Hírek

Sziasztok!
Úristen, de ritkán járunk már erre! Ki hogy van? Remélem, a hallgatás jót jelent... Adjatok hírt magatokról!
Én elég jól vagyok, dolgozom ezerrel, mint mindig. Jó lenne az oldalt újra lendületbe hozni, az új munkahely és egyéb szakmai dolgok mellett egyszerűen nincs több erőm is időm... Kellenének programok, találkozók, nekem nagyon hiányzik.
A múltkor voltam pszichiáternél, mondtam neki, hogy életem legboldogabb szakasza volt, amikor virult az oldal, amikor rengeteg program volt, amikor sokat lehetett az abúzusról beszélni. Olyan nehéz ezt szavakba önteni, de valahogy mindig az az érzésem, hogy amikor nem beszélek róla, akkor nem vagyok teljes önmagam, hogy olyankor ott feszül a titok, és ettől nem tudom önmagam adni.

Szia!
Valóban én is régen jártam itt. Pedig rengeteg dolog történt velem. Gondolom másokkal is, és én is kíváncsi vagyok, hogy ki hogy van? Hogyan bírkóztok meg a mindennapokkal?
De ez nagyon ismerős, hogy időnként beszélnem kell róla, mert nagyon vágyom rá. Ezért is lenne jó, ha újra belendülne a fórum.
Kedves Mara, szívből örülök a sikereidnek, ezek fantasztikus dolgok.
Várom, hogy írjatok!

Sziasztok!
Én sokat olvasgattam ezt a fórumot, mert mindig úgy érzem ide tartozom bizonyos szempontból. Engem a kötődés a terapeutámhoz téma az, amit rettenetesen érekel, nyilván azért, mert mélyen érintett vagyok. Valahogy nagyon olyan lehet a személyiségem is, hogy nehezen viseltem az anyámat, aki akaratlanul bántott is, azt hitte jót csinál vagy a fene se tudja, gondolt -e valamit, mindegy is. Azért is írok, mert meg akarom köszönni, hogy olvashatlak benneteket, nagy dolog ez. Van egy oldal, amit annak nagy szeretettel ajánlok, aki tud és szeret angolul olvasni. howtherapyworks.com/ Ott is fantasztikus közösség alakult ki a cikkek alatti kommentekben, bár ott forum nincs és nem kifejezetten abúzusra koncentrál az oldal, hanem kliensnek és terapeutának is hasznos cikkek vannak, amiket az oldal üzemeltetője Mr. Jeffery Smith MD ír.
Akit a kötődés témaköre érdekel, annak ezt a cikket javaslom jó szívvel. Egyébként ott is Judit álnéven vagyok a kommentek között és nem tudom eléggé hangsúlyozni ez az oldal is mennyit segített nekem. Valahol elmondhattam őszintén, hogy mennyire tudok szenvedni ettől az erős kötődéstől. Megélni egy csecsemő szenvedését negyven éves testben, hát nem annyira kívánom senkinek.
howtherapyworks.com/attachment-therapist-primer/

Én abbahagytam a terápiámat, kb 6 év volt szuper volt, szenvedés volt, hullámok voltak ezérvel. Vonom le a tanúlságokat, dolgozom fel...most "pihenek", gyászolok, élek. Nagyon kíváncsi vagyok én is, hogy ki hogy van!

Szia Judit!
De jó, hogy írtál. Erről a kötődési problémárok sokat tudok mesélni. Minden szakasza meg volt. Úgy érrztem szerelmes vagyok a pszchológusomba, nem tudok élni nélküle. Ez nagyon mehterhelő tud lenni, és közben elfelejtek élni, ami ismét csak a pszichológushoz visz vissza. Szerencsére mára ez sokat enyhült. Viszont továbbra is azt érzem, hogy nagyon kötődöm hozzá, és ilyen érzelmi légkörben, és figyelemben nem volt részem. Szokatlan az erős kötődés is, mivel igazán nem kötődtem senkihez, csak a bántalmazóimhoz, az viszont rossz élmény volt.
Két pszichológusom volt, az egyik férfi, a másik nő, mind a két esetben ugyan az volt a helyzet.
Neked milyen terápia nélkül, hogyan lett vége?