Pszichoszomatikus betegségek

Kinek milyen formában jött ki az elfojtott trauma?

Nekem például hatalmas nagy fájdalom menstruáció környékén, volt,hogy meg se jött, hormonproblémák. Többször voltam orvosi kivizsgáláson,de semmi kézzel fogható.

A sok szorongástól megváltozik az agyszerkezet és hibás jelzéseket küld a test többi részének.

Nekem mentális síkon jött ki, és most már talán nem is a maga a trauma, hanem az ezekkel való megküzdés okozza a legfőbb problémát... Pánikzavar, ptsd, bipoláris zavar, személyiségzavar, evészavar...sokszor voltam pszichiátrián...
Először pánikzavar formájában jöttek elő a problémák, akkor kezdtem pszichiáterhez járni. Aztán az évek során jött a többi, nagyon súlyosan anorexiás lettem (10,85 volt a testtömeg-indexem), büntettem magam, kigyógyultam, de....azóta másfajta evészavarral küszködöm, nem tudom pontosan definiálni. Néhány napja annyiszor hajoltam a wc fölé, hogy már komolyan fel akartam adni az egészet.... Rengetegszer elkeseredem ezek miatt, hogy már sohasem lesz vége, és nincs ebből kiút. Jó lenne, ha valakihez őszinte tudnék lenni ezen a téren, de titkolom, és aki tud róla, az sem tudja teljesen, hogy mennyire benne vagyok. A fejemben újra anorexiás gondolatok tombolnak, és ezt nem merem senkinek sem bevallani.
Na, mindegy, ne haragudjatok, hogy ezt leírtam, szóval nálam leginkább az evés terén ütközik ki, de nem tudom, hogy ebben mennyi a szerepe a traumának.

Nekem a "nem vagyok boldog" érzés kísérte az életemet, minden siker ellenére. A "nem érdemlem meg a dicsértetet", kényszeres "segíteni kell neki" , "a mögöttes tartalom a lényeg", csak a "tökéletes a jó", a "mindig van hibám, amit csíszolni kell" és "miért nem érzem a szeretetet?" sokszögében éltem.

Lemaradt a fizikailag halott vagyok, nincs erőm érzés

nekem állandóan visszatérő, igazából el nem múló nőgyógyászati gondok (ég, viszket, fáj lent) állandó vendég vagyok a nőgyógyásznál
Ezenkívül gyakran van / volt problémám a torkommal, gyomrommal(mai napig gyakran van hasmenésem, hányingerem stressz helyzetekbe) megfelelési kényszer, szorongás, hajlam a depresszióra, annak minden tünetével

Sziasztok!

Nem akarok offolni egy topikban sem, és nem igazán tudom ezt hova írni, talán ide illik, ne haragudjatok...
Nem tudom, mennyire általános tünet, de Ti hogyan győzitek le a folytonos terhességtől való irracionális rettegést?? Nekem újra és újra előjön a semmiből, és már kezdek belebolondulni a nap 24 órájában ezen kattogok. Pedig az eszemmel tudom, hogy NEM LEHETEK TERHES (mivel olyan rég volt szexuális kapcsolatom, hogy azóta meg is született volna a nemlétező baba), ennek ellenére már csináltam tesztet (negatív), mégsem tudok megnyugodni, egész nap ezen kattogok, nézegetem-méregetem a hasamat, és próbálok ellenállni, hogy ne vegyek újabb és újabb teszteket...pedig az eszemmel felfogom, hogy nem lehetek terhes, de mi van, ha mégis? Mi van, ha olyan részeg voltam, hogy nem emlékszem esetleg rá? (Persze ez is kizárt.) Meg amúgy is, miért félek ennyire az egésztől, mikor akkor sem dőlne össze a világ, ha terhes lennék?
Áhh, kész... Mindig előjön, de mindig le tudom küzdeni, de most nem megy, ma ingerült és bunkó voltam mindenkivel (persze a fejemben ez is egy tünet ), mert kész vagyok idegileg emiatt. Pedig menstruálni sem menstruálok a súlyom miatt, így aztán végképp lehetetlen (de mi van, ha nem a súlyom miatt nem menstruálok, hanem a nemlétező terhesség miatt?)...áhh, nem tudom, miért jött ez elő megint... Nektek volt hasonló? Hogyan küzditek le? Olyan butaság és irracionális az egész, hogy ha bárkinek elmondanám, kiröhögne...

Elnézést a fórumon lévő kismamáktól , nem a terhességgel van baj, hanem velem

Szia Sunny, ne haragudj, hogy ilyen direktben rákérdezek, de anorexiás vagy? Jársz szakorvoshoz, van valami segítséged? Nem tesz jót a szervezetednek, ha nincs menstruációd - milyen érdekes, én régóta arra vágyom, hogy ne menstruáljak... Piszkosnak és gusztustalannak érzem magam tőle, de így működik a testünk, és nagy gondok lehetnek abból, ha felborult a hormonális rendszered. Mikor menstruáltál utoljára? Voltál nőgyógyásznál?
Amikor megerőszakoltak, bennem sokáig lappangott, hogy mi van ha terhes leszek, de nem lettem. Aztán nyáron volt egy szexkapcsolatom, mindig védekeztem gumival, de be voltam parázva, hogy mi lesz, ha becsúszik...Aztán fog.gátló+gumi védekezéssel is ezen görcsöltem, de szex közben nem, csak utána...

Szia Rotebeete! Köszönöm, hogy írtál! Semmi baj, igen, anorexiás vagyok már kb. 4-5 éve, ebből másfél évig tünetmentes voltam (normál súlyú), de előtte 2,5 évig nem menstruáltam, aztán helyreállt, most meg kb. nyáron menstruáltam utoljára. Nem voltam nőgyógyásznál azóta, amióta evészavarom van...sajnos...tudom, hogy gond. De a lelkem mélyén én is örülök, hogy nem menstruálok pontosan amiatt, amit Te is írtál. Csak így ez még rátesz most egy lapáttal a félelmemre, hogy nincs mihez viszonyítanom. Sőt, már azt gondolom, hogy egyenesen amiatt nem menstruálok, és nem pedig a súlyom miatt, holott ez teljességgel irracionális. ???
Nekem még nem jött meg, mikor gyerekkoromban az erőszaksorozat tartott, csak a vége után kb. másfél évvel. Akkoriban viszont azt hittem, hogy miután elvette a szüzességemet, hogy megjött, mivel nem tudtam, hogy az vérrel jár és a hasam is fájt utána mindig, így azt hittem, hogy megjött. Csak annyi állt össze a fejemben, hogy vér+hasfájás=menstruáció. Nem tudtam, hogy a szüzesség elvesztése vérrel jár, meg hogy utána is... Csak utólag jöttem rá, másfél évvel később, mikor ténylegesen megjött, hogy az a vér nem menstruációs vér volt...jajj, ez nagyon ciki, de borzasztóan buta voltam. De bennem is óriási szégyenérzet társul hozzá, de nem tudom, hogy ez a mostani para onnan ered-e, hiszen akkor nem féltem tőle, hogy terhes lehetek, hiszen "rendszeresen menstruáltam" (=folyt belőlem a vér, amit én annak hittem). De később velem is az volt, amit írsz Te is minden szexuális kapcsolat után hónapokig rettegtem még védekezés, negatív teszt, és rendszeres menstruáció mellett is. De most még szexuális kapcsolatom sem volt, szóval nem értem, honnan, és miért ez a rettegés most megint...

Sunny! Rövid ideig én is anorexiás voltam, de szerencsére időben észbekaptam... Viszont attól tartok, az extrém diétám miatt lett ez a sok gyomorfájásom, emésztési gondom. Nem biztos, hogy veled is ez fog történni, de kérlek, menj el nőgyógyászhoz. Ha lehet olyanhoz, akiben megbízol, vagy magánhoz, ahol több eséllyel meghallgatnak. Mondd el az anorexiádat.
És nem voltál buta! Egy gyerek nem tudja még, mi történik vele, ha nem mondták el neki! Én amikor először láttam vért a bugyimon, azonnal beszaladtam a hét évvel idősebb nővéremhez az ágyba, és csak sírtam és sírtam, mert úgy meg voltam ijedve. Nem értette tesóm, hogy mi van, csak bőgtem, és kitalálta... Aztán nővérem elmagyarázta, hogy ez valami jó dolog, meg hogy majd ettől lesz gyerekem, de én zokogtam, hogy nem akarok gyereket. És nem engedtem, hogy betegyék a betétet a bugyimba. Hisztiztem, de cefetül, és mikor erőszakkal beletették, azt üvöltöttem, hogy nem akarok pelenkás kisbaba lenni. Féltem, hogy a húgom ki fog csúfolni. Azt hittem, pelenkás lettem. De senki nem nyugtatott meg, nem magyarázták el nyugodtan, hogy ez miért van... Csak kinevettek anyáék meg nővérem is. Sokáig nem voltam hajlandó azokon a napokon iskolába menni, de anya megelégelte és kiráncigált az ágyból, hogy ezt nem csinálhatom minden hónapban. Úgyhogy elhiszem, hogy nem vagy nagy barátságban a menstruációval. Én sem.

Drága Sunny, tudod jól, hogy honnan jön ez a félelem. Hogy ismerem-e? Ezzel telt az egész fiatalságom. És főleg azokban az időszakokban rettegtem én is, amikor kizárt volt, hogy terhes legyek. Az első menstruációval kezdődött az őrület, és hosszú éveken át tartott. Aztán átadta a helyét más félelmeknek... Ezez az irracionális fóbiák szerintem csak terápiában gyógyíthatók. Nagyon makacsok, és bármennyire is abszurd, mi is makacsul ragaszkodunk hozzájuk.

Viszont fontos lenne, hogy elmenj egy normális nőgyógyászhoz, egy olyanhoz, akivel őszinte lehetsz. Tényleg, ha van olyan, hogy kozmetikus-bőrgyógyász, miért nincs olyan, hogy pszichológus-nőgyógyász? Kígyózó sorok lennének...

Ha van az embernek egy jó pszichológusa, akkor az már egy jó kezdet szerintem!

Köszönöm, hogy segíteni próbáltok, aranyos Tőletek! Sajnos senki mással nem tudom ezeket megosztani, mert hülyének néznének... Átgondolom...talán veszek még egy tesztet, és ha negatív, megnyugszom. De ez sem jó, hiszen tök értelmetlen az egész... ??? Tényleg el kéne mennem. Az az érdekes, hogy a testvéremnek hónapok óta nőgyógyászati gondjai vannak, mindig én kísértem a dokihoz, és mindig ott volt a fejemben, hogy csak 12.000 ft, és megnyugodhatnék...de nem. 5 éve vagyok evészavaros, és teljesen tisztában vagyok minden következményével, ártalmasságával, de a rettegés egyszerűen visszatart. De így is rettegek a nap 24 órájában a felszín alatt, szóval akkor nem tök mindegy lenne már, hogy mi miatt rettegek? Magam sem tudom...bonyolult, én sem értem...ne haragudjatok.

Sunny írta: Köszönöm, hogy segíteni próbáltok, aranyos Tőletek! Sajnos senki mással nem tudom ezeket megosztani, mert hülyének néznének... Átgondolom...talán veszek még egy tesztet, és ha negatív, megnyugszom. De ez sem jó, hiszen tök értelmetlen az egész... ??? Tényleg el kéne mennem. Az az érdekes, hogy a testvéremnek hónapok óta nőgyógyászati gondjai vannak, mindig én kísértem a dokihoz, és mindig ott volt a fejemben, hogy csak 12.000 ft, és megnyugodhatnék...de nem. 5 éve vagyok evészavaros, és teljesen tisztában vagyok minden következményével, ártalmasságával, de a rettegés egyszerűen visszatart. De így is rettegek a nap 24 órájában a felszín alatt, szóval akkor nem tök mindegy lenne már, hogy mi miatt rettegek? Magam sem tudom...bonyolult, én sem értem...ne haragudjatok.

Ó, én értem ezt, nagyon is. Bár nekem nem ez van, egészen más a "beakadásom", de az mindegy. Értelek. Sőt! Megértelek.

Sunny írta: Nekem még nem jött meg, mikor gyerekkoromban az erőszaksorozat tartott, csak a vége után kb. másfél évvel. Akkoriban viszont azt hittem, hogy miután elvette a szüzességemet, hogy megjött, mivel nem tudtam, hogy az vérrel jár és a hasam is fájt utána mindig, így azt hittem, hogy megjött. Csak annyi állt össze a fejemben, hogy vér+hasfájás=menstruáció. Nem tudtam, hogy a szüzesség elvesztése vérrel jár, meg hogy utána is... Csak utólag jöttem rá, másfél évvel később, mikor ténylegesen megjött, hogy az a vér nem menstruációs vér volt...jajj, ez nagyon ciki, de borzasztóan buta voltam.

Nem hiszem, hogy ez butaság lett volna. Ez a vérzés téma szerintem még megfelelő infók ismeretében is fura dolgokat hozhat ki az emberből. Én már elég nagy voltam, az alapokkal tisztában voltam, a vértől mégis teljesen padlót fogtam. Arról már hallottam akkor, hogy a szüzesség elvesztéséhez ez is hozzá tartozhat, de ettől még borzasztóan megijedtem. Biztos voltam benne, hogy valami nagy baj történt, és el fogok patkolni… Sokáig – később, már párkapcsolatban -, szinte meglepődtem, hogy az aktus után nem tiszta vér minden. Nem is tudom, miért számítottam ilyesmire…, de tényleg meglepett.
A terhesség kérdésével is elég fura a viszonyom, nem is beszélve a betegségekről....., szóval, bennem is értő közönségre találtál.

Tényleg el kellene menned egy nőgyógyászhoz. Még ha semmilyen, aggodalomra okod adó tüneted nincs, akkor is, hiszen szűrésre járni kell. A fóbián valószínűleg nem tud segíteni, de.... attól még el kellene menned.
Egy pszichológus-nőgyógyászért (kis túlzssal) a világ végéig is elmennék, akkor is, ha egy évig csak zsíros kenyérre futná miatta….

Nekem is voltak hasonló gondjaim, egy időben aids parám is volt, de nem emlékszem, hogy vertem ki ezeket a fejemből. Pár orvost megjártam és mindig nyugtatgattam saját magam, hogy nincs semmi bajom, de még fiatal voltam és szerintem annyira lekötöttem magam a sok tevékenységgel, hogy azért nem emlékszem, hogy tűntek el ezek a gondolatok.