Itt vagytok még?

Sziasztok!
Vagytok még? Kicsit hanyagoltam az oldalt, pedig sokat jelent nekem, sokat kaptam tőletek, és különösen tőled Mara! Szépülnek az emlékeim, de kapcsolatban vagyok a pszichológussal is.
Puszi!

Kedves Ági40!

Új tag vagyok régi emlékekkel... Rendszeresen olvasom a honlapot, számtalanszor a régebbi bejegyzéseket is.

Jó, hogy olvasod, legalább nem magamnak írok!

Tegnap voltam pszichológusnál. Már ritkám járok, de minden alkalommal fáj az elválás. Sokszor ezért sírok a kocsiban a hazaútom. Mindamellett, hogy megkönnyebbülök, megerősödök, és időnként azt érzem, hogy nincs rá szükségem, szörnyen tud hiányozni. Sokszor azt gondolom, azért fogom befejezni, mert ez az elválás érzése mindig megvisel. De aztán folyton visszavágyom.

Ági, nem magadnak írod, itt vagyok én is. És egyre többen jönnek újra az oldalra, csak talán még nincs bátorságuk írni. Ez még a régi pszichológusod? Milyen gyakran mész hozzá? Képzeld, én újra elmentem terápiába. Más okok vittek, mint a múltkor, és én is visszavágytam. Persze új a pszichológusom, mert az előző ugye elment Magyarországról. Nagyon féltem a váltástól, nagyon más a mostani, de őt is szeretem. Eleinte nehéz volt, de most már megszoktam. 

A pszichológus váltás mindig nehéz, főleg, ha nem önszántadból teszed. Amikor az első pszchológusom elköltözött, rettentő elutasító voltam a másodikkal. Ő ezt étezte, és kedvesen többször meg is jegyezte. De végül nagyon megszerettem, rengeteget haladtam vele, és nagy lépést tettem előre. Aztán messzire költözött tőlem, és egy gyors lezárásra volt szükség
Ez engem nagyon megviselt. Aztán volt egy kis szünet. Majd jött újra az első pszichológusom. Nem volt egyszerű vele sem újrakezdeni, pedig jártam hozzá is. Most nem járok rendszeresen, félek a függőségtől. Tágítom a határaimat, ha nagyon szenvedek megjelenek kb. havonta egyszer. Mindketten érettebben kezeljük a dolgot, ami előtte kettőnk között volt. Most várom, hogy egyszer eljön a pillanat, hogy önként lemondok róla, és a terápiás közegről. Remélem egyszer sikerül, nagyon szeretem őt is, szokott hiányozni.

❤
Nos, lehet holnap lezárom a terápiám ezen szakaszát. Szerintem olyan helyzetben vagyok, hogy talán tudom a megoldásokat, csak még nem mindig sikerül megvalósítanom. Nyilván könnyebb lenne eljárni a pszichológushoz, hogy ő megerősítsen, és tőle várjam a megoldást, de nem ez vinne előre, hanem az ha végre nem csak a terápiás közegben tudnék beszélni.
Bizonytalan vagyok, és félek, mi lesz utána? Hogy fogom kibírni, amikor ez olyan melengető dolog?

Szörnyen félek!!!

Nos, túl vagyok a lezáráson, bár én inkább szünetnek nevezem, ettől nem borulok ki amnyira. Csak az első negyedórában kerülgetett a sírógörcs, aztán lassan jobban lettem.
Most elvagyok, várom, hogy rajtam kívül más is írjon!

Ági, miért kellett lezárnod a terápiát? 

Ági hogy vagy?