Apák napja

Sziasztok. Látom ,nem mindenkit az apja bántott. De szóljon ez a topik mindenkinek.
Kiben mi van ma? így apák napján.
Ezt a napot ugyan úgy vagy talán még jobban utálom mint az anyák napját. az igazság az hogy már az éjszakát végig bögtem. S azota is azt érzem írnom kell 22év után ki kell jönnie. DÜHÖS VAGYOK MÉRHETETLENŰL DÜHÖS . AZ AKIT MA ÜNNEPLÜNK AZ NEM APA. NEM NEM NEM NEM ....
GYEREKKOROM ÓTA NEM VOLT ANYÁK NAPJA AMIT NE ZOKOGTAM VOLNA ÁT . DE APÁK NAPJA MINDIG HIDEGEN HAGYOTT. NEM EMLÉKEZTEM SEMMIRE APÁMMAL KAPCSOLATBAN . A TERÁPIÁN KIDERÜLT A MÉLY ELNYOMOTT EMLÉK.
GYŰLÖLÖM APÁM. MÉGIS MAGAMAT BÁNTOM. EGY ÓRÁJA ZOKOGVA ÉREZTEM A FÁJDALMAT ÉS A SOK EMLÉKET... ÜLTEM A KÁDBA ÉS AZON KAPTAM MAGAM HOGY VÁGOM A KEZEM . AZT ÉREZTEM JÓ . MEGÉRDEMLEM. ;(

BENNETEK MI VAN MA? MT ÉLTEK MEG?

Szia!
Jó, hogy idetaláltál!
Írj bátran, ha úgy érzed, szeretnél beszélgetni, ez egy jó csapat, azért vagyunk, hogy segítsünk egymásnak!
Apák napja... hmmm...
Ez egy nagyon jó kérdés.
Ami először eszembe jutott: "Miért? Ma van apák napja?"
Engem az apám erőszakolt 4 éven át, több, mint 13 éve léptem ki a bántalmazásból, 3 év terápia van mögöttem, bár az ezzel kapcsolatos érzéseim miatt ennek nincs sok jelentősége, elmesélem, miért.
Évekkel ezelőtt nagyon mélyen voltam, rendszeres önbántalmazással, öngyilkossági gondolatokkal, pánikrohamokkal, rémálmokkal éltem.
De az apák napja, mint olyan, sosem épült bele az életembe, soha nem ünnepeltem, pár évvel ezelőttig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen egyáltalán.
Évekig dolgoztam gyermekintézményben, ahol évről évre megtartottuk az apák napját, de sosem gondolkodtam rajta, miért is ez a felhajtás, mindig a feladatot láttam... szervezés-lebonyolítás. Nem volt időm foglalkozni vele az előkészületek alatt.
Játékos vetélkedő volt minden évben. A napján, jó volt kiszakadni a szigorú, monoton rendszerből, nevetni egy délutánt, látni, ahogy a mindennapokkal terhelt, öltönyös apák maci-nacit húznak és lemennek gyerekbe, ahogy leveszik a hétköznapi maszkot.
Ezeken az alkalmakon sosem éreztem, hogy ünnepelnem kellene az apámat, nekem ez mindig arról szólt, hogy a gyerekek együtt játszhattak az apjukkal, eltölthettek egy pár órát velük az öltönyük és nyakkendőjük nélkül.
Engem nem viselt meg mert nem tartottam ünnepnek, csupán egy kis délutáni közös mókának, amiből nekem sosem jutott, de amit még gyerekként egy életre elfogadtam...

Nekem se jelentett sokat ,mi nem játszottunk sokat ivott ilyenkor is. Nem emlekszem hogy bármikor meg ünnepeltük volna ezt a napot mert igazából nem ő nevelt. De nem is anyám mégis az van hogy engem is apám bántott . Rettenetes duh van bennem most mert ahogy össze állnak a foszlányok azt kell mondjam kb 3éves koromtol egészen 15éves koromig tarthatott. . Tisztán emlekszem hogy amikor hívott bementem hozzá azt hiszem tudtam hogy mi fog következni. Mégis ....... És ezt az embert kellene ünnepelni??? Ez az ő napja????
Rettenetes hányingerem van . Nem csinálok mást csak fekszem és merengek azon hogy nem vagyok egyedül lásd Hope a te történeted vagy az Karácsony akit megértek úgy írtam volna neki hé ne add fel mert a kezdetekben a te szavaid attak erőt nekem. De nem tettem mert miután felvágtam a kezem kb 2orán át mentek az emlékek a fejembe s mikor olvastam mit írt hogy álarc és meg akar halni azt éreztem en is ezt érzem ;(

karácsony hogy vagy?

Amugy is fajnez, de talan apak napjan mindig jobban, hogy mennyire szerettem volna / szeretnek igazi apukat. Aki szeret es nem bant.
Sose ertettem teljesen azokat a lanyokat akik ugyanugy tudták szeretni az apjukat mint az anyjukat. Milyen jó lett volna ha normális családom lehetett volna. Ha nem undorral vonultam volna vegig az apammal az oltarhoz pl. Nehéz ez. De több bennem a harag mint a szomorúság. Masreszt boldog vagyok hogy hamarosan nem kell tartanom vele a kapcsolatot es eltűnik az életünkből remélhetőleg.

Szerintem minden, aminek "Napja" van, azt mutatja, hogy a világ nem működik. Ha békében élnénk az életünket, akkor az Anyák nem igényelnék az Anyák Napját, a Föld nem igényelné a Föld Napját, a Madarak és a Fák az ő Napjukat, mert minden rendben lenne mindenkivel, megkapná azt a szeretetet és törődést, amire szüksége van.
Az Apákról és az ő Napjukról nem is beszélve.
Ott kezdtem el aggódni igazán, amikor láttam, hogy már a Boldogságnak is van Napja (március 20). Mert aminek Napja van, az azt szokta jelenteni, hogy már nem nagyon tudjuk, mit jelent a szó, csak hiányzik.

Nyugodt mindig lenyűgöző amit írsz......

Èrdekes, hogy soha az életben nem jutott eszembe apák napján a saját apámra gondolni. Mindig a gyerekeim apjára gondoltam, és jó is volt ez így.
Míg gyerek voltam amúgy sem tartottunk ilyen ünnepet. Amit tartottunk, abban meg nem volt köszönet.
Méghogy apák napja,...pf.