nem vagyok jól

Sziasztok,

Még új vagyok itt. Pár napja találtam az oldalra, minden történetet végig olvastam.
Én már jól voltam, évek óta eszembe sem jutott az egész, aztán pár hónapja történt valami. Majd ide találtam. Tegnap már majdnem írtam, de úgy döntöttem inkább elfelejtem újra. De nem megy ki a fejemből. Tegnap az IKEA-ban voltam, az étteremben, rengeteg család, gyerekek, és én csak arra gondoltam, hogy a statisztika alapján vajon hány lehet bántalmazott...
A fórumot is olvasgattam, szomorúan láttam, hogy mennyi aberrált talált ide

Készülök én is, hogy megírjam a történetem, csak össze kell szednem a gondolataimat. Persze az én történetem sokakéhoz képest semmiség.

Respekt nektek, igazi túlélők vagytok! Annyira beteg világban élünk.

Csak bátran jobb lesz utána hidd el. Én decemberben zártam le a terápiámat, de mikor tavasszal rátaláltam az oldalra újra csak az esetem jutott az eszembe. Végig sírtam az összes történetet, nem tudta aludni. Aztán pár hét után leírtam a történetem , és most újra járok szakemberhez. Jobban is vagyok. Menni fog neked is.

sziasztok,én indítottam ezt a topikot anno,ma is történt valami bent a melóhelyemen valami ami kiverte nálam a biztosítékot, én nagyon-nagyon konfliktus kerülő és békeszerető ember vagyok, de tényleg sok nő között dolgozni nagyon nem egészséges, 5-en vagyunk összezárva,nekem 4-en mondanak 4 félét, de próbáljak mindenkinek megfelelni, amúgy az egyik társunkat kirekesztették,és én már ugye gyerekként megtapasztaltam milyen érzés is az,én is állandóan kirekesztett voltam és valahogy azzal a kolleganővel tudok a legjobban eggyüttdolgozni(amúgy tényleg szükség lenne csapat munka, a másik három kb egymás s.... nyalja,és ma az egyik(mentro szerűségem volt amúgy)ha továbbra is eggyüttműködök x-el akit ők kirekesztettek, akkor megnézhetem az előmenetelem és a megítélésem,én köpni nyelni nem tudtam,elkezdtem remegni,és én edig tényleg hallgattam,de most már nem fogok hanem elmondok mindent a felettesemnek lesz ami lesz,amúgy magát a munkámat imádom, csak az ilyen felesleges csatározásokra megy el minden energiám.Csak gondoltam megírom nektek.

hányingerem van sokszor és most vettem észre hogy kiütések lettek rajtam, a magyar nyelv nagyon találó pl kiütést kapok tőle,vagy a gyomorgondok hogy valamit nem birok lenyelni, megemészteni

Kiálltam magamért, annyira jó érzés:)

rini írta: Kiálltam magamért, annyira jó érzés:)

ügyes vagy! Mesélj, hogy csináltad?

Kedves Rini!
Ismerem az érzést, hogy milyen, amikor mindenkinek meg akarsz felelni, és rettegsz, hogy mi lesz, ha nem. (Többek közt ezért fáradtam halálra a munkahelyeken.)
Örülök, hogy kiálltál Magadért, gratulálok! Azért csak fejlődünk, ha nem is gyorsan!

rini írta: Kiálltam magamért, annyira jó érzés:)

Elhiszem. Írd meg nekünk, ha nem titok.

Köszönöm szépen, igen terveztem hogy megírom csak tegnap már fáradt voltam. Szóval mikor elöször irtam nektek nagyvonalakba a munkahelyi problémáimról, hónapok óta gyűlt bennem, aztán tegnap előtt egy igen kellemetlen beszélgetés hatására miszerint vagy azt a kolleganőt válsztom akit kirekesztettek, de én eggyütt tudok vele dolgozni,vagy az előmenetelem, megítélésem a tét. Utolsó csepp volt a pohárba. Tegnap reggel félrehívtam a fönökömet hogy szeretnék vele beszélni, elmondtam neki mindent(a több hónapon át tartó sztorit,totál kiakadt,megköszönte hogy elmondtam neki, amúgy a közvetlen kollegáimat leszámítva mindenki mellettem áll,azért is mertem megtenni ezt a lépést.Előtte nagyon ideges voltam,de mikor kimondtam ezeket a dolgokat és tényleg láttam hogy a fönököm is nekem ad igazat,mellettem áll, akkor felszabadultam, egész nap mosolyogtam,"kedves" kolleganőm,aki egyébként folyton kémkedett utánunk,nem szólt hozzám egész nap, meg ment a híradó lánc hogy úgymond "köptem", a sofőrünk így nézett rám mint a véres késre, de ez innentől kezdve az ő problémájuk,hátha elérem hogy mostantól nem megy el egy csomó energiám ezekre az idióta csatákra, amúgy a kétszínű,gerinctelen embereket utálom a legjobban és tessék megkaptam őket közvetlen kollegáimnak, pedig én sose ártottam nekik,ők totál hülyének néztek, és nem gondolták hogy ezt a lépést valaha megfogom tenni, hát most jól pofára estek. Ennyi jutott most eszembe

Rini, jól tetted. És ez nem "köpés". Amúgy meg ha mégis beszólogatnak neked ezek a kolléganők, akkor megkérdezheted tőlük, hogy ismerik-e a munkahelyi zaklatás fogalmát, mert ők ezt jogilag kimerítik ezzel. Nemcsak szexuális zaklatás létezik ám. Vagy ha nem akarsz velük szemtől szembe konfrontálódni, és esetleg ismered a nem közvetlen kolléganőid között a legnagyobb pletykafészket, barátkozz vele össze, és mintegy mellékesen említsd meg neki, hogy éppen most szándékozol jogászhoz fordulni, mert vannak, akik zaklatnak téged (neveket nem kell persze mondani), és szeretnél jogásszal beszélni arról, hogy ez mikortól kezelhető jogi ügynek. ez utóbbi tán hatásosabb is, mert így nem vádolsz senkit közvetlenül, de a pletyka tuti elér a kolléganőidhez, és tán meggondolják, mit mondanak és tesznek.

Hű, Hajnalkám, ez nagyon jó ötlet, köszönöm:)

Nem vagyok jól. Annyira hogy már nektek sem volt erőm írni. Annyira hogy nem tudom elfogadni a felkínált segítséget. Elegem van az életből. Újra és újra szembesülök vele hogy képtelen vagyok megvédeni magamat, és hogy a létezésem csak teher a többiek számára. Újra és újra szembesülök vele hogy nem tudok kimászni a gödörből, lassan harminc éve. Jó lenne ennek végleg véget vetni. Halálosan fáradt vagyok.

Biztos nem vagy teher. Viszont szakszerű segítséget csak szakember adhat. Ha van segítség a közeledben, azt javaslom, hogy támogasd magad annyival, hogy elfogadod a segítséget.
Sokszor érezzük kilátástalannak a helyzetünket, és hogy nincs remény. Ezt valahogy túl kell élni, elfogadni, megélni a dolgokat, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem fáj annyira, és senki más nem számít, csak mi magunk.
Na ezt még én is megkönnyeztem.....hát ilyen ez!

Amaoneth! Nem tudom hogy érted hogy nem tudod megvédeni magad mármint hogy milyen helyzetekben, de velem is ez van sokszor... ha egyre gondolunk. Tobbszor munkahelyi dolgoknal kerult elo a tema es a ferjem mindig mondogatja hogy alljak ki magamert stb.
Valahogy keptelen vagyok megvedeni magam mert akkor ugy erzem fel kell vennem egy olyan stilust ami nem en vagyok. Most fordult meg a fejemben eloszor a hozzaszolasodat olvasva hogy ez is lehet egy kovetkezmenye a bantalmazasnak Ha olykor megis megteszem meg en felek es en leszek ideges hogy te jo eg most kikeltem magambol vagy nah most felemeltem picit a hangom.
Ha Veled is hasonlo van, probalj meg nem kikeszulni ettol.
Amikor eszembe jutnak a rossz dolgok...naponta tobbszor is, olyankor mindig elkezdem sorra venni azokat a dolgokat amiert erdemes elni es amitol szepek a mindennapok, amikert hálás lehetek, es ilyenkor mindig elmennek a sotet felhok.