Nem tudom. Azt se tu... jó ez nem igaz nyilván tudom miért regisztráltam... Kiba... lehet káromkodni? Nem akarok toxikus lenni, de a harag felgyülemlett, és általában könnyebb... De megpróbálom kerülni.
24-5-6 nem tudom már, egyezzünk meg 25-ben, éves vagyok. Jó pár év el lett lopva tőlem, így nem igen követem. Nem tudom melyik topik él, érvényes bármi. Ezért elnézéseteket kérem, kissé derealizált vagyok mostanában.
Még a covid előtt hónapokkal realizálódott bennem mi is történt, visszajöttek az elmém által deformált emlékek. Nagy törés volt, tekintve neveltetésemet, ahonnan jöttem, és ahol voltam, és persze férfiú(vagymi) mivoltomat tekintve. Kb 6-7 évesen(visszajáró vendégként még 8 évesen is), szenvedtem abúzust, penetrációval, és azt megelőző édesgető szavakkal. A bizalmam az emberekbe ott tört meg. Azóta se tudom kiheverni.
A bajom igazából nem is a történtekkel van, azzal szerintem egész jól haladok, bár azért néha revanst vennék a kis ge... megígértem...
Vegigmentem a folyamatokan, vélt vagy valósan. De a tüneteit ugyanúgy magamon viselem. Mintha hozzám nőttek volna. Ideig óráig megy, aztán egy apró rezdülés valakitől és az addig nagy nehezen felépített bizalom porráomlik. Nem hinném, hogy ők tehetnek róla, vigyázok az emberekkel.
Néha észreveszem magamon az imposztor szindróma tüneteit. És néha nem tudom már követni. Teszem, lázadok, csak azért is, én majd megmutatom, de... nem tudom...
Tisztába vagyok a pszichológiai vonulatokkal, sokat olvasok, keresgetek kutatok. Írok is sokat, nem erről, de néha erőt ad. De még írni se merek ilyen csoportokba nehogy felismerjék az írásomat...Nevetséges...
Félek, hogy lebukok. PEdig megosztottam emberekkel(3) de mégis bennem van a szégyenérzet és inkább hagyom.
Szégyellem magam, és eltűnt a legfontosabb időszak az életemből. Persze megfontolt lettem, de majd impulzív, és ezeket felváltva. Valójában ezeken keresztül akarom kiadni magamból, mert másképp nem megy.
Funkcionálok. Dolgozom, alkotok. De kapcsolatokat nem tudok kiépíteni... Az a három nyár azóta kísért, és a tüneteit azóta is viselem, hiába tudok mindent mit miért van, mit miért nem az én hibám, vagy esetleg igen. Belül üres vagyok...
