Tegnap szó esett a terápia alatt, hogy miért nem írom meg a történetem ide. Aludtam rá egyet. Az egyik fő okom az volt, hogy talán nem érdemlem meg, hogy ide kiírjam, mit tett velem az apám, a másik, hogy nyáron nehéz lett volna egyedül maradni a kínzó emlékekkel. Rengeteg rémálommal, pánikrohammal, és emlékbetöréssel kezdődött a pokol kapujának kinyitása. Nem tudom, mikor zárhatom be és hagyhatom magam mögött.

Az emlékek nem időrendben kezdtek el kísérteni, hanem különböző állomásokként érkeztek meg. Mégis sorban próbálom leírni, de sok félemléket kihagyok. Óvodás koromból az első kerek emlékem, hogy az apám ölében ülök, aki a hajamat fésüli, és egyszercsak elkezdi a csiklómat izgatni, és kérdezi, hogy milyen, amire én mondtam, hogy olyan csikizős érzés. Az ezzel járó tudományomat elvittem az óvodába is, ahol megmutattam alváskor, hogy hogyan is kell ezt csinálni. A másik emlékem ebből az időből, hogy megcsókolt. Undorító. A következő, hogy „dömdödömöset” játszottunk mindig, én hétvégén, reggelente beszaladtam a szüleimhez, de anyukám általában ilyenkor már ment reggelit készíteni. Apámon lovagoltam, lovagló pózban, de egy takaró elválasztott a péniszétől, már sokszor ő kérdezte, hogy na játszunk olyat? Nem emlékszem, hogy neki ez milyen indíttatásból történt, de egyszer bejött anyukám, én feküdtem az apám mellett az ágyban és valamit csináltunk. Csak azt tudom, hogy anyu teljesen kikészült, én meg mondtam, hogy „de mi csak játszunk”. Anyukám, pedig kérdezi apámat, hogy mi az a folt az ágyon mellettem, és azt mondta apám, hogy kiömlött a kávé.

A következő emlékem, hogy a nőgyógyásznál vagyok, nem tudom, hogy ezek után kerültem-e oda. Egy kedves, fiatalabb, férfi orvos vizsgált. Közelített a kezeivel, és épp hogy hozzámért én összerezzentem, mire megkérdezte, hogy ennyire fáj, hiszen még csak éppen megérintett. Anyukám idegbeteg fejére emlékszem még, és arra, hogy nem értem, mit beszélnek meg egymással. De nekem nem lett semmi elmagyarázva, szégyenkezve álltam ott a rendelőben, anyukám ábrázata nem volt megnyugtató. Később állandóan nőgyógyászati problémákkal küzdöttem, anyukám azt mondta, hogy allergiám van. Egyszer elváltak a szüleim, majd „a gyerekeknek apa kell” címen újra egy nagy, „minta”család lettünk. A válóokra nem pontosan emlékszem.

Apám testi bántalmazásai már általános iskolában elkezdődtek. Tesómat már kétévesen pofon vágta. Ha nem vert, akkor beteges módon közelített felém. Egyszer, a teniszpályán beleültem az oktató ölébe, ekkor is általános iskolás voltam. Ő ezt meglátta, és hazafelé menet már elborult az agya, és szadista tekintettel fenyegetett a liftben, hogy mit fogok ezért kapni. Semmit nem értettem az egészből. Elővette a nadrágszíjat és úgy helybenhagyott, hogy nem bírtam ülni, rettenetesen fájt. Féltékeny volt? A testvéremet sem kímélte, aki annyira félt, hogy egyszer megkért, hogy a nagy, szabászathoz használt fával üssem, hogy felkészítse magát arra, hogy apám meg fogja verni, mert rossz jegyet kapott. Ezután én is ütöttem magam, volt hogy a vonalzóval, hogy én is bírjam majd, de emlékszem olyanra is, hogy állok a tükörrel szemben és ököllel ütöm az arcom.

Rettegtünk tőle, szinte mindenért bántott minket. Lelkileg terrorizálta az egész családot. A kisebb történéseket már nem írom ide, mert soha nem ér véget a történet, amit elkezdtem. Ahogy nőtt a mellem egyre többet taperolt, nyúlkált, mindezt a játékosság köntösébe bújtatva, de engem zavart. Továbbra is fennállt, ha nem vert, akkor molesztált. Kezdett a düh szétfeszíteni, szorongtam, nem értettem. Egyszer befeküdt mellém az ágyba, ingerelt, meg akart kapni. Otthon volt mindenki, anyukám ránk is nyitott, de alvást tettetett. Én furának tartottam, hiszen ahhoz már nagy voltam, hogy mellém befeküdjön, nem értettem, hogy anyu miért nem szól rá. Háttal feküdtem, ő szorosan közel és éreztem, ahogy feláll neki, és odatolja. Egyszer csak megfordultam azt gondolva, hogy ha ezt akarja, akkor történjen meg, majd visszafordultam. Ez a pillanat az, ahol hibáztatom magam.

Aztán már középiskolás voltam, amikor gondok voltak velem, sok intőt vittem haza. Egyik alkalommal úgy gyomorszájon vágott, hogy összeestem a földre, nem kaptam levegőt. Érzem mind a mai napig, ahogy az ökle a gerincemben köt ki kb., hiszen annyira vékony voltam, hogy anorexiásnak csúfoltak. Anyukám is jelen volt, aki szólni nem tudott, de halálra rémült. Apám látta, hogy baj van, és kihasználva a lehetőséget, miközben én fuldokoltam, a hátam mögé állt, és a mellemnél fogva felemelt, egész szorosan magához szorított. Én már levegőt sem akartam kapni, de muszáj volt. Ez az egyik legfájóbb emlékem, hogy úgy segített, hogy ne fulladjak meg, hogy ezt is molesztálásra használta fel. Miközben a levegőben voltam, anyukám szemeire emlékszem. Mikor letett, akkor pedig apám kielégült szemeire. Mocsokos, szemétláda, állat!!! Ezeket a szavakat is tőle tanultam.

Egyik alkalommal nem tudom, mi történt, de bántalmazott, lehet mindkét formában, és a földre kerültem, ő pedig a kurva szó kíséretében leköpött. Ekkor meg akartam ölni, ha anyukám nem áll elém, nem tudom mi történik. Kijelentettem, vagy ő költözik el, vagy én. A második válás előtti időszakban, apám megerőszakolta anyámat, és lerúgta az ágyról. Amit én hallottam. Sokszor mentem ki éjszaka anyukámhoz, aki kínkeservesen sírt, hogy apám nem hagyja őt békén aludni. Egyik este a konyhában kajáltam, amikor apám a felálló péniszét az arcomba tolta, de úgy, hogy hozott egy újságot, amit a kezében tartott, és mutatott valamit, hogy nézzem meg. A wc-ről jött ki.

Sajnos a másik legfájóbb emlékem, hogy a másodunokatestvéremnek, általános iskolás koromban megmutattam a mellem. Úgy éreztem, hogy bántalmazóvá váltam. Emlékszem a tekintetére, és hogy felébredtem abból az állapotból. Azt éreztem egy fülledt, nem normális, szadista légkörben vagyok, és ezért tettem. Az ő tekintete ébresztett fel, hogy valami nem stimmel velem, ez nem volt helyes, amit tettem. Bocsánatot kérek ezúton is! Fixáltam magamban, hogy ilyet soha többet, ez apám vágya volt, amit teljesítettem, majd jól elnyomtam az egész eseményt magamban. Egyszer egy fiúval randiztam, (tini voltam) aki megkérdezte, hogy megmutassa-e nekem a hét fogást, és azt mondtam, hogy köszi már ismerem, az apám már megmutatta. A válasz: „- Az apád????!!!”