Régen történt, a most felnőttségbe cseperedő lányom akkor 7-8 éves volt. Lányom egyik barátnőjének családjával kellemes baráti kapcsolatba kerültünk. Összejártunk, a gyerekek is barátkoztak. Sokat aludtak nálunk a lányok, sokat náluk. Egyszer csak kipattant egy szülőtárs fiainak elmondásából, hogy ahol a lányom sok időt töltött barátnőzéssel, pizsamapartival, ott az apa húzgálta a fütyijüket úgy, hogy az nagyon fájt neki. Hazajőve a lányom is beszámolt valami hasonlóról, hogy fogdosta őt a barátnője apja.

És hogy közben az anya valószínű erről tudott is.

Azonnal megszakítottuk a kapcsolatot a családdal. Rendőrségre nem mentünk, mert ez egy kisváros, ismertük az eljárásokat, féltettük a lányunkat ettől a tortúrától. Felkerestük az egyik szülőtársunkat, aki gyermekpszichológus, hogy most mit csináljunk. Nem tudott választ adni. Szóltam az iskolában - ez amúgyegy waldorf iskola - ahová a gyerekek jártak, és azt mondták, hogy ezt csak kitalálták a gyerekek. Hihetetlen! Hiába mondtam, hogy ilyen kategóriájuk nincsen a 7-8 éves gyerekeknek, de nem kaptunk segítséget.

Elmentünk egy nevelési tanácsadóba, ahol egy gyermekpszichológus szakértő megvizsgálta a lányunkat, és azt mondta, hogy valóban megtörtént a zaklatás, és hivatalból kellene jelentenie az esetet, de talán jobb, ha nem tesszük ki a gyereket ekkora vegzatúrának. Ajánlott a városunkban valakit, akihez végülis csak egyszer mentünk el, mert azt éreztük, hogy ehhez a témához senki sem konyít, segítséget nem kapunk.

Felelősségre vontam a feleséget, az apának leordítottam a fejét. És a lányunkkal megbeszéltük, mindig az életkorának megfelelően, hogy SENKINEK nincsen joga az ő testéhez hozzányúlni, akinek ő nem engedi meg. És hogy ezt nem tehette volna meg ez az ember. És sajnáljuk, hogy ez történt vele. És, hogy az ő teste felett neki van irányítása.

A témát, amikor felmerül, olyan szinten, ahogyan igény van rá, megbeszéljük, nem kerüljük. Szerencsére a párkapcsolata rendben lévőnek tűnik, remélem, hogy majd, ha szülésre kerül a sor, ez a történet nem fog belezavarni valamilyen megakadással, ahogyan azt én látom sokszor, a szakmámból adódóan.

Bennem azért rengeteg harag maradt, még mindig tudnék ordítani ezzel az emberrel, ha találkoznánk.