Én is magamban tartottam egész idàig a történetem, elàstam jómélyre. Féltestvérem, aki nàlam jóval idősebb, kislàny koromban, amikor anyànk éjszakàs volt, megvàrta, amíg elalszom, és benyúlt a pizsamanadràgomba.

Felébredtem rà, de úgy tettem, mint aki alszik, teljesen lebénultam. Arra emlékszem, hogy többször megismétlődött, aztàn egyszer csak abbamaradt, de nem emlékszem, mennyi ideig tartott. Csak azt tudtam, hogy ez így nagyon nem helyes. Akkor egy baràtnőmnek meséltem el, senki màsnak azóta sem.

Nagyon kellemetlen jópofizni vele felnőttként a csalàdi összejövetelekkor. Szerintem ő azt hitte, a mai napig azt hiszi, hogy semmit nem vettem észre az egészből…