Mi mozgatja a kiskorú elkövetőket?

Igen, az egészen más.

Eper, szerintem azért nem érdemes ezen aggódni, mert egy-egy konkrét, gyerekek által elkövetett tettet kivédeni szinte lehetetlen, de nem is ezek okozzák a nagy traumát, hanem a folyamatos zaklatás és fenyegetés, amelyet vagy felnőtt vagy idősebb gyerek gyakorol. Azokat könnyebb felderíteni és időben tenni ellene, megakadályozni.

Ami a párod kislányát illeti, bármit is mond most, szerintem egy kisbaba jó eséllyel kiváltaná belőle a szeretetet.

GáLá írta: Szerintem simán felmerülhet testvérek között ilyen játék ha kisgyerekekről van szó. Ugyanis mindaddig, amíg a szülő fel nem lép, mint erkölcsi útmutató, addig a gyerekek számára ez egy ártatlan, de kellemes dolog, nincs semmilyen mögöttes tartalma.

Én változatlanul nem hiszek abban, hogy a normális pszichoszexuális fejlődésnek része lenne, hogy a gyerekek egymással szexuális játékokat játsszanak. Az igen, hogy a saját testét, köztük a nemi szerveit is felfedezi, és simogatja magát. De egészséges, kiegyensúlyozott gyerek esetében ez nem gyakori, és nem is nyilvános. Ha a gyerek nyilvánosan fogdossa a nemi szervét, ráadásul szinte egyfolytában ott a keze, akkor ott már valami gond van. A gyerekben akkor van egy nagyon erős belső feszültség, amit le akar valahogy vezetni. Az meg, hogy egymással így játsszanak, szerintem kizárt. Most kifejezetten a normakövető magatartásról beszélek.

GáLá írta: Ami a párod kislányát illeti, bármit is mond most, szerintem egy kisbaba jó eséllyel kiváltaná belőle a szeretetet.

Hát ami azt illeti, a gyerekekben az ilyesmi a féltékenységet szokta kiváltani, nem a szeretetet.

A két dolog nem feltétlenül zárja ki egymást.

Ahogy én megfigyeltem, a kislányok általában imádják a babákat és a babák természetes módon kiváltják az emberekből, a gyerekekből is a szeretetet. Az, amit a kislány most mond, valószínűleg a féltékenység megnyilvánulása, de lehet, hogy ha ott lesz a baba, akkor teljesen másként fog reagálni. Sőt, már korábban is, ha megérinti őt a várandósság csodája.

GáLá írta: A két dolog nem feltétlenül zárja ki egymást.

Ahogy én megfigyeltem, a kislányok általában imádják a babákat és a babák természetes módon kiváltják az emberekből, a gyerekekből is a szeretetet. Az, amit a kislány most mond, valószínűleg a féltékenység megnyilvánulása, de lehet, hogy ha ott lesz a baba, akkor teljesen másként fog reagálni. Sőt, már korábban is, ha megérinti őt a várandósság csodája.

GáLá, erre azért ne vegyél mérget. A kislányok nagyon szeretnek úgy viselkedni, ahogy a felnőttek elvárják tőlük, de valójában egész mások.

GáLá írta: A két dolog nem feltétlenül zárja ki egymást.

Ahogy én megfigyeltem, a kislányok általában imádják a babákat és a babák természetes módon kiváltják az emberekből, a gyerekekből is a szeretetet. Az, amit a kislány most mond, valószínűleg a féltékenység megnyilvánulása, de lehet, hogy ha ott lesz a baba, akkor teljesen másként fog reagálni. Sőt, már korábban is, ha megérinti őt a várandósság csodája.

ahogy sztoriból kivettem a kislánynak nem édestestvére lesz a pici és még csak az anyjuk sem közös. ha nem imádja a nevelőanyukáját, akkor szerintem rettenetesen féltékeny lesz. főleg egy 5 éves kislány, aki már simán mer pimaszkodni meg imád duzzogni meg hisztizni és próbálgatja a határait.
meg alapból, ha a leendő anyuka hozzáállása olyan, hogy félteni kell a babáját a kislánytól, mert mi lesz ha...egy gyerek ezt megérzi. kitaszítottnak fogja érezni magát, akármilyen színjátékot ad elő erről az anya és ez felerősítheti a fent említett viselkedést.

Én nagyon szeretem a párom kislányát, és ő is nagyon szeret engem.
De igenis tartok tőle, hogy bántani fogja a leendő gyerekemet. Erre elég nagy az esély. Azt nem állítom, hogy abuzálni fogja, de az majdnem biztos, hogy más módon kárt okoz neki. Nagyon aranyos és nagyon okos kislány, de valami trauma (gondolom a válás, vagy abúzus gyanúja is felmerült bennem) nagyon súlyos viselkedési problémákat idézett elő nála. Rendszeresen fellöki, megveri, terrorizálja a nála kisebbeket oviban, játszótéren, vagy bárhol máshol, ahol csak lehetősége nyílik rá. Normális nevelés hatástalan, az óvodai pszichológus sem tudott ezzel mit kezdeni egy év alatt sem.
Én nem akarom őt kirekeszteni, én nem szeretnék neki újabb lelki sérülést okozni, de nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Néha még én is félek tőle, pedig csak egy ötéves kislány.

Eper, sógorom kislánya (pedig már nem is ilyen kicsi) hihetetlenül féltékeny az apja barátnőjére. Ő hiába próbál közeledni hozzá, a kislány mereven elzárkózik előle. Ez egyáltalán nem ritka jelenség. Ha ez a kislány tényleg szeret téged, akkor van remény.

Nálunk ilyen gond szerencsére nincs, a kiscsaj a legelső pillanattól kezdve nyitott volt velem. Tényleg nagyon szeretjük egymást, anyák napjára én is kaptam ajándékot tőle, és a tekintélyem is nagyobb előtte, mint az édesanyjáé vagy akár az apjáé.
De pont emiatt szörnyen féltékeny. A párom testvérééknek nemrég született kisbabája, és amikor a kezembe vettem, a párom lánya olyan hisztirohamot vágott le, hogy az valami félelmetes. Két kézzel verte a saját fejét a falba, és abba sem hagyta addig, amíg le nem tettem a babát. Alapesetben sosem szoktam a hisztik hatására beadni a derekamat, de ebben a helyzetben muszáj volt, mert féltem, hogy a kislány kárt tesz magában.

Kedves Eper!

Említetted korábban, hogy párod kislányánál abúzust gyanítasz. Sikerült azóta valamit kideríteni az ügyben?

Akkor más pszichológust kell keresni.

Új vagyok, de ha nem haragszik, komoly egyet-NEM-értésemet szeretném kifejezni a bejegyzésével kapcsolatban. A gyerekek is, akár 10, akár 14 éves, vagy az annál fiatalabbak, igenis felelősek és igenis képesek gonosz, sőt, kegyetlen tettekre saját magukkal vagy társaikkal szemben. (vö.: Legyek Ura). Egyetértek azzal, hogy látniuk, tapasztalniuk kellett (SAJNOS) valahol, valakitől, példa nélkül nem működik. Tökéletesen, ha nem is racionálisan tudják, de érzik, hogy a szexuális "zaklatás" valahogy nem jó, valami rossz és sötét. És igenis továbbadják, felhasználják, mint egy fegyvert, ami túlmutat minden addigi lehetőségeiken (verekedés, köpködés, hajcibálás stb., "szokásos" agresszív, vagy annak tekinthető reakciók). Igenis szükséges az egyértelműen felelős szülők/nevelők/rokonok megtalálása és felelősségre vonása, de emellett mindenképpen a gyereket is büntetni (megértetni vele, hogy amit tesz rossz és helytelen), és mindenekelőtt meggyógyítani kell. Nem nőhet fel "hibás programmal" a lelkében...

Kedves Süni! Nem állítottam és nem is állítom, hogy MINDEN zaklatott, bántalmazott gyermek MINDENKÉPPEN továbbadja, vagy maga is szörnyeteg lesz. Lehetséges, hogy nem sikerült megfelelően fogalmaznom, de a véleményemet (tapasztalatból beszélek) fenntartom: gyermekek is igenis képesek és ha a lelki beállítottságuk is "olyan", akkor meg is teszik a szörnyűségeket. Pont, ahogy nem minden felnőtt kínozza a rá bízott gyerekeket (ne kelljen már falhoz állítani pld. óvonőket stb, kérem!), ugyanúgy a megkínzott gyerekek sem feltétlenül lesznek kínzók. De van erejük, testi képességeik és ha a lelki alkatuk is "olyan" (amit én nem tudok definiálni ennél pontosabban), akkor nem "pici, édes angyalok", hanem lehetnek elveszett lelkek, akik tovább pusztítnak és segíteni kell(ene) nekik, mielőtt felnőnek... mert szerintem sok esetben ők is áldozatok...

Most olvastam csak végig ezt a topikot. Az én elkövetőm is kiskorú volt - a kezdetekkor alig 12 éves. De hozzá képest én nagyon kicsi voltam - hatéves. A kiskorú elkövetők tudatosan náluk kisebbeket, vagy náluk jóval gyengébbeket választanak, tehát pontosan tudják, hogy vissza tudnak élni azzal, hogy tapasztaltabbak, nagyobb a tudásuk bizonyos dolgokról, tehát ez ugyanaz a felállás (majdnem), mint a felnőtt-gyerek viszony. Az erős meg a gyenge, ha le akarjuk egyszerűsíteni. Én nem menteném fel őket.... Más kérdés, hogy a szülőknek mekkora a felelőssége a történtekért stb.
Hallott már valaki olyant, hogy mondjuk egy 12 éves fiú egy 14 éves lányt abuzál? Mindig a kicsi kell, a naiv, a gyenge, a védtelen...