Nem is tudom, hogy hol kellene kezdeni, nagyon erőszakos környezetben nőttem fel, az apám ivott, pszichés terror megvolt, de ő nem molesztált. Nem tudom, hogy hogyan előkerült az emlék tudatom, ez hogy lehet, hogy egyszer csak itt van és bekopog? 

Az unokabátyám volt az. Mindössze 3 évvel idősebb, mint én. Egy kupacon aludtunk öten, és éjszaka egyszer csak elkezdett simogatni engem is meg, magát is, szólni sem mertem, tűrtem hallgattam. Mindig, amikor hátulról akart belém hatolni úgy tettem, mintha felébrednék, és akkor nem merte tovább csinálni.

Soha senkinek nem szóltam, Anyukám biztosan segített volna, de hát akkor a testvérével kellett volna összevesznie. (Érdekes, hogy erre emlékszem, hogy tudatosan nem mondtam el anyukámnak, lehet, hogy én is akartam az egészet?) Hiába próbálom nem emlékszem az időtartamra, csak arra, hogy gyakran, sokáig csinálta, de nem tudom, hogy két hét, vagy két hónap, vagy két év volt. Mindig úgy tettem, mintha semmi sem történt volna, mintha valóban aludtam volna. Napközben volt, hogy ha felállt neki, akkor hátulról szorosan magához húzott, dörgölőzött, én meg mozdulni sem mertem? sem akartam? sem tudtam? 

Nem tudom, hogy milyen hatással volt rám az egész, hiszen eddig nem is emlékeztem, vagyis na olyan szépen lenyomtam. Egyre kevésbé megy, el kellett mondanom. Lehet, hogy én is akartam, azért nem szóltam. 

A mai napig van, hogy találkozunk, és nem AZ jut eszembe róla, miközben az első szó az undor, ami eszembe jut. Rettenetes hangulat ingadozásaim lettek. Még sosem írtam le, lehetett volna cizellálni, de első nekifutásra 25 év után, ez is elég volt nekem.