ipi írta: Sziasztok!
érdekelne, hogy kerültetek-e már saját gyerekkel kapcsolatban olyan helyzetbe, hogy úgy éreztétek valami nem normális, lépni kell?
Én folyton azon parázok, hogy ezt ki tudjam védeni. Mármint hogy a gyerekeimet bántsák. Az anyósomat viszont most másodszor kaptam rajta idióta játékon a két éves kislányom pelusozása közben. Annyira örül neki, hogy kislány és hogy nunija van... az első alkalommal azt láttam, hogy vihorászva paskolja a lányom nuniját, mikor kicsomagolta a pelusból. Épp gondolkoztam, hogy elbeszélgetek vele erről, mikor is (ma) megint lefekteti a gyereket, kicsomagolja a pelusból és úgy kezdi csikizni és puszilgatni vihorászva, hogy mindig szinte a nuniját puszilgatta...épp egy cseppet feljebb, de a lánca odalógott, az álla is talán odaért... és különben így is ott csikizett puszilgatott, amit pelussal nem tudott volna elérni. A gyerek meg láttam, hogy döbbenten le volt fagyva, anyósom meg csak vihorászik... hihetetlen. Hát írtam neki egy helyre tevős levelet még délután... És tuti hogy bortány lesz belőle, hogy én miket mondok és gondolok róla....
Szia Ipi!
Én vagyok, akit anyám háztartási segítsége "csak " puszilgatott ott csecsemőkoromtól 3-5 éves koromig kb, nem tudom. A mai napig pszichés betegségekkel élek, ami hol jobb, hol rosszabb, a napokban pont azért nem jöttem ide, mert épp rosszabb...
Ahogy olvastalak, úgy felment bennem a pumpa, a hülye (bocs) anyósodat legszívesebben felpofoznám, és kidobnám, egy sodrófával kergetném ki, ....... a többit nem merem leírni.... és a közelébe nem engedném a gyereket... De ha elolvasod a történetemet, talán megérted. Mire én megértettem, hogy mit is csinált velem a néni, már halott volt..
