Rettenetesen nehezemre esik erről írni vagy beszélni még névtelenül is, ennyi idő után is. Sajnos képtelen vagyok részletek leírni, de ez történt velem is és a nővéremmel is. Magamtól talán soha nem beszéltem volna róla senkinek, de egyszer a nővérem rákérdezett és neki elmondtam, akkor mondta, hogy vele is ez történt. Azt is elmondta, hogy szólt anyánknak is, de az úgy tett, mintha nem hallott volna semmit vagy nem értené - az apánkról volt szó.

Aztán egyszer az apám szülei irtózatosan kihoztak a sodromból és elmondtam nekik, de ők is úgy tettek, mintha nem hallanák vagy nem értenék, amit mondok. Azzal borítottak ki egyébként, hogy megint azt erőltették, már felnőtt koromban, hogy látogassuk többet apánkat meg foglalkozzunk vele többet.

Apánk egész gyerekkorunkban minden lehetséges módon bántalmazott minket, vert, abuzált, pszichológiai terrorban tartott minket, a nővérem 12 éves korában elköltözött otthonról, anyám akkor már rég nem élt velünk, és én egyedül maradtam ezzel az emberrel 20 éves koromig kettesben. Soha nem tudtam megbocsájtani semelyik családtagomnak amiatt, hogy ezt tétlenül nézték. Feldolgozni szerintem életem végéig nem leszek képes.