Hamis váddal szemben hogyan?

Sziasztok!
Teljesen új regisztrált vagyok és nem személyes az érintettségem.
Rokonomat (az apukát) jelentette fel a gyámhivatalnál az anyuka azzal a váddal, hogy szexuálisan zaklatta a 10 éves kislányát. (a részletek egyenlőre még ismeretlenek)
Mindenki, aki ezt meghallotta, értetlenül, döbbenten és felháborodva áll a kérdés előtt, hogy mire alapozva tehette ezt meg az anya, merthogy 100000000%, hogy semmilyen félreérthető apróság sem történhetett, ami megállná a helyét egy ilyen súlyos vád alapjául!
Megköszönném, hogy ha lenne valakinek hasonló története, illetve tapasztalata a témát és a hamis vád kivédését illetően, megosztaná velem.
Illetve nagyon szeretném azt tudni, hogy kinek milyen tapasztalata van a pszichológusok munkáját illetően hasonló ügyekben?
Mennyire tudják felszínre hozni a valóságot az ellenneveléssel, manipulációkkal és a képzelettel szemben?
Olvasgattam a neten hasonló rémtörténeteket, ahol ártatlan édesapákat hurcoltak meg bosszúálló feleségek személyes céljuk elérésének érdekében vagy egyszerűen az apák félreállításának reményében (pl. szimplán féltékenységből, kicsinyességből).
"Mi" még a legelején vagyunk, kérem segítségeteket!
A kislány örömmel ment mindig az apai kapcsolattartásokra, soha semmilyen bántalmazás nem érte, és az anyuka soha nem is tett szóvá semmiféle ilyen irányú problémát, majd egyszer csak váratlanul érkezett egy levél a gyámhivataltól. Az apa ellen nevelés és az anya apa felé mutatott negatív attitűdje végig érezhető volt a kislányon az érkezésekkor, de az édesapját mint APÁT rajongásig szereti!
Az apa már most összeomlott lelkileg, nem bírom nézni, ezért fordulok hozzátok és minden tanács, vélemény érdekel!
Előre is köszönöm!!!

Mimi írta: 100000000%, hogy semmilyen félreérthető apróság sem történhetett,

Szerintem akik ezen az oldalon vagyunk, elég sokat hallottuk már ezt a kijelentést...
Nyilván van olyan, hogy hamis a vád. De olyan is gyakran van, hogy minden barát, rokon leteszi a szent esküt. Közben ezt a százalékot, amit te mondasz, az ember egyes egyedül önmagáról állíthatja.

Kedves Mimi!

Én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy anya kitegye a gyermekét egy ordináré eljárássorozatnak teljesen alap nélkül. Viszont saját tapasztalatból tudom, hogy a rendszerabúzus és az érintett is tusolni igyekszik az ilyen témát és ennek a következménye az, hogy sok "elkövető" megússza a történteket, mert nem sikerül igazolni a felszínes eljárásokkal a történteket!

Mimi, azt gondolom, nem volt túl szerencsés azt írnod, hogy 100000000%. Értem én, hogy azt akartad ezzel jelezni, hogy biztos vagy benne, de jobb lett volna azt leírnod, miért vagy benne biztos, hogy csak az anya rosszindulatú vádaskodásáról van szó. Az érvek többet nyomnak a latban, mint egy ilyen kijelentés.
Amúgy viszont azt se ártana tudni, az anya miért tette a feljelentést. Oké, hogy azt írod, az anya az apa ellen nevel, de az éremnek két oldala van. Meg kéne hallgatni anyukát is, ő mire alapozza ezt a feljelentést. Nyilván tisztában van vele, hogy ha hamis a vád, akkor még őt fogják megbüntetni.
Arról is jó volna tudni, nem változott-e meg a gyerek egyébként, mivel ez a "rajongásig szeret" és "örömmel megy" nem jelent semmit. Sajnos a gyerekeknél simán elképzelhető ilyen viselkedés, de amúgy felnőtteknél is, biztos ismered a jelenséget. (Stockholm-szindróma) Ezzel nem azt akarom állítani, hogy itt is biztos erről van szó, csak a túl magabiztosnak tűnő kijelentésedre adtam ezzel választ. Nyilván a te szemszöged, mint rokoné ráadásul nem feltétlenül objektív.
Ha azonban a vád tényleg hamis, akkor szerintem a legjobb az anyával beszélni, és megpróbálni őt meggyőzni, hogy mind a lányának, mind saját magának többet árt, mint használ, ha ezt fenntartja.

Kedves Mimi,

félre ne érts, nem azt állítom, hogy a rokonod mindenképp elkövette, amivel vádolják.
De az esetek többségében az elkövetőről senki sem feltételezi, hogy képes lenne ilyesmire. Sőt, egészséges lelkületű ember nyilván senkiről sem feltételez ilyn szörnyűséget.
Az én nevelőapám is köztiszteletben álló személy abban a kisvárosban, ahol felnőttem. És ennek köszönhetően szinte senki sem hitt nekem, a közvélemény szemében még én voltam a rohadt szemét, aki ilyesmivel vádolja meg alaptalanul azt a csodálatos embert.
Értem én, hogy a rokonod, meg hogy el sem tudod képzelni róla, hogy ilyen ocsmányságot tett, de sajnos azt kell mondanom, hogy biztos nem lehetsz benne.
Én azt tanácsolnám, hogy kérd meg, menjen el regressziós hipnózisra, ahová te (vagy valaki más családtag) elkíséred, vagy pedig kérjen hazugságvizsgálatot (már ha erre van lehetőség), esetleg kérvényezze igazságügyi szakpszichológus szakvéleményét. És ha ezek valamelyike azt erősíti meg, hogy valóban ártatlan, akkor el lehet kezdeni gondolkozni a következő lépésen. Addig érdemes lenne fenntartásokkal kezelni azt, amit mond.
Persze nem ismerem őt, de magamból kiindulva nem hiszem, hogy nem egyezne bele ebbe a dologba, ha valóban nincs titkolnivalója. Csak ha felveted neki a kérést, már a puszta reakciójából is sok mindent le lehet szűrni.