Hogyan segíthetnek a kívülállók?

Én a témában közvetlenül nem vagyok érintett, olyannyira, hogy egyik ismerősömről sem tudom, hogy bármilyen visszaélés áldozata lett volna.
Én, illetve más kívülállók, hogyan tudnánk segíteni az áldozatoknak, vagy megakadályozni, az ilyen eseteket?
Lehet-e tenni valamit társadalmi szinten, vagy csak a konkrét megtörtént esetek feldolgozása az egyetlen lehetőség?

Jó kérdés. Már maga a kérdésfelvetés is, hogy van, aki segíteni akar. Az amúgy ne tévesszen meg, hogy nem tudsz ilyet az ismerőseidről. Az én ismerőseim se tudják. És gyanítom, a többiek ismerősei se nagyon.

Az áldozatoknak megértéssel, empátiával lehet segíteni, elfogadással. Társadalmi szinten is. Megakadályozni? Azt nem tudom. Valószínűleg sehogy. Viszont talán lehetne beszélni róla, hogy az emberek megértőbbek legyenek, és ne az előítéleteik alapján viszonyuljanak a problémához. És lehetne olyan törvényt hozni, hogy az ilyen dolgok ne évüljenek el.

Ezekkel egyetértek, a magam szerény módján támogatom.

A kivülállók szerintem úgy segíthetnek, hogy nem elvárásokkal és okoskodásokkal vannak embertársaik felé. Minden alá fölé rendelt helyzetben felidéződhet egy túlélőben az, ami vele történt és olyankor ismételten értéktelennek, sebzettnek, selejtnek, tehetetlennek érzi magát. Még egy olyan apróság mentén is pl: "Ugyan már, nem sürget senki, ráérsz". És az itt megjelenő MONDATOK is útmutatók lehetnek...

Angyalka, nagy like neked.

Blőlem most éppen dühöt vált ki, amit GáLá ír (nemcsak itt). Tudom, hogy segíteni akar, csak nem tudom annak megélni.

Nem te tehetsz róla, GáLá. Nincs harag. Amúgy.

Azért azt remélem, hogy hamar túljutok ezen a düh-fázison, mert utálom (más dolgokkal kapcsolatban már megtapasztaltam, milyen ez).

Kedves Hajnalkám!

Úgy szeretném, hogy túljuss a düh szakaszon, mert akkor lenne élő példa, hogy sikerülhet. De a mostani álláspontom az, hogy csak egy új életben élhetünk normálisan, ép gondolatokkal, félelem és düh nélkül. Azt írják a könyvek, hogy integrálni kell a régi emléket, hogy csak egy emlék legyen a sok között. Nekem egyelőre nem sikerül. Persze vannak normális szakaszai az életemnek, de vannak pokoliak és ilyenkor inkább a halál foglalkoztat, a fogyás, és úgy érzem magam, mintha kapaszkodnék egy perembe, már alig bírom tartani magam, és tulajdonképpen indokolt is lenne, hogy lecsússzon a kezem, hogy zuhanhassak végre az időtlenségbe. Aztán persze összeszedem magam, de ez az érzés konstansként él velem!
Ha bárki ebben tudna segíteni, hogy ezt az érzést soha többet ne érezzem!!!!!!!!!!!
És nem egyszerű "akarat" kérdése ez. Ez valami elemi erejű borzalom! Én ehhez kérek segítséget!
Egyébként én sem merek erről sehol beszélni, mert rám sütnék, hogy alkalmatlan vagyok bármilyen munkára, dilis vagyok, stb. Így élem a kettős életemet, írtam egy másik helyen már, belül TOMBOLOK kívül pedig maga vagyok a tökéletes szerény kedves anyuka, két gyerekkel, példásan helytálló élettel. Csilli-villi minden körülöttem.

Try kedves! És Hajnalkám! Nekem sokat segített a Lélektáncnak nevezett terápia, ahol fontos BELEMERÜLNI adott érzésekbe, pl gyilkos állati dühbe is. Volt, hogy annyira ordítottam tehetetlenségemben, hogy elment a hangom is, téptem a hajamat, püföltem a párnát, a földet, a falat. Bennem megkönnyebbülés lett az eredmény, és senkinek nem ártottam vele. Bár volt a terápiás társak között, aki azt mondta, hogy túlreagálok dolgokat, én nem törődtem velük. Mi anyák, hajlamosak vagyunk a gyermekeink miatt visszafogni a negatív érzéseinket, ám ezzel ÖNMAGUNKAT ABÚZÁLJUK. Merthogy (néha az az érzésem, függővé váltunk, és az ÖNSORSRONTÁS teremt hasonló helyzeteket bennünk, aminek mentén spontánul(a kegyelemnek köszönhetően) rájöhetünk az önsegítés nekünk szánt verziójára. Különösen ha sikerül a (Hajnalkám szavaival élve) NORMAKÖVETŐ SZEMLÉLETET nem kötelező érvényűnek tekinteni. SZÓVAL HAJRÁ NEKÜNK!!!

Kedves Fórumozók!
Kérlek, felénk, moderátorok felé is jelezzétek, ha valaki hozzászólásai túl mennek egy határon, és zavarnak benneteket.
Minden fórumbejegyzés jobb alsó sarkában ott van a jelentés moderátornak gomb, szükség esetén éljetek a használatával!

Kedves Angyalka!
Nagyon köszönöm a válaszodat! Esetleg tudnál írni helyet, ahol "lélektáncolhatok?" A neten nagyatádit találtam, esetleg van másik?
Előre is köszönöm! Tetszenek a megfogalmazásaid! Sokszor azt érzem, a gondolataimat írod le !!!!!!!!!!!!!!!!!

Try! Keress rá a következő szavakra: transztánc, dinamikus meditáció, tánc meditáció. www.harmoniacentrum.hu www.samadhi.hu

Köszönöm! Keresem máris !