Fóbia, szenvedély, adrenalin

Most vagyok túl egy oda-vissza repülésen, ami nekem mindig nagy megpróbáltatás, még akkor is, ha ki merem mondani, hogy leküzdöttem ezt a fóbiám. A megkönnyebbülés helyett, hogy túl vagyok rajta, érzem, hogy hiányzik a félelem, jól kitöltötte a napjaimat, nem görcsöltem máson, el tudtam magam engedni kajailag például.
Tegnap néztem a tévében egy műsort szenvedélybetegekről, volt pl. egy szexmániás, és ahogy hallgattam őket beszélni a betegségükről, rájöttem, mennyire egy tőről fakadnak ezek mind, fóbia és szenvedély, tulképp valami adrenalinkeresés van mindegyikben. Nem tudom, min múlik, ki milyen utat választ, de az ellentétes irányú utak között is rengeteg a hasonlóság.

Hú én is csomót ettem. Meg mióta hazajöttem semmi gondom az alvással. Mielőtt nyaraltam már nagyon kivoltam. Persze kezdődött az utiparám is.
Lehet, hogy az ilyen félősöknek mint mi sokkal többet kellene eljárni pihengetni.
Én elég sokat sportoltam és mindig kerestem a kihívásokat. Ez mind adrenalintöbblettel járt. Hozzá voltam szokva. A félelem meg a pánikok maguktól megtalálnak. Nem akarom de jönnek. Jöttek. Már sokkal jobb a helyzet. Viszont szeretek izgalmas dolgokat csinálni, most nagyon vigyáztam magamra, mert mindig összetöröm magam.
Szóval én az adrenalintöbbletet mindig keresem, nem mindig érzékelem, h veszélyes. Utolsó balesetem biciklivel volt.

karácsony írta: A félelem meg a pánikok maguktól megtalálnak. Nem akarom de jönnek. Jöttek. Már sokkal jobb a helyzet. Viszont szeretek izgalmas dolgokat csinálni, most nagyon vigyáztam magamra, mert mindig összetöröm magam.
Szóval én az adrenalintöbbletet mindig keresem, nem mindig érzékelem, h veszélyes. Utolsó balesetem biciklivel volt.

De, szerintem akarod. Akarjuk. Szükségünk van rá. És attól ritkulnak, mert kevésbé van rájuk szükséged.
A véletlenekben meg nem hiszek. Amikor az ember napjában ötször égeti meg magát / vágja el a kezét, az sem véletlen.

Lehet, ezt nem tudom. Hogy miből lesz a baj azt nem szoktam látni. Viszont az adrenalinkeresés az abszolút megvan bennem. Ez biztos.

Anoni Mara írta:

karácsony írta: A félelem meg a pánikok maguktól megtalálnak. Nem akarom de jönnek. Jöttek. Már sokkal jobb a helyzet. Viszont szeretek izgalmas dolgokat csinálni, most nagyon vigyáztam magamra, mert mindig összetöröm magam.
Szóval én az adrenalintöbbletet mindig keresem, nem mindig érzékelem, h veszélyes. Utolsó balesetem biciklivel volt.

De, szerintem akarod. Akarjuk. Szükségünk van rá. És attól ritkulnak, mert kevésbé van rájuk szükséged.
A véletlenekben meg nem hiszek. Amikor az ember napjában ötször égeti meg magát / vágja el a kezét, az sem véletlen.

Én mindig tele vagyok kék-zöld-lila foltokkal.... Az számít? Amikor vagdostam magam, nem voltak foltok. Pedig nem direkt ütöm be magam állandóan....