Otthon a családban tabutéma volt a szex… előttem. Ha valamilyen csókolózós jelenetet mutattak a tévében, édesanyám azonnal elkapcsoltatta, de milyen a gyerek, kíváncsi… Volt, hogy a paplan alól néztem meg egy filmet, vagy titokban elolvastam egy szexuális tartalmú lapot, amire rátaláltam. Tíz éves korom előtt… Nem tudtam, mitől kell tartani.

Egy halvány emlék ugrik be, nagyszüleimnél voltam, pontosabban a szomszédban, nem tudom miért, de pucéron kerültem vissza tatáékhoz. Egy másik emlékkép, hogy az ágy előtt ülök egy széken, nagyapám meg fogdos odalent, nagyanyám közben hátat fordítva mosogatott, nem hiszem, hogy látta. Egyszer mama elment misére, nagyapámmal maradtunk otthon, az ágyban feküdtünk, újra tapogatott, talán még a nemi szervét is megpróbálta betenni, homályosan emlékszem. Egy másik alkalommal pedig a mezőn voltunk szénát gyűjteni, volt egy kis házikó, akkor valószínűleg belém is hatolt, de közeledett egy ismerős és félbeszakadt az egész. Félelemmel vegyes izgalom töltött el, olyan dolog történik velem, mint azokban a filmekben, szinte rosszul is esett, hogy megzavartak. Ennél többre nem emlékszem.

Eltelt egy-két év, és rájöttem, egyáltalán nem volt normális dolog, ami történt. Kezdtem tartani a tíz lépés távolságot nagyapámtól, aztán meg szinte örültem, amikor meghalt. Egy könnyet sem ejtettem a temetésén.

Teltek az évek, a sors fintora, hogy sokáig csak barátnős pasikkal kerültem össze, tizenkilenc éves koromig viszont nem engedtem, hogy ott lent hozzám érjenek. Persze az is ott motoszkált egyfolytában a fejemben, mi van, ha már nem vagyok szűz? Elvégre nagyapám ott is megkörnyékezett. Sőt, ha tükörbe néztem, és megláttam azt a furcsa valamit, a sajátomat, elfogott az émelygés, utáltam a saját testem. Közben nagyon féltem az első igazi szexuális aktustól. Egy 14 évvel idősebb férfi vette el a szüzességem, az én beleegyezésemmel… élettársa volt. És véres volt a bugyim… alig tudom leírni azt az örömöt, amit akkor éreztem. Egy hónap alatt rajta kívül még két pasival jöttem össze, de egyiket sem engedtem olyan közel magamhoz, mint őt. Vele többször is találkoztam titokban, és egyáltalán nem bántam, ami történt. Aztán hazajöttem és nem sokkal később megismertem a férjem.

Tíz év telt el azóta, de még mindig szívesen gondolok vissza arra a férfira, aki úgy vette el a szüzességem, hogy én is akartam. Most lehetne normális szexuális életem, egy szerető férj mellett, de egyfolytában fáj odalent, ma az egyik komment olvasása közben jöttem rá, hogy valószínűleg vulvodyniám van (eddig nem is találkoztam ezzel a szóval). Lelki okai is vannak, melyek a gyerekkoromra vezethetők vissza. Felnőttként már tudom, hogy szexuálisan kihasznált a nagyapám... A környezetem néha nem érti, miért reagálok olyan hevesen, ha valaki akaratom ellenére próbál hozzámérni… Sőt kimondottan ingerel, ha látok egy nagyapa korú férfit az unokájával sétálni, ott helyben felpofoznám.

Közben nagy sokára rájöttem, hogy én is nőből vagyok, már-már barátságosan nézek a saját szemembe a tükörben, igyekszem csinosan öltözködni, tudom, hogy hatással vagyok a férfiakra, de csak hergelem őket, megtartom azt a bizonyos távolságot. Rövid szoknyákat is kezdtem viselni, viszont ha egy kicsit is feljebb csúsznak, mint kellene, az első adandó alkalommal lennebb rángatom. Furcsa kettősség van bennem, meg akarom magam mutatni a világnak és el is akarok rejtőzni.

Kb. két éve mertem elmondani a történetem egy nagyon kedves személynek, aki megértő volt és a mai napig segíteni próbál. Én viszont még nem tudtam szabadulni az emlékektől, két hete darabokra téptem a nagyapámat és engem ábrázoló fényképet, majd diadalittasan dobtam a szemétbe, sőt ma már az átkozódásnál tartottam. Elhatároztam, hogy harminc éves koromra megszabadulok a kísértő emlékektől és a szexuális életemet is megpróbálom rendbe tenni… ahhoz meg kell gyógyuljak odalent is. Van néhány hónap addig.

Egy dolgot tisztán tudok, ha majd gyerekünk lesz és eljön az ideje, biztosan elmondok néhány dolgot a csókról, a szeretkezésről, ne essen ő is abba a hibába, mint én. Joga van tudni, mi nevezhető normális közeledésnek, és mikor kell távol tartani magadtól valakit, akár gyerekként is. Lassan kezdem felszámolni magamban a bűntudatot és remélem a férjemnek is el tudom mesélni…