5 évesen kezdett a saját haláláról beszélni és konkretizálta, hogy nem akar felnőni. Majd a fütyijét le akarta vágni és elkezdett dadogni... Már nem tudtam azzal magyarázni magamnak a történetet, hogy a válás viselte meg, vagy a kétlakiság, hogy heti 2-3 éjszakát apával tölt.

Addigra meggyőződtem, hogy az együtt töltött 8 év ellenére gyermekem apja semmiképpen nem akar velem együttműködni még közös gyermekünk érdekében sem! Azt hittem jó ideig, hogy azért nem, mert nem fogadtam vissza... aztán elmondta apránként gyermekem. Nem akar apához menni ottalvósra... a kérdésemre az volt a válasza: "Mert most nem akarom, hogy apa rám feküdjön és mindenhol puszilgasson, és ha nem hagyom, akkor morcos. De nekem nagyon rossz, amikor a nyújtozkodó fütyije nyomja a hasamat, folyton hánynom kell olyankor..." Mintha a kirakós minden darabja a helyére került volna életünkben... sokkolt a történet. azóta küzdünk a hivatalos szervekkel, mert apa korábbi vezetői beosztása és kapcsolati tőkéje bőven elég a rendszerabúzus mellé.

Szóval jó ideje a "húsdarálóban" éljük napjainkat és szeretnénk gyógyulni is...de első körben békére volna szükségünk. Nem is tudom, hogy melyik része sokkolt jobban... az, amikor képekkel együtt beugrottak azok az események, amik jelet lehettek volna, ha én nem vagyok annyira naiv... vagy az, hogy hány szakembertől kértem tanácsot, segítséget és mind azt mondták, hogy eltúlzom a tüneteket...Anya legyek és ne szakmai szemmel nézzem a gyermekemet... Vagy amikor eszembe jutott az a pocaklakótól kapott üzenet, hogy kisfiam buzi lesz és meghal 10 éves kora előtt.... és a berepedt popsi a láthatást követően, a véres fütyi a tornáztatást követően... amiket meg tudott magyarázni az apa félig és a másik felét a gyerekorvosunk magyarázott meg nekem... hogy képzelódöm... Kisfiam ma 7,5 éves... Fojtogatja még magát időnként, naponta beszél még a haláláról, ha hivatalos levél érkezik vagy apa elhangzik, vagy arra járunk, ahol korábban apával is jártak... Aktuálisan bűnözőként kezelnek engem, ártatlan áldozatként az elkövetőt és a gyermekem senkinek nem számít rajtam kívül és a terapeutáján kívül senkinek... Mondjatok egy imát Érte, kérlek!