Vérfertőzés

Bevallom, nagyon félek ettől a topiktól, valami mégis azt mondja, indítsam útjára. Szóval az érdekelne, mit mozgat meg bennetek ez a szó, milyen asszociációk jönnek stb.
Képzeljétek el, hogy négy és fél év terápia alatt, de még a könyv írása közben sem jutott eszembe ez a szó. És aztán egyszer csak rámszakadt. Nem emlékszem, milyen körülmények között, miért és hogyan. De akkor már biztos voltam benne, hogy a 8.kos felvilágosító órán erre külön kitért a tanár, sőt, külön taglalta, hogy unokatestvérek között tilos a szex. Mondanom sem kell, hogy nem emlékszem, hogyan reagáltam, mármint belül, mit éreztem, magamat ismerve lehúztam a rolót, ott sem voltam. Szóval hogy erre a vérfertőzés szóra hogy rímmel az én mániákus félelmem...

Igen, ez a vérfertőzés szó magyarul nagyon brutálisan hangzik. Megfertőzték a véremet..(?!?) A Bibliatanulmányozás alkalmával olvastam valahol, hogy a vér (arámul, vagy héberül?) az életerőt szimbolizálja. Hát, azt nekünk jól megnyirbálták, (életerőt) az biztos. Gyerekkoromtól fogva gyengének, enerváltnak érzem magam legtöbbnyire, pedig nálam behatolás nem volt..

Ez csak asszociáció volt Mara, szerencsére nem voltál fogamzóképes, amikor Veled történtek a dolgok.. Vagy a te asszociációid mást mondanak?

Most lehet, hogy nagy butaságot írok....de vérfertőzés nem csak egyenesági rokonok között lehetséges? Az unokatestvér pedig már nem egyenesági rokonnak számít.

Olyan hajmeresztően buta szónak tartom, mint amilyen pl. a megrontás. Valami gusztustalan kórság, amitől az illető végérvényesen elcseszett lesz, és érdemes nagy ívben kerülni.
Nem elég, hogy sokszor úgy érzi az ember, hogy soha nem tud szabadulni, a „kedves” közvélemény még jól meg is erősíti ezt azzal, hogy ilyen cetliket ragasztgat ránk. Kb. mint mikor úgy búcsúzóul még egy jóízűt rúgnak a földön fekvő emberbe.
Azt nem értettem soha, hogy hogy jön ide a vér. Ha nem lesz gyerek, és/vagy nem szed össze az illető valami betegséget, akkor sehogy.
Az én mumusom a fajtalankodás, bár ha jól tudom, akkor ezt a szót már nem használják.

Az egyik szó "jobb", mint a másik.
Nálunk irodalomórán volt hasonló szitu, ezt most lehet, hogy nem kellene leírnom, mert ki tudja, de az egyik osztálytársam és az unokatestvére között valami lett, és az egész osztály megtudta, és pont az egyik költőről volt szó, és hogy manapság már nem szokás unokatestvért feleségül venni stb. És persze, többen forgolódtunk...de nem volt elítélő, csak én saját magamban emlékszem, hogy milyen feszültséget éreztem.

Ugyan ez más:
de ha már a szavaknál járunk, tegnap rájöttem (vagyis emlékbetörésem lett), hogy miért érzek csupán már a tojás szótól hányingert...időnként van, hogy meg bírom enni, de alapvetően felfordul a gyomrom, ha rágondolok. Eddig azt hittem, hogy ez valami ételérzékenység. És bevillant, hogy volt egy időszak, amikor apám készített minket össze a suliba, és tojásrántottát csinált kakaóval, és nekem azóta van ez a problémám. Tudom, hogy ott történt valami.., félelem és nem tudom még milyen érzés társul ehhez az emlékképhez, a hányinger. Viszont, ahogy ez a dolog most meglett, kioldódott valami bennem megint.
Mennyire durva, hogy így épülnek egymásra érzések, mindennek oka van.

Május a sampon egy külön történet. Vagyis más, akkor is érzés jött, csak épp a jelenemmel kapcsolatban.
Nem tudom, hogy történik. A tojásról egyszer csak beugrott ez, de már a terápián is említettem kétszer, hogy a tejet nagyon ritkán iszom, és a tojást én nem szeretem, mert hányingerem van tőle. Tehát valahogy erről (is) beszélgettünk pár hete, és valószínűleg ott motoszkált ez a téma bennem az ételekkel kapcsolatban. Illetve mennem kell még egy kivizsgálásra, és ezt a kérdést tettem fel magamban, de csak úgy, hogy vajon miért nem szeretem én a tojást? nem is vártam rá nagyon választ saját magamtól, és bevillant a gyerekkorom egy képe, és hogy apám csinált tojásrántottát majdnem minden reggel, és anyukám nem volt jelen, és zavart, hogy nem tudom, hol van az anyukám, és miért ő csinált kaját. A hányinger konkrétan onnan van az tuti.