Megrázott ez a sok történet... :( sokszor gondolkodom rajta, ez vajon így megy, amióta ember az ember? Vajon ki tudjuk-e 'kúrálni' egyáltalán, ami évezredek óta folytatott 'gyakorlat'? Olyan reménytelennek tűnik, de örülök, hogy elkezdődött.

Engem a 6 évvel idősebb bátyám akart megerőszakolni. Gondolom, tomboltak benne a hormonok, és erős kisebbségi komplexusa is volt. Az ma is van. Akkor 9-10 lehettem. Persze ez az erőszak nem a leteperős: valahogy rávett, hogy legyek meztelen és betehesse. Anyámék ágyán, a hálószobában... Nem tudom, sikerült-e neki. Jótékonyan törölte a memóriám, ha mégis megtörtént. 2 alkalomra emlékszem. Akkor nem gondoltam, hogy ez baj, vagy hogy szólnom kéne valakinek. Nem beszéltünk róla, nem gondoltam rá.

Felnőttünk, egyetemista korom végéig viszonylag jóban voltam vele. Aztán családom lett, és valami elszakadt. A férjem, akinek esküvő előtt először elmeséltem, látni sem akarta a bátyámat. Nagyon nekem sem hiányzott. Anyám, akinek sosem mondtam, úgy szervezte/szervezi a családi ünnepeket, hogy ne találkozzunk (!). Szerencsém volt, a szexuális életem rendben van, és nem vélek nagy traumát felfedezni magamban, ami ezzel függ össze. De tudtam, ez nem volt rendben és megdöbbentett, hogy majd 20 évig nem is foglalkoztam vele.

Családállításokon próbáltam megbocsátani neki, ma már nem érzek dühöt iránta. Mellékhatásként kiderült, anyut ugyanígy molesztálhatta anno az ő bátyja...a minták. Viszont lányaim vannak, a férjem a közelükbe nem engedné a bátyám. Én sem. A lányok a szememre hányták, hogy miért nem tartom a kapcsolatot a nagybátyjukkal, így egy ponton a nagyoknak elmeséltem, nem tudom megértették-e. Próbálok rájuk vigyázni, de vajon lehet-e? A történetekből megdöbbentett, mennyi formában leselkedik a veszély...