Me too

Mit gondoltok erről a kampányról? Ti kiírtátok?

Először nem akartam, mert úgy éreztem, hogy ha csak egy okoskodó is odakommentel, menten agyoncsapom (virtuálisan). Aztán Antoni Ritánál olvastam egy posztot, és úgy felhúztam magam rajta (mármint nem azon, amit Rita írt, hanem amire utalt, és még pár kommenten is), hogy mérgemben kiírtam. Nem bántam meg.

És hogy mit gondolok róla? Szerintem ha nem marad abba, akkor nagy ereje lehet. Arra nyilván nem alkalmas, hogy rádöbbentse az abuzálókat a tettükre, de arra talán igen, hogy felkeltse az emberek figyelmét. És aki évekig, évtizedekig hordozta magában, mint a saját szégyenét, az most láthassa, nincs egyedül. Mert hát itt nem kell mondanom, ugye, hogy beszélni kell róla, dőljenek le a tabuk falai.

Ja, és hát Ritánál be is linkeltem ezt az oldalt. Olvassák csak a fanyalgók (üzentem nekik csúnyát is.)
Amúgy nem kell részletezni, mi történt az emberrel. Akár az is elég, ha a me too-t kiírja az ember.

Nekem azért vannak fenntartásaim a kampánnyal kapcsolatban. Ma ki is adunk egy közleményt róla. Baromi felületes az egész, keveredik molesztálás, rondán néztek rám, nemi erőszak, azért nem mindegy, miről beszélünk. Gyermekkori abúzust meg ki ír ki? Szerintem senki... És ez a tömeges csatlakozás szerintem paradox módon a viszályára fordítja az egészet, ja, ő is, aztán lapoz tovább, már nincs hírértéke. Viszont gyűlölködést szül, ellenségeskedést, áldozathibáztatást, szóval nem nagyon tetszik, na.

Az Anoni Mara Társaság közleménye
Az Anoni Mara Társaság ( www.beszeljrola.hu ) mélyen elítéli az erőszak minden formáját, és együttérzését fejezi ki mindazokkal, akik csatlakoztak a #MeToo-kampányhoz. Ugyanakkor, mivel a kampány az erőszak ellen lép fel, óvakodjunk attól, hogy az erőszak új formáját vonja maga után, és átcsapjon férfigyűlöletbe. Az általánosítás minden formáját elítéljük, és bár a számok is igazolják, hogy az áldozatok nagyobb része nő, az elkövetők nagy hányada pedig férfi, ez még nem jelenti azt, hogy a férfiak nagy része elkövető lenne.

Szintén óvakodjunk attól, hogy elítéljük azokat, akik most nem írják ki a Facebook-oldalukra, hogy #MeToo – nem lehet ez a bátorság mércéje. Szinte sosem esik szó a gyermekkori szexuális abúzusról: ennek a traumának az elszenvedői még mindig hallgatásra vannak kényszerítve, hiszen az elkövető legtöbbször családtag, így az áldozatok nem tehetik ki sem magukat, sem a családjukat ilyen helyzetnek.

Ne arról szóljon a kampány, hogy kidühöngjük magunkat, majd az élet megy tovább. Olyan társadalmat próbáljunk kialakítani, amelynek tagjai elítélik az erőszak minden formáját, hisznek az áldozatoknak, és nem őket hibáztatják a történtekért. Üdvözöljük az #IBelieveYou-kampányhoz csatlakozókat; vessünk véget az áldozatok hiteltelenítésének, és nézzünk körül a környezetünkben is, hiszen a mai napig minden tízedik gyermeket bántalmaznak szexuálisan. Vegyük észre a jeleket, és segítsünk!

Azért csak van foganatja:

24.hu/elet-stilus/2017/10/19/metoo-igy-r...-szolo-vallomasokra/

Ilyenkor felszínre jön a szenny is, de majd tisztul ez. Mondom én, az örök optimista.

Engem elborzaszt ez a kampány, leginkább a felszínes és így érzelmileg kettős, egyszerre hasznos és ártó volta miatt, no meg különösen az ordenáré kommentek miatt... de nyilván a tisztulást szolgálja, meg kell legyen. Hogy láthassuk, az egész társadalom érintett a világon mindenhol. Nem szörnyetegekről és áldozatokról van csak szó, hanem hatalomról, szexualitásról, és ezek évezredek óta tartó teljesen kifordult, embertelen félrehasználatából.
Nekem úgy tűnik, a nem sérült ember az igazi csoda...
Csak érdekesség, ami a Marton László-ügy miatt jutott az eszembe: a 13 éves koromban esett brutális szexuális erőszak elkövetői közül kettő a Vígszínházban dolgozott, mint díszítő...a 'leszólítás' is ott, a színház előtt esett meg. S a "véletlen" úgy hozta, hogy a tíz évvel később megismert férjem is eredetileg ebben a színházban dolgozott főmérnökként, éppen akkor váltott munkahelyet, amikor megismertem. Ő úgy fogalmazott, azért, mert az olyan rendezők helyett, mint Várkonyi Zoltán, Fábri Zoltán, ezentúl 'M. Lászlókkal' kellene együtt dolgoznia.
Azóta sajnos erről a színházról nekem mindig ez jutott eszembe, s most abszurd volt látni-hallani, hogy másoknak, más miatt, is.

nyugodt írta: Engem elborzaszt ez a kampány, leginkább a felszínes és így érzelmileg kettős, egyszerre hasznos és ártó volta miatt, no meg különösen az ordenáré kommentek miatt... de nyilván a tisztulást szolgálja, meg kell legyen. Hogy láthassuk, az egész társadalom érintett a világon mindenhol. Nem szörnyetegekről és áldozatokról van csak szó, hanem hatalomról, szexualitásról, és ezek évezredek óta tartó teljesen kifordult, embertelen félrehasználatából.
Nekem úgy tűnik, a nem sérült ember az igazi csoda...
Csak érdekesség, ami a Marton László-ügy miatt jutott az eszembe: a 13 éves koromban esett brutális szexuális erőszak elkövetői közül kettő a Vígszínházban dolgozott, mint díszítő...a 'leszólítás' is ott, a színház előtt esett meg. S a "véletlen" úgy hozta, hogy a tíz évvel később megismert férjem is eredetileg ebben a színházban dolgozott főmérnökként, éppen akkor váltott munkahelyet, amikor megismertem. Ő úgy fogalmazott, azért, mert az olyan rendezők helyett, mint Várkonyi Zoltán, Fábri Zoltán, ezentúl 'M. Lászlókkal' kellene együtt dolgoznia.
Azóta sajnos erről a színházról nekem mindig ez jutott eszembe, s most abszurd volt látni-hallani, hogy másoknak, más miatt, is.

Nyugodt, mindig annyira örülök, mikor olvashatlak. Elképesztő, hogy a te életedben is ott a Vígszínház. Vajon csak egy véletlen egybeesés?
Én is nagyon felületesnek tartom a kampányt, és nagyon sok minden nem tetszik benne. Vívódom magamban, hátha egyszerűen irigylem azokat, akik arccal ki mernek állni? Nem tudom. De nekem van valami visszataszító abban, ahogy Márton keresztre feszítését követelik, no nem azért, mert sajnálnám, ott rohadjon meg, ahol van, hanem annyira nem erről szól nekem a gyógyulási folyamat. De lehet, hogy csak a saját történetem vetítem rá, a saját véleményem, nekem a bosszú annyira nem hozna semmit a konyhára, max egy újabb lelkiismeret-furdalást. Szerintem ez félreviszi az egész ügyet, nem arról kéne beszélni, hogyan kasztráljuk Mártont, hanem arról, mit érez egy áldozat. És azt hiszem - és ezt nagyon nehéz megfogalmaznom úgy, hogy ne érjen utána vád - azt is érzem, hogy az, ami Sárosdi Lillával történt, annyira "eltörpül" egy gyerekkori (vagy akár felnőttkori) valóban megtörtént szexuális abúzushoz képest... Hiszen ő már elég felnőtt és érett volt ahhoz, hogy visszautasítsa Márton követelését. Távol álljon tőlem, hogy kicsinyítsem az ő traumáját , hiszen mindenkinek a saját traumája fáj a legjobban, de mégis valahogy úgy érzem, hogy ahhoz képest, hogy egy fiatal nőnek felkínálnak egy hímtagot, semmi ahhoz képest, ami bármelyikünkkel történt. De közben szégyellem is magam ezekért a gondolatokért, de veletek őszinte akarok lenni. Jó lenne, ha elmondanátok, mit gondoltok.

Amúgy meg az mindenképpen jó, az undorító kommentek ellenére, hogy megindult egy gondolkodás arról, mit tehet férfi, és mit nem. És pont az ilyen "enyhébb" esetek azok, amelyek tisztázatlanok. Hiszen mindenki elítél egy erőszakot, de hányan csak "közeledésnek" minősítenek egy ilyen abuzáló szituációt?

Szerintem ezek az "enyhébb" esetek a legjobbak arra, hogy a társadalomban mindenki elkezdjen gondolkodni arról, hol kezdődik az ember tisztelete. Mármint nála, az egyes embernél, hol. Mert "enyhébb" esetekbe mindenki belekerül valamikor az életében, vagy egyik, vagy másik oldalon. Hogy milyen dolog 'csak úgy elsütni egy jó kis macsós poént a srácoknak', vagy csak úgy lenéző megjegyzéseket tenni a másikra, vagy ordenáré módon behatolni a terébe...diákönkormányzatban a fényképek alapján osztályozni, melyik lány hanyas.....hogy mit engedek meg magamnak és másoknak magam körül - mennyire tetszik nekem, mennyire tartom viccesnek, ha más embereket megaláznak, vagy kiszolgáltatott helyzetbe hoznak. Minden azon múlik, hogy tisztelem-e magamat és a másik embert - ha igen, eszembe sem jut a hímtagomat csak úgy a kezébe nyomni...vagy megfogni az övét. Ezért a legkiszolgáltatottabbakkal szembeni viselkedés az egyik legjobb tükör mindenkinek... nem is nagyon szeret senki belenézni. Harvey Weinsteint sokkal nagyon hűhó veszi körül ezügyben, mint Kevin Spaceyt, aki kisfiúkat molesztált az alagsorában "Nem emlékszem ilyesmire, de ha mégis történt volna, bocsánatot kérek" - mondta, és erről mintha nem lenne annyi hír...a "Nagy Művészt" ne bántsuk, pedig mennyivel borzalmasabb kárt tett.
Én úgy gondolom, csak akkor lesz előrelépés ebben az ügyben, ha az egyes emberek is magukba néznek, és nem csak kifelé borzadnak.
Ezért jó erről beszélni, mert a "me too" hatására egy kicsit mindenki számvetést készít magáról, még ha csak magában is, és nem is veri nagydobra. Lassú és sajnos nagyon hangos folyamat ez, de talán egy pozitív folyamat.

Igazad van. A múltkor a lányom őrjöngve jött haza az egyetemről. Este le kellett adnia egy kulcsot a portán. A portás elkérte a telefonszámát, ebben nincs semmi rendkívüli, ez a protokoll. De aztán poénkodott egy jót: "Így szoktam hamvas szűzek telefonszámát megszerezni." Erre a lányom kínjában kacarászott egyet - mert ugye ilyenkor az ember a lehető leghülyébben viselkedik, ahelyett, hogy jól tökön rúgná az illetőt. Erre a pasi megkérdezte, hogy melyik részét találta viccesnek, a hamvast, vagy a szűzt. Én mondtam, jelentsük fel, de hát persze nem akarta. De az is jó, hogy egyáltalán észrevette, hogy ez mennyire felháborító. Mert az embereknek már az ingerküszöbük is megváltozott.
Esküszöm, gyerekkorom óta nem jutott eszembe a fodrász, akihez gimis koromban jártam. Hogy fogdosott, hogy tette nekem a szépet, miket mondott, hogy mit csinálna velem. Nem obszcénul, de hát akkor is. Én voltam 15, ő meg vagy 50. De még azt sem mondanám, hogy nem imponált ez nekem, de ha belegondolok, micsoda beteg dolog...
Szóval talán e téren lehet valami változás.

Kaptunk egy megkeresést, ide teszem ki:

­www.facebook.com/­events/­1408642832567043

Nekem azt írta ki, hogy nincs ilyen oldal Máris levették volna?

Nekem se hozza be kár