Szakdolgozat segítség

Tiszteletem!

Varga Éva vagyok a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi karának végzős szülésznő hallgatója és a szakdolgozati témám a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus szülésre gyakorolt hatása.
A gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus hatással lehet az áldozat egész életének alakulására. Mivel a trauma hatása sokszor évekkel később jelentkezik, amikor az áldozat megérti, hogy mi történt vele, már nehéz nyomon követni, hová vezetnek vissza a szálak.
A szülés nem csak testi, de lelki folyamat is, melynek történéseire számos tényező befolyásoló lehet, maga a szülés környezete, a szülést kísérő személyi közeg, de ugyan úgy az anya " előélete", a vele korábban történt dolgok lecsapódhatnak, oly módon, hogy a vajúdás és a szülés bizonyos pontokon elakad. A gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus kihatással lehet a később a vajúdás és szülés lefolyására.
Szülés során mindezek a kimondott, de sokszor kimondatlan lelki sérülések a felszínre kerülhetnek, és aztán a vajúdás bizonyos pontjain történő elakadásokban, fájás gyengeségben, a méhszáj tágulásának meg akadásában manifesztálódik.
Hiszen őt is bántották ez egy nem biztonságos világ nem engedheti erre megszületni a gyermekét.
Külső személőként ilyenkor csak azt látjuk, hogy az vajúdás nem halad valamiért, és ebből kifolyólag beavatkozásokat végeznek, hiszen komplikáció lépett fel és a beavatkozások újabb beavatkozásokat generálnak. Melyeket aztán az édesanya a megváltozott tudat állapotában szintén erőszakként él meg. így ahelyett hogy segítenénk a lelki sebek gyógyulásán újabbakat okozhatunk mit sem sejtve.
Illetve maga a szülés mechanizmusa is felelevenítheti, úgy mond, mint egy film bekattanthatja az elnyomott emlékeket, hiszen ugyan ott érik az amúgy nem megszokott ingerek, a hüvely és a gát feszítő érzése, vagy éppen az olyan személyek érintése, amit nem fogad szívesen. Ilyen esetben egy rutin manuális vizsgálat is felidézheti az erőszakot, és az anyában elindítja a védekező vész reakciót.
Ezért is lenne nagyon fontos, hogy a szülés körül dolgozók tisztában legyenek ezzel, mert önhibájukon kívül is tudnak olyan helyzeteket teremteni melyek a beavatkozások láncolatát indítják el és belehajszolják az édesanyát egy olyan szülés élménybe, mellyel nem hogy feldolgozná a korábbi traumát, hanem még jobban traumatizálja.
Így azt szeretném megvizsgálni, hogy miként élték meg a szülést, illetve hogy volt-e elakadás emlék betörés.
Ehhez keresnék alanyokat és szeretnék kérdéseket feltenni/beszélgetni hogy interjú formájában természetesen anonim formában a dolgozatomban leírhassam.
Nagyon szépen megköszönném ha ebben tudnának nekem segíteni.
Azért is ezt választottam mert magam is érintett vagyok a témában, és közben meg látom azt is hogy ez a szakszemélyzet számára mennyire nem ismert.

Köszönettel: Varga Éva

Kedves Éva!

Teljes mértékben alá tudom támasztani, hogy a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus hatással van a szülés lefolyására, kimenetelére. Én 2014-ben szültem, és azóta folyamatosan dolgozom fel a szülést és a gyermekkori traumát is.
Óriási segítséget jelentett ez az oldal is, évek óta csendben olvasom, és nagyon köszönöm itt és most, hogy van ez az oldal, köszönöm Marának és a rendszeres és nem rendszeres hozzászólóknak, de ez az a téma, ami miatt konkrétan billentyűzetet ragadtam, mert erről keveset hallani. Mármint az összefüggésről a két dolog között: trauma és szülés (és újra trauma). De a téma boncolgatását és elemzését meghagyom Évának, és nagyon drukkolok neki, hogy sikerüljön áttörést elérni ezen a területen is a szülészetben! Köszönöm Éva!
És még egyszer köszönöm mindenkinek!

Egy régi fórumozó hozzászólását továbbítom, az aláírást adatvédelmi okokból levettem.

Kedves Éva!

Az abúzus és a szülés körüli nehézségek összefüggését meg tudom erősíteni.

Két fiúgyermekünk született. 1989-ben, 20 évesen vártam az első fiúnkat, akit kb. 2 héttel túlhordtam. A természetes szülés gondolatától is irtóztam. Már bennfeküdtem a kórházban, amikor egyik éjszaka elkezdődtek a fájások. Hajnalban jelentkeztem a szülőszobán, ahol egy fiatal doktornő volt, durván és érzéketlenül bánt velem. A fogadott orvos professzor reggel, mivel a méhszáj nem nyílott, burokrepesztéssel és oxitocinnal gépiesen próbálta gyorsítani a folyamatot. Az elviselhetetlen fájdalmakat aztán kéjgázzal igyekeztek tompítani. Végül a fájások kezdetétől számítva kb. 12 óra elteltével epidurális érzéstelenítéssel császármetszéssel tudott a világra érkezni gyermekem.

Közel tíz év felejtési idő után az anyai ösztönömnek már nem tudtam parancsolni, ezért a szülési trauma gondolatát elhessegetve vállaltam újra gyereket. Attól való rémületemet, hogy császármetszés után is lehet spontán szülés az akkori fogadott orvosom eloszlatta. A második gyermekem éppen azon a napon jelezte a világra jövetelének kezdetét, amelyik napra az orvos kiírta a szülés várható időpontját. Császármetszéssel ugyan, de számára könnyű születés volt.

Bár nálam tudomásom szerint az abúzusok során hüvelyi behatolás nem történt, mégis testi, lelki és szellemi (tudati) síkon a fejlődésem, nővé érésem során számos blokk keletkezett. Kb. 10 év terápiás időszak után tudom azt mondani: boldog vagyok, hogy nőnek születtem, a női szerepeimet minden jellemzőjével, örömmel fogadom és élem meg. Ha most gyermeket vállalnék, elképzelhetőnek tartom, hogy természetes úton meg tudna születni.

Ma már nemcsak az bizonyosság számomra, hogy az abúzus volt az oka, ami miatt nem voltam képes természetes úton világra hozni gyermekeimet, hanem az is, hogy az embernél a születésének körülményei meghatározóak, de felül is írhatóak. Az idősebb gyerekem számos olyan nehézséggel küzdött, melynek okai részint visszavezethetőek voltak a születésekor elszenvedett közös traumáinkhoz. A kisebbik fiamat megfigyelve viszont, életvezetése olyan, mint a születése körülményei, jellemzően azt lehet rá mondani, hogy megszületni sem volt neki nehéz.
Nyilván, egy helyzet kialakulásához számos körülmény közrejátszik, de ha mélyre ásunk és elemezzük, a meghatározó pontokat mindig meg lehet találni. Az abúzus jellemzően olyan, mint a sakkban a döntő lépés. Szerencsére, amíg élünk mindig lehet új játszmát kezdeni!
Kedves Éva, sok sikert kívánok e szép hivatás gyakorlása során!

Köszönöm szépen!