Kérdés

Sziasztok!
Kb fél éve járok pszichológushoz, és megfoghatatlan kezd lenni a problémám. A doki oda jutott, hogy valószínűleg gyerekkori szexuális bántalmazás áldozata voltam, de én ebből semmire nem emlékszem. Éppen ezért a témával kapcsolatban nagyon sokat kezdtem olvasni, hogy lehet-e olyan, hogy valaki ennyire nem emlékszik, hogy még halvány rossz emléke sincs, mégis ilyen történt vele. Sok érdekes dolgot találtam, a tüneteim utalhatnak arra, hiszen önértékelési gondjaim vannak, minden hibát magamban keresek először, elég antiszociális vagyok, rengeteget álmodok, és általában zaklatott álmaim vannak, de NEM szex-témájú, vagdostam magam tizenévesen, jó sokszor rám tör befordultság érzés, a legapróbb dolgon is stresszelek, éberen alszom, szexben sosem tudom igazán elengedni magam, stb stb. A könyvekben és cikkekben találtam olyat, hogy az embernek sikerül egy nagy traumát elfojtani magában, de teljes emlékezet kiesésről egyik sem írt egyértelműen (vagy csak nem értettem meg rendesen, mert nem kapott akkora hangsúlyt).
Én úgy gondolom, hogy ha történt volna velem bármilyen ilyen dolog, akkor arra legalább olyan szinten emlékeznék, hogy az érzés meglenne, ha pontos képek nem is, de nekem tényleg semmi nincs.
Csak szeretném megtudni, hogy Veletek volt-e hasonló, hogy ennyire nem emlékeztetek a bántalmazásra, és legbelül sem éreztétek, hogy ilyen téren gond lenne? Vagy sejtés mindig volt, csak a konkrét emlék tört elő később.
Ha az emlékezés-nem emlékezéssel kapcsolatos könyvet tudtok, légyszi írjátok le, melyik az, szívesen elolvasnám.
Köszi előre is.

Szia Kisnyúl! Persze, van olyan, hogy valaki nem emlékszik a traumára, az elme így védekezik, így próbál megvédeni minket. Sok olyan fórumozó is van, akinek később jött az emlékbetörés, később emlékezett vissza egy kisgyerekkori traumára. Az, hogy az álmaid nem szexuális töltetűek, semmit sem jelent, és soha nem álmodtam még szexuális erőszakról, és legjobban a liftes álmaimat kötöm az abúzushoz.

Ugyanakkor azok a tünetek, amelyeket leírsz, elég általánosak, más is lehet mögötte. Miből gondolt a terapeutád szexuális abúzusra?

Kedves Kisnyúl,

Ha ilyen tartós gondjaid vannak, akkor esetleg annyiban tudok tanácsot adni, hogy gondold végig a családi kapcsolataidat, hogy valakinek a személye elönt e vmilyen negatívnak ítélhető érzéssel, amit nem tudsz hova tenni. Vagy nem tudatosodott benned.
De feleslegesen ne gyanakodj senkire. Ha nincs ilyen nyomasztó érzésed akkor szerintem nem itt kell keresgélni.
Amúgy is Mara kérdése jogos, hogy a pszichológusod miért mondta ezt?

Szia!
Hagy kérdezzem miért van az hogy évekig el tudtam fojtani, mostmár nem?

Köszönöm a válaszokat!
Nem tudom pontosan megmondani, hogy mitől jutott erre a következtetésre, teljesen ő sem biztos, leginkább lehetőségként vetette fel, hogy ilyesmi történhetett velem az elmondottak és a beszélgetések alkalmával adott reakcióim alapján. Vannak "megfagyásaim", ami olyan módon mutatkozik meg, hogy bizonyos kérdésekre nem tudok mit felelni (nem feltétlenül szexszel kapcsolatos kérdésekre), noha mindenről van (főként utólag) véleményem, de az adott helyzetben nagyjából a nevem is alig jut eszembe néha. Nem félek vagy rettegek ilyenkor, egyszerűen csak szorongok és ettől "lefagy" az agyam. A szexhez való hozzáállásom alapján is gondolja, valamint a vagdosások miatt is, de pontosan nem tudom. Amikor rákérdeztem, hogy ez nem csak egy tipp a részéről, akkor mondta, hogy a jelek ezt mutatják, de nyilván mivel nincs bizonyíték, ezért a részéről leginkább megérzés.
Én is inkább azon a véleményen vagyok, hogy más lehet a gond, mert semmilyen ilyen jellegű érzésem nincs. Nincs olyan ember, akitől undorodnék vagy félnék, vagy megmagyarázhatatlan rossz érzésem lenne. Attól inkább félek, hogy valami ilyen kiderül.
Igen, én is sokat olvastam az elfojtásról, meg hogy az ember ügyesen felejt, de valamit ennyire elfelejteni... furcsa. Voltak rossz dolgok az életemben, amit szívesen elfelejtek, és ha azt vesszük, a mindennapi életemben nincsenek jelen ezek az emlékek, de elő tudom hozni, és tudom, hogy ott vannak jó mélyen.
Tudom, hogy kevés az infó, amit leírok, és ebből senki nem tud biztosat mondani, nem is azt várom, csak tényleg arra vagyok kíváncsi, hogy ennyire elfelejteni lehet-e egy rossz emléket.

Nem hiszem, hogy hasznos valakinek, aki nem emlékszik egy ilyen megérzést teherként odaadni. Főleg, ha nem jut előre tőle.
Nekem van egy évek óta félbemaradt emlékem. Az is iszonyú lassan és nagy félelemmel tört rám a terápia azon szakaszában, amikor már egy csomó emléket a felszínre hoztunk.
Ami viszont nincs meg az még szokott aggasztani, de megtanultam nem foglalkozni vele. A tüneteid alapján rá lehet mondani. De van aki pl. nem viszolyog a szextől, vagy nincsennek problémái. Bár ez a ritkább azt hiszem.
Mi ebben nem fogunk tudni segíteni, ez túlságosan is felelősségteljes kérdés.
Ha pszichológusodnak a terápia többi részére nincs elképzelése, hogyan lehetne emlékeket felhozni, hogy a sejtését alátámassza, akkor kérd meg, hogy irányítson valakihez, akinek van erre képesítése.

Köszönöm a válaszod. Sok minden kavarog a fejemben, még át kell gondolnom néhány dolgot, de az is lehet, hogy másik szakemberhez fordulok. Köszönöm még egyszer.

Hogy vagy kisnyúl