Barátkozás

Köszönöm szépen a választ, megértem.

Hogyan tovább?

Egyszerűen nem tudom merre induljak tovább. Most már van munkám, mégis olyan érzésem van, hogy nem jutok egyről a kettőre. A bántalmazásom óta eltelt 5 hosszú év és én még mindig nem tudok úgy tekinteni rá, mint aki bűncselekményt követett el. Normális párkapcsolatom azóta se volt és ami még ijesztőbb, hogy sokkal nagyobb bennem a félelem, hogy ő is olyan szörnyeteg lesz. Félek a jövőtől és gőzöm nincs mi lenne a logikus lépés. Szeretném, ha lenne barátom, családot is szeretnék, de az irreálisnál is több bennem a félelem, mi lesz, ha... Képtelen vagyok a normális szexuális együttlétre is. (
Veletek hogy történik/ történt? Ne görcsöljek rá, ugye? Pedig folyamatosan görcsben vagyok.

Manu, a görcs persze nem jó. De attól még foglalkozz csak magaddal, szerintem egy jó szakember ebben sokat tudna segíteni. Tudod, beszélni kell róla... Öt év a gyógyuláshoz nem nagy idő...
Mit értesz az alatt, hogy nem tudsz úgy tekinteni rá, mint aki bűncselekményt követett el? Hogy tekintesz rá?

Nekem óriási időintervallumnak tűnik az öt év. Sajnos leginkább úgy tekintek rá, mint a szerelmemre. (
A jó szakemberhez most nincs elég pénzem.

Manu írta: Nekem óriási időintervallumnak tűnik az öt év. Sajnos leginkább úgy tekintek rá, mint a szerelmemre. (
A jó szakemberhez most nincs elég pénzem.

Ha nincs pénzed, próbáld ki ezt:

nyitottsziv.hu/

Vagy ha ez neked túl keresztényi, és nem szeretnél ilyesmit, akkor esetleg vannak olyan könyvek, amik tudnak segíteni. Pl. ebben a topikban:

www.beszeljrola.hu/forum/gyogyulas/28-aj...es-gyogyulashoz#2851

Manu írta: Hogyan tovább?

Az a lényeg, hogy valahogy indulj el, aztán később talán lesz arra is pénzed, hogy terápiára járj.

Köszönöm Hajni, sok könyvem van a témában is, Maráé is megvan, de nem visz rá a lélek, hogy elolvassam. Időm lenne... Köszönöm a hozzászólásod.

Manu írta: Nekem óriási időintervallumnak tűnik az öt év. Sajnos leginkább úgy tekintek rá, mint a szerelmemre. (
A jó szakemberhez most nincs elég pénzem.

Megértelek. Nekem is az a legnehezebb, hogy az elkövető(k) iránt ambivalens érzéseim vannak. Apámba például kiskamaszként "szerelmes" voltam, nagyon szép embernek láttam.... és igazából most sem tudok haragudni rá, egyfajta hűvös kívülállást érzek, némi sajnálattal. A későbbi bántalmazóimra sem... de a tudatomban egybemosódott azóta is a szeretet = szex + bántás + értéktelenségérzés.
Ezt a csomót kell kigubancolni valahogy, ha lehet.
Nekem is nagyon hosszúnak tűnik ez a sok év, de hát ki tudja, a lelkünk csomói mennyi idő alatt oldódnak? S ha már van példa, hogy oldódnak, akkor bízhatunk, hogy oldható.

Nagyon gyakori jelenség a gyerekkori abúzus áldozatainál, hogy képtelenek haragudni az elkövetőre. Minden bennünk lévő haragot magunk ellen fordítottunk... Hosszú terápiás munka, hogy az elkövetőre haragudni tudjunk.

Manu írta: Köszönöm Hajni, sok könyvem van a témában is, Maráé is megvan, de nem visz rá a lélek, hogy elolvassam. Időm lenne... Köszönöm a hozzászólásod.

Ne siettesd. Majd eljön az ideje.

Igen, lehet erről van szó. Szeretet= bántás + bántás... Annyira jó lenne megoldani végre ezt. Az egészben az a döbbenetes, hogy egy jó darabig nagyon gyülőltem. Aztán rájöttem ennyi gyülőlettel élni nem tudok a szívemben. Viszont azért az is bennem van ilyen korban már jó lenne családot alapítani, de ez mostanság fényévi távolságra van tőlem, pedig szeretném. Talán azért is terelek, mert ha szembe kéne néznem vele miket tett eddig akkor elszörnyednék a gondolattól, hogy valaha közöm volt hozzá.

Köszönöm, hogy meghallgattok.

Lehet, hogy köze van a Stockholm- szindrómához?

Manu írta: Igen, lehet erről van szó. Szeretet= bántás + bántás... Annyira jó lenne megoldani végre ezt. Az egészben az a döbbenetes, hogy egy jó darabig nagyon gyülőltem. Aztán rájöttem ennyi gyülőlettel élni nem tudok a szívemben. Viszont azért az is bennem van ilyen korban már jó lenne családot alapítani, de ez mostanság fényévi távolságra van tőlem, pedig szeretném. Talán azért is terelek, mert ha szembe kéne néznem vele miket tett eddig akkor elszörnyednék a gondolattól, hogy valaha közöm volt hozzá.

Az bizony meglehet. De szerintem eljön az az idő, amikor te is akarsz majd róla beszélni, csak hogy kint legyen. Ami kint van, az már nem mérgez annyira. Talán...

Manu írta: Lehet, hogy köze van a Stockholm- szindrómához?

Meglehet...