagy, együttérzel vele, de ne erőltesd. Ha tudja. hogy létezik ez az oldal, majd idetalál, ha szükségét érzi.
Ugyanakkor egyedül nem fogja tudni ezt megoldani, legfeljebb elnyomja magában, ezt jó, ha tudod. Szerintem kezdj el vele kapcsolatot kiépíteni, és talán amikor megbízik benned, majd meg tud nyílni előtted.
Én nem tudok pszichológust ajánlani, de talán az Eszter-alapítványnál tudsz érdeklődni. Nekik is vannak amúgy pszichológusaik, csak nagyon elfoglaltak.

Kedves Hajnalkám,

Köszönöm a segítséget!
És még egyszer köszönöm nektek, hogy van ez az oldal!!!!

esernyő írta: Kedves Hajnalkám,

Köszönöm a segítséget!
És még egyszer köszönöm nektek, hogy van ez az oldal!!!!

Szívesen. És gyere ám majd beszélgetni.

Az oldalt Marának köszönd, én is csak egy fórumozó vagyok.