Tudományos kérdések

Mivel a legfőbb elvem az,hogy tegyük hétköznapivá ezt a beszédtémát,amit itt folytatunk, úgy gondolom a pszichológia fejlődését is segítené,ha megválaszolnánk pár kérdést.

Úgy,mint:

1. Az elkövetők közül hányan nevelkedtek nevelőintézetben, gyerekkoruk első 6 évében sokat voltak-e távol a valódi szüleiktől?

2. A gyermekkori amnézia alapján az ember nem emlékszik az 5 éves kor előtt történtekre, itt viszont többen 2,5 éves kor környéki emlékekről is írtok. Mesélnétek erről az érzésről,hogy működik ez? Csak kifejezetten az abúzus emlék maradt meg 5 éves kor előttről ?

3. Hányan lettek bántalmazás áldozatai,amikor épp Ödipális- szakaszban "szerelmet" éreztek a szülők iránt? Tehát akinek a "szerelmét" ily módon kihasználták? (bőven értelmezve 2-5 éves kor)

Segítsünk egymáson! A válaszhoz elég csak a kérdés számát odaírnod!

NEM vagyok pszichológus hallgató, és nem akarok diploma anyagot gyűjteni ebből.

Mindenről van itt már szó,erről miért ne lehetne.

Ha lehet beszélni napi szinten drogfüggőségről, alkoholizmusról,mindenről ami megbélyegez,erről miért nem? Mi saját magunk miért tabusítjuk a történteket?

Szerintem csak a szóhasználat rossz, hogy hétköznapi téma. Süni, jót nevettem az irónikus megjegyzéseden! Tényleg elég komikus lenne ezt így behozni. Ugyanakkor legyen jogunk beszélni róla.

A történetek olvasva engem is megleptek azok az egész kiskori emlékek. Én sem értem, hogy tud valaki felidézni egy 3 éves kori dolgot? De lehet, hogy ez olyan mély nyomokat hagy, hogy nem lehet rá nem emlékezni? Nem tudom.

2.
Nekem vannak nagyon korai emlékeim, de már halványodnak és ezek az emlékek nem az abúzussal kapcsolatosak. Emlékszem, hogy nézek be az udvarba egy bicikli gyereküléséről és nagynénémre, s akkor még állítólag 1,5 voltam, mert azt a házat utána elbontották. Emlékszem, amikor építkeztünk, s tisztán fel tudom idézni a faházikót és az ágyneműt, ahol délután aludtunk.(3éves voltam) Emlékszem, amikor azon gondolkodtam, hogy a Mikulás hogyan tette be az ablakon és a redőnyön keresztül az ajándékot (4éves voltam). vannak emlékeim a nyaralásokról 3-4 éves koromból, és arra is amikor majdnem vízbe fulladtam. És emlékszem dédipapámra is, aki 3 éves koromban meghalt. Most hirtelen ennyi de van még sok

2.
Érdekes, amit felvetsz…
Nekem is vannak korai emlékeim, bár a 2-3 éves korom előttiek inkább csak mozdulatok, érzések, képek, hanghatások, mintsem konkrét események.
Emlékszem az érzésre, ahogy pár hónaposan hanyatt fekve rázok egy csörgőt, emlékszem, ahogy egy ajándékcsomaggal birkózom 8-9 hónaposan, majd, ahogy 1 éves korom körül nyújtózkodom, hogy elérjem az ágyat a nappaliban.
Emlékszem, milyen volt az első napom az óvodában, ekkor már események is megvannak…

Hope, ezek a korai emlékek maguktól jöttek elő, vagy terápia hatására? Nekem nincs hozzáférésem ilyen régi emlékekhez. A legkorábbi egy szorongás ovis koromból.

Sziasztok!

Szerintem hipnoterápia hatására előjönnek a nagyon régi képek ,hiszen az agyunk mindenre emlékszik.
Nekem van egy nagyon régi emlékképem (erre tudatosan emlékszem) hogy állok az ajtónál a kulcslyuk előtt , lábujjhegyen hogy lássak! keresztanyámat és a 2 kislányát látom.akik kibontották a Mikulás csomagot,azt amit az anyukám (Pesten dolgozott) nekem küldött és még a hangra is kristálytisztán emlékszem,amit mondott a lányainak..
de nehogy elmondjátok neki hogy csomagot kapott....igen megették a csokit és nekem nem adtak..
Hány éves lehettem? Kb.2-3 között,de onnan még az is beugrik hogy beledobtak direkt a csalánosba én meg sírtam,ordítottam ahogy a torkomon kifért.

Ocsisajt írta: Hope, ezek a korai emlékek maguktól jöttek elő, vagy terápia hatására? Nekem nincs hozzáférésem ilyen régi emlékekhez. A legkorábbi egy szorongás ovis koromból.

Ezek az emlékeim gyermekkorom óta megvannak, semmilyen terápia nem játszott közre az emlékezésben.
Olyan 2 éves koromtól konkrét eseményekre emlékszem, szinte mindenre, sok esetben arra is, hogy ki, mit mondott, tett. Mégis volt az életemben egy kb 3 éves fekete lyuk, ahonnan nem igen voltak emlékeim pár évvel ezelőttig. Akkor kezdtem el emlékezni a konkrét erőszakra, később kezdtem összerakni, hogy a múltban miért reagáltam egyes esetekre úgy, ahogy…

Emlékekről 5 éves korom előtt:

Úgy veszem észre,hogy nálam leginkább olyan emlékek maradtak meg,amik belőlem félelmet,szorongást váltottak ki.
Például kaptam úgy 3 éves korom körül egy hatalmas piros bikát,vagy mit,ami majdnem akkora volt mint én. Már a látványától megrémültem,de rá is ültettek,na akkor meg még sípolt is,úgyhogy szinte sokkot kaptam. Aztán meg emlékszem,mikor 4 évesen bemásztam az öcsém kiságyába és leszakadt alattunk. Annyira megrémültem,hogy kárt tettem az öcsémbe,pedig szeretetből akartam mellette lenni. Emlékszem,mikor az oviban kiscsoportban az óvónéni elvette a cumimat és feltette a szekrény tetejére. Nem értettem miért veszi el,de sírni nem mertem. Egyszer apám egyedül hagyott sötétben a kocsiban,úgy 4 évesen,míg ő megivott a haverjaival pár sört. Vihar volt,villámlott,borzasztóan féltem,sírtam és csak utána kiabáltam. Persze nem jött. Az a pillanat is megvan,mikor hazavittük az egyik "haverját",aki mellém ült a kocsiban,és "vígasztalásként" egyenesen a bugyimba nyúlt. Arra is emlékszem,mikor apám tette ugyanezt... 4 éves voltam. Szóval nálam csupa rossz emlék... De még tudnék mesélni. Nem is értem,mivel érdemeltem ezt ki...

Honette írta: Emlékekről 5 éves korom előtt:

Úgy veszem észre,hogy nálam leginkább olyan emlékek maradtak meg,amik belőlem félelmet,szorongást váltottak ki.
Például kaptam úgy 3 éves korom körül egy hatalmas piros bikát,vagy mit,ami majdnem akkora volt mint én. Már a látványától megrémültem,de rá is ültettek,na akkor meg még sípolt is,úgyhogy szinte sokkot kaptam. Aztán meg emlékszem,mikor 4 évesen bemásztam az öcsém kiságyába és leszakadt alattunk. Annyira megrémültem,hogy kárt tettem az öcsémbe,pedig szeretetből akartam mellette lenni. Emlékszem,mikor az oviban kiscsoportban az óvónéni elvette a cumimat és feltette a szekrény tetejére. Nem értettem miért veszi el,de sírni nem mertem. Egyszer apám egyedül hagyott sötétben a kocsiban,úgy 4 évesen,míg ő megivott a haverjaival pár sört. Vihar volt,villámlott,borzasztóan féltem,sírtam és csak utána kiabáltam. Persze nem jött. Az a pillanat is megvan,mikor hazavittük az egyik "haverját",aki mellém ült a kocsiban,és "vígasztalásként" egyenesen a bugyimba nyúlt. Arra is emlékszem,mikor apám tette ugyanezt... 4 éves voltam. Szóval nálam csupa rossz emlék... De még tudnék mesélni. Nem is értem,mivel érdemeltem ezt ki...

Nekem terápia hatására jöttek fel 5 éves kor előtti emlékeim, úgy, hogy a lazítás nem ment nekem és célzottan lazulni tanultam(nem emlékeket kerestem). Láttam, éreztem ahogy kb 6 hónaposan a rácsos ágyban a fakanállal és a fazékkal dobolok,, közben meg nagyapám ordít nagyanyámmal és püföli őt. Láttam ahogy anyukám alszik mellettem (kb 8-9) és nem mozdul a babrálásomra, attól féltem, hogy meghalt... Kb 1,5 évesen, hogy nem merek leszállna a nagyi öléből és nem merek játszani, mert jó neki, ha közben ölel engem, különben nem tudja eljátszani a "minden ok" szerepet. Rengeteg kiabálásra és félelem re emlékszem...Kb 3 éves voltam, amikor először kértem segítséget egy idegentől, mert anyukám azt mondta, hogy bedob a folyóba, ha nem hallgatok el....csak azt kértem, hogy vegyen fel az ölébe, mert fáradt vagyok... kb 6,5 évesen, össze kellett csomagolnom pár ruhámat és el kellett indulnom otthonról, mert "loptam", kivettem a pénztárcájából egy kiflire való pénzt...

És hogy sikerül időben betájolni ezeket a emlékeket? Én egyszer úgy éreztem, emlékszem egy vizsgálatra (EEG), amit kétévesen csináltak nekem. Emlékeztem, ahogy fekszem az ágyon, rámrakják a drótokat, anyámék kint állnak és izgulnak. De honnan tudjam, hogy az emlék valós?

Kedves Ocsisajt! Én egyszerűen TUDTAM, hogy mennyi idős vagyok, amikor újraéltem ezeket az emlékeket (váratlanul szakadt rám mindenik)

2.
Nekem sok emlékem azért maradt friss, mert szokás volt emlegetni a családban a régebbi dolgokat. Ezzel felelevenítették az emlékeket, és így bevésődhetett. Meg volt, amiről fotó volt, azért emlékeztetett. De pl. hogy 1 éves korom után megtaláltak az árokban, arra szerintem a rossz dolgok miatt emlékszem. Mert amikor a nővérem megtalált, felordított, hogy Úristen, itt van!!! Éreztem, hogy ez valami nagy gáz. Szerintem előtte nem volt semmi bajom az árokban: Talán a virágokat simogattam, vagy nézegettem a csigabigákat. Ez a lökött nő, meg megzavart a kiabálásával. Nyilván nem tudhattam, hogy keresnek. Persze az is érdekes, hogy miért tudtam én kimenni az utcára 1 évesen? Miért nem teremtettek biztonságos körülményeket egy kisgyereknek? (Ráadásul a Balaton is közel volt!)
Aztán ami brutális szerintem: Már kb. 2 éves koromban játszhattam felügyelet nélkül a kertben. (Ez Budapest.) Elmagyarázták, hogy a pöcegödör felé ne menjek, mert bele is eshetek, és belefulladhatok a kakiba.. Na, szerintem ez is nagyon érdekes, hogy ehelyett miért nem intézték el, hogy rendesen le legyen zárva a pöcegödör? Folyton vonzott, ott ólálkodtam a közelben. Nem tudom, hogy miért gondolom, hogy 2 éves körül lehettem, de így vésődött be. Aztán közel 2 évesen kaptam karácsonyra macit, én meg úgy szaladtam be, a szobába, mikor megláttam, hogy bocika, bocika... (annak néztem a macit). Szerintem erre is azért emlékszem, mert kinevettek, hogy bocinak nézem a macit, és nagyon rosszul esett. Aztán 3 éves koromban álmodtam két borzasztót: Nővérem hangjával jön a Mumus, és ijesztget. Annyira életszerű volt, hogy nem is álomra emlékszem. A nővérem bármit tehetett velem, mert ő játszott velem a legtöbbet, ezért nem panaszkodhattam rá. És gyakran játszott velem ébren mumusost. (Fejére tett valami lepedőt, és ijesztgetett, hogy ő a mumus.) Én meg visítottam, mint álmomban. Ill. az az álom előttem van, mintha elevenebb lenne, mint a valóság!!!
Ami meg a legszörnyűbb volt, hogy anyu boszivá változott álmomban, és kísértetiesen kacagott a szemembe nézve. Erre a mai napig élesen emlékszem, a sikolyra, amikor felébredtem, és hogy nem mertem anyámnak elmondani, hogy mit álmodtam. (Álom nyelvén tudom, azt jelenti, hogy ne bízz anyádban, de ezt magyarázzátok meg egy 3 évesnek. Harmincon felül értettem meg.)
Tudnék még mesélni, mind rossz, szörnyű élmény!!