- Hozzászólások: 683
- Köszönetek: 0
Tudnátok pár tanáccsal segíteni?
- Ági40
- Témaindító
- Nem elérhető
- Felhasználó
Ettől teljesen zavarban vagyok. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy most már nagy lány és vigyázzon magára. De nem tudom hogyan tegyem ezt, hogy ne ijesszem meg, ne legyen gátlása ettől, meg egyáltalán, hogy oldjam ezt meg? Vagy például eddig bementem vele a fürdőbe, mert segítséget igényel még. Ezt most már ne tegyem, vagy ez még nem gond? Annyira gyerek még, és kicsi. Teljesen ezen pörög az agyam, hogy nehogy elrontsak valamit.
Ötletek?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Manu
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 40
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Manu
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 40
- Köszönetek: 0
Bocsi, ha kicsit kacifántosan fogalmazok, remélem azért érthető mit szeretnék mondani.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- eperke
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 153
- Köszönetek: 0
Gondold csak végig logikusan. Mi baja történhetne odabenn egyedül? A dolgokat – pl. szappan, csap – már biztosan eléri, a kádba is be tud lépni (zuhanytálcába meg pláne). Ha félsz, hogy esetleg elcsúszik, kapni csúszásgátló cuccokat.
Már kell egy kis önállóság neki. Ha szüksége lesz valamire közben, majd szól.
Az pedig, hogy vigyázzon magára – kivel/mikor ne menjen hova, mit csináljon, ha esetleg baj van -, szerintem alap dolog, amit egészen kiskorától fogva lehet mondogatni neki, attól még nem fog rettegni az emberektől.
A többi része meg… azt sem lehet már sokáig halasztgatni, mert egyrészt könnyen megeshet, hogy a „kicsi” lány 2 év múlva már menstruálni is fog, másészt meg az iskolában is egyre inkább téma lesz, és inkább te magyarázz el mindent normálisan – még akkor is, ha vért izzadsz közben – minthogy a „jól tájékozott” kortársaktól informálódjon elsőként.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Amúgy meg, ha épp ott van dolgod, akkor én azt mondom, nyugodtan bemehetsz, ne legyen az ő meztelensége hirtelen tabu. Erről már beszéltünk egy másik topikban, én így látom, de lesz, aki mást javasol.
Ami a felvilágosítást illeti, megint nehéz eltalálni, mikor van itt az ideje. De ha már kezd nőiesedni a teste, az jó alkalom lehet arra, hogy kicsit szóba hozd a témát, aztán meglátod, ő hogy reagál, mennyit enged. Az a fontos, hogy semmiből ne legyen tabu. Menstruáció, ilyesmit tud már?
Én mind a két lányom elég hamar felvilágosítottam, illetve a nagyobbikat a férjem, ez egy vicces történet. Szerintem még ovis volt, voltak otthon olyan könyvek, amik az emberi testről szólnak, ott nagyon tudományosan esett szó a szaporodásról, férfi ivarsejt, petesejt, stb. Imádta ezt a könyvet, részletesen tudnia kellett minden szerv működését. Egyszer a szaporodós résznél megint átbeszélték ezt az ivarsejt-petesejt dolgot. És mivel nagyon okos kislány volt, azt kérdezte: ok, ezt értem de hogy találkoznak? Hát erre nem mondhatta azt az apja, hogy nem tudja. Szóval egyszerűen úgy alakult, hogy el kellett mondani neki.
A kisebbiknél másként volt. Akkor már jártam terápiába, ő nagyon labilis volt, épp egy krízis időszak volt ez. És valahogy azt éreztem, ez a téma bántja. Nem tudom, miből gondoltam. Mindenesetre megkérdeztem, akarja-e tudni, igen mondott, ezért elmondtam neki, hogy készülnek a kisbabák. A krízist, mintha elvágták volna. Elmúlt minden hasfájás, pszichoszomatikus köhögés. Szóval jól ráéreztem a dologra.
Mindezt csak arra mondom, nem csak korkérdés ez, ahány gyerek, annyi időzítés. Nekem az is nagyon fontos volt, hogy tőlem hallja a kisebbik, mivel én nem attól és úgy tudtam meg, ahogy kellett volna...
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Ági40
- Témaindító
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 683
- Köszönetek: 0
Már csak annyi segítséget igényel, hogy felkötöm a haját, meg beállítom a vizet. De talán már ezeket meg tudja oldani. Már csak keveset vagyok bent vele.
A felvilágosítás már mást téma, kicsit meg is ijedtem, hogy ez hogyan lesz. Hisz még a 14 éves fiammal sem beszéltem erről. Bár egyszer tettem rá utalást, hogy elmondom a dolgokat ha érdekli, de akkor nemet mondott. Gondolom majd rákérdez és akkor könnyebb lesz válaszolni.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- eperke
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 153
- Köszönetek: 0
Ez mennyire igaz! És sajnos nem csak a gyereknevelés terén.Anoni Mara írta: ...nem hallgathatunk az ösztönünkre, muszáj az eszünkkel irányítani mindent ...
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Ági, a 14 éves fiaddal mindenképpen kell erről beszélni. Nekem nincs fiaim, de úgy képzelem, ez olyan apás feladat, nem? Amúgy biztos tud már mindent, nem fogtok neki sok újdonságot mondani. Esetleg ő nektek.
Egy tíz éves kislánynak is kell már tudnia egy csomó mindent. Ne félj ettől, hiszen ez az élet része. És ne feledd, a te traumád nem az ő traumája.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Hajnalkám
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 1083
- Köszönetek: 0
Ha a törődés mértékének csökkenése miatt aggódsz, akkor viszont (ha még igényli ő is), a gyerekre fordítandó időt és energiát nem kell csökkenteni, csak átcsoportosítani, pl. hogy nem a fürdésnél segédkezel neki, hanem csináltok egy-egy "csajos" programot. Vagy este, fürdés után összebújtok egy beszélgetésre. Stb.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Ági40
- Témaindító
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 683
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alaine
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 125
- Köszönetek: 0
Kedves Karácsony gyógyszerügyben lehet saját tapasztalatot leírni és azt megosztani, de tanácsot adni vétek.karácsony írta: Nem találom, hogy hol írtatok a gyógyszerekről. Az van, hogy nekem gyógyszerfóbiám van. A legutóbbi rohamom utàn és amiatt, hogy nagyon nehézzé kezd válni a küzdelem, csökken a megbirkózási képességem, ezek okán most gyógyszer szedését kezdte el javasolni a pszichológusom. Már egy ideje mondja, csak most sűrűbben. Nem tudom, hogy én hozzászoknék-e. Szerinte nem. De itt is mindenki azt írja, h függő lett. Van valakinek pozitív tapasztalata a szorongásoldókkal kapcsolatban? Már azon gondolkoztam hogy füvezni fogok, pedig olyat sem csináltam soha, csak hogy ne szedjek gyógyszert.
Enyhe nyugtatót a háziorvos is felírhat, de azt neki akkor lelkiismeretesen kontrollálnia kell és a betegeivel megbeszélni.
Másmilyet csak szakorvos írhat fel és akkor az ő kontrollja kötelező. Ha a pszichológusod nem orvos, de indokoltnak látja a gyógyszeres rásegítést a terápiára, nyilván javasolja azt is, hogy kihez fordulj orvosi segítségért.
A terápia abban is segít, hogy a gyógyszerfüggéstől való félelmed csökkenjen.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- rotebeete
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 419
- Köszönetek: 0
Csak otthon sajnos osztogatják, mint a cukorkát...
Nekem már gimiben antidepresszánst és altatót írtak fel. De nekem nem gyógyszerre lett volna szükségem, hanem segítségre. A gyógyszer nem old meg semmit önmagában. Ha viszont mellette jársz terápiára, akkor átmenetileg segíthet.
Én ezért is félek megnyílni a terápiákon, mert eddig valahányszor kinyíltam, mindig szembesült vele a terap, hogy hát én sokkal rosszabbul vagyok, mint azt mutatom, és irányított is Tündérhegyre meg SOTE-ra intenzív kezelésre. Ettől meg félek. Mert szerintem engem nem ijesztgetni kellene, hanem szimplán kitartani mellettem, és rendben lenne minden. Ezt csak az első gyerekpszichiáterem volt hajlandó csinálni velem. A mai napig ő a példaképem. Egyszerűen rohadtul jól tudta a dolgát, pedig 29 évesen ismertem meg... Alig volt még tapasztalata, és azért tudtunk olyan jól működni, mert nem tartotta magát olyan görcsösen a terápiás keretekhez. Az a helyzet, h én azt is mindig megéreztem, ki az aki valóban segíteni szeretne nekem, vagy ki az, akinek csak 50 perces munka vagyok. Igenis éreztem, ki az aki felkészült az ülésre, töprengett, gondolkodott, és ki az, akinek csak a 7. vagy 8. páciens vagyok a sok közül.
Ha terápiába kezdek, mindig megkérdezem az illetőt, hány terápiát csinál huzamosan. Én 5-6 embert tartok reálisnak, a többi darálás.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!