Elveszett valami

Olyan rég szeretném tudni, hogy az állandó félelmem, hogy elvesztek valamit, az egy általános szorongás tünete, vagy köze van az abúzushoz? Napjában többször tör ki a frász, hogy belenyúlok a táskámba, és nincs ott a pénztárcám, hogy belenyúlok a zsebembe, és nem lesz ott a telefonom, hogy eltűnt a kulcsom stb. Tudom, hogy sokan küzdenek ilyen félelmekkel, nincs ebben semmi rendkívüli, de nálam egészen elképesztő méreteket ölt ez.
És azon gondolkodom, van-e ennek ahhoz köze, hogy egyszercsak rádöbbentem, hogy elvesztettem az ártatlanságom, talán a szűzességem, hogy történt valami visszacsinálhatatlan, hogy bármit is csinálok, semmi nem lesz már olyan, mint a régi, stb.

Anoni Mara írta: Olyan rég szeretném tudni, hogy az állandó félelmem, hogy elvesztek valamit, az egy általános szorongás tünete, vagy köze van az abúzushoz? Napjában többször tör ki a frász, hogy belenyúlok a táskámba, és nincs ott a pénztárcám, hogy belenyúlok a zsebembe, és nem lesz ott a telefonom, hogy eltűnt a kulcsom stb. Tudom, hogy sokan küzdenek ilyen félelmekkel, nincs ebben semmi rendkívüli, de nálam egészen elképesztő méreteket ölt ez.
És azon gondolkodom, van-e ennek ahhoz köze, hogy egyszercsak rádöbbentem, hogy elvesztettem az ártatlanságom, talán a szűzességem, hogy történt valami visszacsinálhatatlan, hogy bármit is csinálok, semmi nem lesz már olyan, mint a régi, stb.

Bizonyítani talán nem lehet, de nekem is megvannak ezek. Sőt, én irreálisan féltem a szeretteimet is. Ahogy attól is irreálisan félek, hogy elhagy a partnerem. Mindig is féltem ettől, aztán többször éppen emiatt én szakítottam. Mondjuk már nem bánom, de rossz volt átélni.

süni írta: Betegesen félek attól, hogy elvesztem a férjem.
Betegesen félek attól, hogy elvesztem a nehezen megtalált lelki békémet, a mostani életemet.
Tegnap új orvosnál voltunk (nőgyógyász, lombik kezelés II.), és rengeteg kérdésre kellett írásban válaszolni. Az egyik ilyen az volt, hogy mikor vesztettem el a szüzességem? Ránéztem a férjemre, és elsírtam magam. Majd beírtam, hogy 18 évesen. Gyakorlatilag az egész életem hazugságokkal van teletűzdelve, mert az igazat nem lehet elmondani...
9 évesen elvesztettem a belső szabadságomat. Soha nem fogom visszakapni.
Egy francia filozófus mondta: "Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel." = a jövőt elkerülhetetlenül befolyásolja a múlt és a szabadság ennek megfelelően csak illúzió. Igaza van.

Süni, borzasztó lehetett erre a kérdésre válaszolni... De szégyellje magát az, aki ezt művelte veled, neked nincs miért szégyenkezned, legalább az eszeddel tudatosítsd ezt magadban!!!

Szerintem aki ilyen borzalmas körülmények között vesztette el a szüzességét, annál nem csoda, ha jelen van az életében az elvesztéstől való félelem.
Nálam konkrét behatolás ott nem történt (azt hiszem) De egyszerűen rettegek az elmúlástól, hogy véget ér valami, hogy elvesztek valami fontosat számomra, és észre sem veszem. Érthető szerintem, csak az a kérdés, hogy mit kezd vele az illető.

Én úgy érzem, a szorongás egy létforma. Amikor, nagyon ritkán nem szorongok, akkor megijedek, hogy valami rossz fog történni, mert túlságosan is jól érzem magam. Mintha nem lehetne nekem jól érezni magamat.

Jaj, Süni...

Hogy ez mennyire így van tényleg!
Hányszor megkaptam már, hogy lehet nekem is jól érezni magamat. Persze igazán nem értettem, miről beszél, és dühített, hogy nem vették komolyan a bánatomat.

Kedves Süni! Tiszta szívből kívánok minden jót neked!

Én is állandóan a kulcsomat,vagy a telefonomat keresem,hajlamos vagyok mindent elhagyni.
Süni nagyon szorítok neked! Én is ma voltam új dokinál,aki talán segíteni is fog tudni és nemcsak a vállát vonogatja

Nekem a tárgyak nem fontosak. Azt se mondhatom, hogy nem tudnék élni a családom nélkül. De attól egyfolytában félek, hogy a Szerelmem megun és elhagy. Pedig a helyzet eddigi és jelen álláspontja szerint is úgy tűnik, hogy ő jobban ragaszkodik hozzám mint én hozzá.

Udvozlok mindenkit.
Nekem sajnos a ket kisgyermekemet erte sulyos szexualis bantalamazas., eroszak, kinozas. A kislanyom 4.5 eves , a fiam 3. Van itt esetleg egy szulo, aki mar atesett ilyenen? Szivesen beszelgetnek valakivel, aki ar atesett ilyen.

Koszonom szepen.

Nico írta: Udvozlok mindenkit.
Nekem sajnos a ket kisgyermekemet erte sulyos szexualis bantalamazas., eroszak, kinozas. A kislanyom 4.5 eves , a fiam 3. Van itt esetleg egy szulo, aki mar atesett ilyenen? Szivesen beszelgetnek valakivel, aki ar atesett ilyen.

Koszonom szepen.

Van, Niko. Sajnálom. Angyalka pl. ilyen. De tőlünk is tudsz tanácsot kérni, ha tudunk, válaszolunk.

süni írta: Kedves Mara, Hajnalkám, Ági40, rini!

Köszönöm az együttérzéseteket, köszönöm, hogy drukkoltok nekem! Nagyon rendesek vagytok mindannyian!

Mert veled érzünk.

Ahogy sokan írtátok itt bennem is meg van az az erős félelem,hogy egyszer elveszítem a párom.
Sajnos nálam is már beteges ez Van,hogy az egész napomat kitölti van hogy nem gondolok rá,de még is van és
félek állandóan.
Ez az érzés engem arra emlékeztet,mikor anyám elárult,és már csak apámban bízhattam.
Apu elhagyott minket,akkor minden reményemet elvesztettem.
Majd jött a párom az egyetlen férfi akit közel mertem engedni magamhoz,benne találtam találom meg azt a biztonságot ami akkor hiányzott,mikor apám
El tűnt az életünkből.
Talán attol félek,hogy ha párom is kilép az életemből,megint a védtelen kislány lesz belőlem.

Én a gyermekeim elvesztésétől félek. Attól, hogy megyek pl a kisfiamért és nincs ott, ahol hagytam. A lányommal is átéltem korábban, és még mostanság is bennem van, hogy nyomtalanul eltűnik, pedig már 22 éves...És rendszeresen keresek valamilyen iratot, amit biztos helyre teszek. Nyomtalanul eltűnnek dolgaim, amik aztán soha nem kerülnek elő.. Van amikor azt érzem, hogy az életem is elveszítem úgy, hogy nem okok felkelni....