18 éves koromig állami gondozott voltam, így bejártam a nevelőszülő és intézeti elhelyezés különböző fázisait. Sokáig halvány "sejtésem sem volt"arról, hogy mi a baj velem, de tudtam, hogy valami nem stimmel. Igazán a szexuális életem soha nem volt nevezhető normálisnak, volt férjem leginkább frigidnek tekintett, így házasságom megromlásának egyik oka is ez volt. Egyszerűen undorom volt, de nem is foglalkoztam vele, én magam is betudtam a dolgot frigiditásnak. 33 éves koromban idegösszeomlást kaptam, így először pszichiátriára, majd szerencsémre pszichoterápiás osztályra kerültem.

Sok feldolgozni valóm volt, nem ragoznám. Az osztályon rendszeres látogatóm volt húgom, akivel kis gyerekként (4-6 éves koromig) együtt voltunk nevelőszülőknél. Engem 6 évesen visszaadtak intézeti elhelyezésre, mondván nem lehet velem bírni , volt, hogy 40 fokos lázam volt indokolatlanul, volt hogy napokra lebénultam és ennek sem tudták okát, de valóban a mai fejemmel tudom, hogy tényleg kezelhetetlen voltam (ma már okát is).

Szóval a húgommal való beszélgetés során sokszor kérdeztem, hogy mit tud miért is nem maradhattam én ott, és ő neki miért is volt jó az ami nekem elviselhetetlen volt. Ekkor hangozott el a szájából, hogy őt mindenre tudták használni, időnként helyettesítve az asszonyt. El sem hittem amit hallottam és mint villámcsapás tárult elém egy gyermekkori kép miszerint bent vagyok egy szobában egy alkoholtól bűzlő idősebb emberrel, akinek fogdosnom kellett a nemi szervét. Még az arcára sem emlékeztem és ebben a felugró képben sem volt meg, hogy is nézett ki ez az ember.

Rákérdeztem testvéremre, hogy vele is történt ilyen, de ő állította, hogy nem. De én biztos voltam, vagyok abban, hogy ez megtörtént, hogy minden akkori bajom forrása ez volt, hiszen intézeti létem alatt soha sem voltak hasonló tüneteim mint kisgyerek koromban. Ma már a szexuális problémám is nagyjából megoldódott, hiszen feldolgozásra került az, amit tudatom oly mélységesen elzárt.