Kedves Mindenki!
Tudom, hosszasnak tűnhet, de már két éve figyelem kislányom osztálytársát, akinél abúzust gyanítok. Nem tudom, mi a teendő ilyenkor, rengeteget olvastam a témában. Olvastam azt is, hogy a család a legtöbb esetben tud a bántalmazásról, de nem beszél róla, sőt védi az elkövetőket. Gyakori, hogy maga az anya beszéli le a feljelentést tenni akaró gyermekét, vagy vonatja vissza vele a feljelentést. Megnéztem Scherer Péterék darabját, a Soha senkinek címűt, amelyben a kislány családja mind másként menekül a ténytől: a nagypapa molesztálja a kislányt. Beszélgettem pszichológussal, ő azt a tanácsot adta, hogy beszéljek az édesanyával.
A helyzet a következő: A kislány (11 éves) családja szegény, egy omladozó házban laknak, melynek a falai penészesek, de szép ruhákban jár, és mindig drága mobiltelefont kap. A nagypapa viszi el félévente vásárolni őt és nővérét (15 éves), a nagypapánál dolgozik az apuka is, a megélhetésük függ tőle. Az anyuka gyermekotthonban nőtt fel, nem "meleg" a gyerekekkel, bár nagyon szereti őket. Tisztelem az anyukát, hiszen rokkantnyugdíjasként (gerincműtét után) is igyekszik itt-ott munkát vállalni, és mindent megtesz a gyerekekért.
Amit észrevettem:
- a nagyobbik lány szorong, hallgatag, nemigen néz az ember szemébe
- a kisebbik lány sokat van nálunk, gyakran egész 7végéket, az anyuka még marasztalja is, minél többet legyen nálunk (nyaralni is elvittük) - mintha ezzel "mentené" a gyereket
- az apuka számomra (és a párom számára is) furcsa, bár nem tudom, hogy apuka vagy nagypapa-e a gyanús, a nagypapát sosem láttam (a furcsa azt jelenti, hogy tenyérbemászó, behízelgő modorú, hiteltelen a kedvessége, nagyon robbanékonynak tűnik)
- a kislány úgy táncol, mint aki éppen szexuális kapcsolatot létesít valakivel (9 éves kora óta) - ez még lehet a tévé hatása
- mikor elvittük nyaralni, este csiklandoztuk egymást az ágyban, és rámászott a páromra, de úgy, ahogyan egy szenvedélytől fűtött nő teszi, dörgölőzve, pucsítva (mintha gyerekpornót forgatnánk), mindeki zavarba jött (a párom többször szedte le magáról, távolodott el, végül kiment a szobából, de az esti mesénél megismétlődött a jelenet; a mi lányunk nem tudta, mi a baj, de érezte, hogy valami nem stimmel, és a testével védte az apukáját)
- a kislányom mesélte, hogy elalvás előtt mindig történeteket mesél arról, hogy mi minden történt vele: leszopta (!) az egyik osztálytársukat a fiúvécében, az iskolaudvaron elájult, és jöttek férfiak, akik elkezdték mesterségesen lélegeztetni, és közben megkívánták, ott helyben szexeltek - ilyesmik. A lányom többször kérte, ne beszéljen ilyesmit, nem hiszi el, de nem is érdekli... Szerintem így dolgozza fel a vele történteket.
Nem akarok addig beszélni az anyával, amíg nem érzem azt, hogy ezek a jelek valóban abúzusra utalnak. De sajnos nem is hiszek az anyával való beszélgetésben - szerintem ha van molesztálás, arról ő is tud, ezért küldi mindig el otthonról a gyereket. Másrészt otthonban nőtt fel, és valószínűleg tudja, hogy elvennék a gyerekeit, és talán azt érzi, családban még mindig jobb, akár így is, mint otthonban.
Azért írtam le ezt az esetet, hogy megkérjelek titeket, segítsetek eldönteni, valós-e az aggodalmam, beszéljek-e valakivel. Az iskolában nincs pzszichológus, a családsegítőbe mehetnénk, de én nem vihetem oda a más gyerekét. Esetleg az én kislányommal együtt elvihetném őket valami indokkal, az anyuka engedélyével (szexuális felvilágosító beszélgetésre, hátha kiderül valami) - ezt is a pszichológusnő mondta (ő az abúzus területén dolgozik).
Köszönöm!
