a gyerek védelme - örök bizalmatlanság

Sziasztok!
érdekelne, hogy kerültetek-e már saját gyerekkel kapcsolatban olyan helyzetbe, hogy úgy éreztétek valami nem normális, lépni kell?
Én folyton azon parázok, hogy ezt ki tudjam védeni. Mármint hogy a gyerekeimet bántsák. Az anyósomat viszont most másodszor kaptam rajta idióta játékon a két éves kislányom pelusozása közben. Annyira örül neki, hogy kislány és hogy nunija van... az első alkalommal azt láttam, hogy vihorászva paskolja a lányom nuniját, mikor kicsomagolta a pelusból. Épp gondolkoztam, hogy elbeszélgetek vele erről, mikor is (ma) megint lefekteti a gyereket, kicsomagolja a pelusból és úgy kezdi csikizni és puszilgatni vihorászva, hogy mindig szinte a nuniját puszilgatta...épp egy cseppet feljebb, de a lánca odalógott, az álla is talán odaért... és különben így is ott csikizett puszilgatott, amit pelussal nem tudott volna elérni. A gyerek meg láttam, hogy döbbenten le volt fagyva, anyósom meg csak vihorászik... hihetetlen. Hát írtam neki egy helyre tevős levelet még délután... És tuti hogy bortány lesz belőle, hogy én miket mondok és gondolok róla....

Igen, ez a nagy felelmem. Ez is. Kisfiam van es mutattam neki amikor kisebb volt a futyijet hogyan mossa meg. Egyszer megmuttattam , de en nem merek hozzaerni sem. 6 eves es vmelyik nap furdott es szolt, hogy anya nezd: kadba fekudt es a kis futyije lebegett a vizen es "felallt " neki. Azt se tudtam mit mondjak ugy meglepodtem . Hirtelen ki is jottem de aztan mondtam neki kedvesen : aha latom, de siess mert elhul a viz. Veletlen sem akarom h barmiben is seruljon ettol felek nagyon. Ha vmikor nyaron aludt anyueknal - nem jellemzo- akkor meg folyton attol feltem h kivel es hogyan alszik, meg hozza ne erjen senki. Allando gyomoridegem van olyankor.

Én ezt találtam ezzel kapcsolatban egyszer. Még odáig nem jutottam, hogy beszerezzem az anyagot, de hamarosan meglesz. Te már láttad ezt?
hvg.hu/plazs/20140828_Fehernemu_szaballyalovnak_a_gyerekeket

ipi írta: Sziasztok!
érdekelne, hogy kerültetek-e már saját gyerekkel kapcsolatban olyan helyzetbe, hogy úgy éreztétek valami nem normális, lépni kell?
Én folyton azon parázok, hogy ezt ki tudjam védeni. Mármint hogy a gyerekeimet bántsák. Az anyósomat viszont most másodszor kaptam rajta idióta játékon a két éves kislányom pelusozása közben. Annyira örül neki, hogy kislány és hogy nunija van... az első alkalommal azt láttam, hogy vihorászva paskolja a lányom nuniját, mikor kicsomagolta a pelusból. Épp gondolkoztam, hogy elbeszélgetek vele erről, mikor is (ma) megint lefekteti a gyereket, kicsomagolja a pelusból és úgy kezdi csikizni és puszilgatni vihorászva, hogy mindig szinte a nuniját puszilgatta...épp egy cseppet feljebb, de a lánca odalógott, az álla is talán odaért... és különben így is ott csikizett puszilgatott, amit pelussal nem tudott volna elérni. A gyerek meg láttam, hogy döbbenten le volt fagyva, anyósom meg csak vihorászik... hihetetlen. Hát írtam neki egy helyre tevős levelet még délután... És tuti hogy bortány lesz belőle, hogy én miket mondok és gondolok róla....

Az természetes, hogy az ember (jobban) félti a gyerekét, mint akit nem abuzáltak. Viszont nagyon sürgősen állítsd le anyósodat, mert ez nem játék, amit művel, hanem abúzus. Még akkor is, ha az egész családod játéknak véli, és nem áll melletted. Volt itt valaki (most nem tudom, ki volt), aki hasonló élményeket írt le, őt is így puszilgatták kiskorában. Én nem is engedném ezek után anyósomat a gyerek közelébe sem. Ezt nagyon komolyan mondom.

jelen írta: Igen, ez a nagy felelmem. Ez is. Kisfiam van es mutattam neki amikor kisebb volt a futyijet hogyan mossa meg. Egyszer megmuttattam , de en nem merek hozzaerni sem. 6 eves es vmelyik nap furdott es szolt, hogy anya nezd: kadba fekudt es a kis futyije lebegett a vizen es "felallt " neki. Azt se tudtam mit mondjak ugy meglepodtem . Hirtelen ki is jottem de aztan mondtam neki kedvesen : aha latom, de siess mert elhul a viz. Veletlen sem akarom h barmiben is seruljon ettol felek nagyon. Ha vmikor nyaron aludt anyueknal - nem jellemzo- akkor meg folyton attol feltem h kivel es hogyan alszik, meg hozza ne erjen senki. Allando gyomoridegem van olyankor.

Az, hogy segítesz a gyereknek, és megmutatod neki, hogy kell mosdani, természetes. Az meg, hogy neked megmutatja, hogy lebeg a vízen, a bizalom jelen részéről. Ennyi idősen nincs ezzel semmi gond. Ezzel nem sérül. Viszont ha máshol alszik, akkor érdemes rá odafigyelni, nem viselkedik-e másképp, amikor hazajön, mert akkor esetleg oda ne engedd többet. De ha már eleve van benned félelem, akkor érdemes ezen elgondolkozni, hogy mi lehet az oka, mert a gyereknek nem jó az se, ha érzi rajtad a feszültséget. Mert megérzik.

ipi írta: Én ezt találtam ezzel kapcsolatban egyszer. Még odáig nem jutottam, hogy beszerezzem az anyagot, de hamarosan meglesz. Te már láttad ezt?
hvg.hu/plazs/20140828_Fehernemu_szaballyalovnak_a_gyerekeket

Nem tudom, mi ez a fehérnemű szabály, csak az a baj ezzel, hogy a gyerek könnyen manipulálható, és nem biztos, hogy elsőre rájön, hogy tiltakozzon. Utána meg már benne van a bűntudat is. Szóval nem egyszerű ez.

Elég durva levelet írtam anyósomnak és nagyon várom a választ. Részemről minden attól függ. És nem néz hülyének a család. Egyrészről a kislányomnak a délutáni pelusozás során elmondtam, hogy szólni fogok a nagymamájának, hogy ezt ne csinálja. Másrészt férjemmel is megbeszéltem, egyetértett a levéllel is. Szóval várjuk a fejleményeket....

Hát egyébként meg... lehet, nem leszek népszerű, de ha nézem a sok nőbántalmazó pasit, arra gondolok, hogy nagyon kevés normális férfi van egyáltalán, aki nem erőszakos, és nem akarja bántani a nála gyengébbeket. Így aztán nem is biztos, hogy olyan nagy bizalmatlanság, ha az ember félti a gyerekeit. Meg talán önmagát is. Nem tudom...

ipi írta: Elég durva levelet írtam anyósomnak és nagyon várom a választ. Részemről minden attól függ. És nem néz hülyének a család. Egyrészről a kislányomnak a délutáni pelusozás során elmondtam, hogy szólni fogok a nagymamájának, hogy ezt ne csinálja. Másrészt férjemmel is megbeszéltem, egyetértett a levéllel is. Szóval várjuk a fejleményeket....

Ha a férjed melletted áll, akkor egy fokkal jobb, de attól még anyósod indíthat ellened hadjáratot. Annak idején én is próbáltam anyósommal megértetni, hogy miért nem szeretném, ha a gyerekeim olyan sokat volnának náluk kiskorukban. Beszéltem neki az abúzusról is, de nem igazán fogta fel. Viszont elhíresztelte a családban, majd merő jóindulatból elmondta a lányomnak is pár éve. Emiatt nagyon dühös voltam rá, mert egyfelől én akartam erről beszélni a lányommal, másrészt úgy gondoltam, mindent a maga idejében. Nem hiszem, hogy jót tesz egy gyereknek, ha ilyeneket megtud az anyjáról gyerekként. Amúgy meg eleve többet árt, ha ilyen titkokként van kezelve a téma, mert hogy anyósom úgy adta elő, mintha én ezt el akartam volna titkolni a lányom elől, ráadásul még azt is mondta neki, hogy ne mondja el nekem, hogy tudja. Szóval többrendbeli "vádlott" előttem.

...hát felőlem aztán indíthat hadjáratot és mondhatja bárki hogy hülye vagyok. Én azt is megírtam, hogy az anyjuk vagyok, így a dolgom, megvédeni őket, s meg is teszem. Szóval és szóltam. Ha nem az a válasz erre, hogy "basszus, mekkora seggfej vagyok és milyen igazad van és ne haragudj és az életbe ez meg sem fordul a fejemben többet", akkor sok mindent elfelejthet.... én nem viccelek ám!
Jajj de utálom ezt is, hogy el ne mondd... főleg családon belül.... wáááááá! De még ha beszélsz a lányoddal, szerintem helyre tudod hozni az ál-titok részét ennek a rettenetnek És szerintem meg fogja érteni.
Ezen én is sokat gondolkozom, hogy mikor lehet erről megfelelő szinten először beszélni a gyereknek... nekem 5 éves a legnagyobb, és hát valami azért érik bennem. Még nem holnap, de talán mikor suliba megy a maga szintjén valami... még nem tudom, még gondolkozom.

ipi írta: ...hát felőlem aztán indíthat hadjáratot és mondhatja bárki hogy hülye vagyok. Én azt is megírtam, hogy az anyjuk vagyok, így a dolgom, megvédeni őket, s meg is teszem. Szóval és szóltam. Ha nem az a válasz erre, hogy "basszus, mekkora seggfej vagyok és milyen igazad van és ne haragudj és az életbe ez meg sem fordul a fejemben többet", akkor sok mindent elfelejthet.... én nem viccelek ám!
Jajj de utálom ezt is, hogy el ne mondd... főleg családon belül.... wáááááá! De még ha beszélsz a lányoddal, szerintem helyre tudod hozni az ál-titok részét ennek a rettenetnek És szerintem meg fogja érteni.
Ezen én is sokat gondolkozom, hogy mikor lehet erről megfelelő szinten először beszélni a gyereknek... nekem 5 éves a legnagyobb, és hát valami azért érik bennem. Még nem holnap, de talán mikor suliba megy a maga szintjén valami... még nem tudom, még gondolkozom.

helyes. Legyél csak határozott.

A lányommal már megbeszéltük. Ő már felnőtt (vagy legalábbis afelé halad, 19 éves). És nem ez az egyetlen olyan húzása anyósomnak, ami kiverte nálam a biztosítékot. De hát ez van. Túlvagyunk rajta.

Jajdejó Örülök, hogy azért nem tudott a dolgotokba anyósod belerondítani.
Nekem megvannak a fejlemények. "Kiderült", hogy én vagyok a hülye és csak nekem vannak ilyen szélsőséges érzéseim. Elmondtam, hogy negem bántottak ezért lehet másképp reagálok de nekem ez fontos. Erre azt kaptam, hogy ez az én bajom, ezt nekem kell megoldani viszlát!
Szóval most elkezdődött a bili legmélyebb tartalmainak a borogatása is. Mint pl akkor felvázoltam, hogy amúgy is rosszul vagyok attól, hogy folyton simogat és ölelget pedig tudja hogy utálom. Mondta is, hogy tudja, hogy nem szeretem, de ő igen, szóval viseljem el. Hát most megmondtam, hogy ez nekem minden alkalommal hatalmas stressz..."elviselni".......ja és képzeljétek, kiderült, hogy "nehéz ember vagyok..."..már rég óta

ipi írta: Jajdejó Örülök, hogy azért nem tudott a dolgotokba anyósod belerondítani.
Nekem megvannak a fejlemények. "Kiderült", hogy én vagyok a hülye és csak nekem vannak ilyen szélsőséges érzéseim. Elmondtam, hogy negem bántottak ezért lehet másképp reagálok de nekem ez fontos. Erre azt kaptam, hogy ez az én bajom, ezt nekem kell megoldani viszlát!
Szóval most elkezdődött a bili legmélyebb tartalmainak a borogatása is. Mint pl akkor felvázoltam, hogy amúgy is rosszul vagyok attól, hogy folyton simogat és ölelget pedig tudja hogy utálom. Mondta is, hogy tudja, hogy nem szeretem, de ő igen, szóval viseljem el. Hát most megmondtam, hogy ez nekem minden alkalommal hatalmas stressz..."elviselni".......ja és képzeljétek, kiderült, hogy "nehéz ember vagyok..."..már rég óta

Anyósod mondta ezt? Bárki mondta amúgy, tudd, hogy nincs igaza. Ne hagyd magad elbizonytalanítani.

Szia Ipi, én nem hagynám, h az anyósom pelenkázza a gyerekemet, ha ilyeneket csinál. Ne engedd, h elhitesse veled, h te látod rosszul. Támad, mert legjobb védekezés a támadás. És ha a kicsi már beszél, meg is kell neki tanítani, h szóljon rá, h ne csinálja. Nem tudom milyen idős a kislányod. De ha már meg tudtad mondani neki, h szólsz a nagyinak, h nem csinálhatja, akkor ő is tud szólni. Talán nem sérül jobban, de fontos tudnia, h meg tudja magát védeni. És szerintem is abúzus kategória már.

Amúgy a barátnőm ilyen, h ölelget meg puszilgat, pedig tudja, h utálom. Mert szerinte nekem ez kell. Mondjuk edződtem az elmúlt 14 közös évünk során, de ritka kivétel, akinek engedem, h megöleljen. Általában érzik is az emberek, h kézfogáson kívül ne jöjjenek közelebb. Egyedül a fejbőrmasszírozást csípem és a hajsimit, de azt se akárkitől.

Én egy két éves kisfiúval játszottam olyat, hogy pelusozásnál odafújtam neki, és annyira imádta, hogy sokáig jó kis játék volt köztünk. Úgy kezdődött az egész, hogy letapadt a fitymája, nagyon szenvedtünk vele, és az egyetlen dolog ami segített neki, amikor enyhén fújtam a fütyijét. Én mindenre hajlandó voltam, csak ne sírjon szegénykém... A szívem szakadt meg minden pisilés alkalmával, mert úgy ordított. Kemény három nap volt. A mai napig nem felejtem el, amikor ott téblábolt mellettem, tartotta vissza a pisit, és könyörgött, hogy 'vegyél föl!' Magamboz szorítottam, átöleltem, éreztem, ahogy megy bele a pelusba a meleg pisi, és sikított a fájdalomtól... Remélem, ha egyszer fiaim lesznek, nekem ezt nem kell végigcsinálnom velük - felszakítani a hártyát, kenegetni, mosogatni, kegyetlenkedni... Jaj Istenem, én fürdésnél alig mertem felhúzni neki a fitymát, mert tudtam, hogy fáj neki... Ez a procedúra nem az én idegrendszeremre lett kitalálva.
Nem éreztem azt, hogy abúzálnám a gyereket, ártatlan játék volt. Ahogy nőtt, úgy kopott le ez az igény is...