Abúzus vagy játék? Hol a határ?

Öcsisajt, az is egyfajta kényszerítés. Nem fizikai kényszerre vagy ilyesmire gondoltam, ne érts félre.

Itt megint a társadalmat érzem abuzálónak (egy esetleges másik abuzáló mellett). Ilyenkor alapvető lenne, hogy a gyermek segítséget tudjon kérni valakitől, de ha a közeg miatt ez nem lehetséges, akkor egyedül marad a szégyenérzetével.

GáLá írta: Itt megint a társadalmat érzem abuzálónak (egy esetleges másik abuzáló mellett). Ilyenkor alapvető lenne, hogy a gyermek segítséget tudjon kérni valakitől, de ha a közeg miatt ez nem lehetséges, akkor egyedül marad a szégyenérzetével.

Nem a közeg miatt nem lehetséges, hanem az abúzus mivoltából fakadóan. Szégyelli magát, és mivel megtörtént a dolog (mindegy is, hogy mi), cinkosnak hiszi magát. Persze ha a közeg még rátesz egy lapáttal, akkor még rosszabb. Csak azt akartam mondani, hogy teljesen rendben lévő környezetben is nehéz ezt megélni.

Szerintem nincs olyan, hogy teljesen rendben levő környezet, mert azt a társadalmi közeget nem lehet teljesen kivonni, amely a nemiséggel összefüggő dolgokat megbélyegzi, minősíti, ezekkel kapcsolatban a gyerekekben bűntudatot, szégyenérzetet kelt. Ha csak nem olyan erős a család, mint mikrotársadalom egészséges hatása.