Új év

Boldog, de legalább boldogabb új évet nektek!
Mit vártok 2017-től?

BÚÉK!!!
én mindig szoktam összegezni az évemet, mielőtt átlépek a köv évbe. És a legmélyebb gondolatom az volt, hogy a pszichológusom nélkül nem biztos, hogy tovább bírtam volna csinálni az életem. Ez nem azt jelenti, hogy happy end történt, hanem hogy látom, honnan jöttem ki és csodálom h életben maradtam. Valahogy hitet kaptam általa, a kapcsolat által, hogy kisegített a gödörből és most látom azt is, hogy ő engem érzelmileg vagy hogy mondjam nem vett félvállról így bizalmat is kaptam tőle. Ehhez pedig kellett az hogy találkozzam vele és mostanában könnyekig elérzékenyülök ezen, hogy mégsem vagyok számkivetett vagy mi, aki ellen a sors összefogott, hanem lehetnek olyan emberek velem az utamon, akik tiszta szívvel fordulnak felém. Szóval sokan sikert kívánnak új évkor, de én szeretnék ilyen érzéseket kapni másoktól, hogy szerethető vagyok és érdemes vagyok mások figyelmére és társaságára tiszta szívből. Ugyan abban még nem hiszek hogy nekem is lehet társam, mert nem érzem hogy a félelmem elmúlt volna...de annyi mindennel foglalkozom most, hogy muszáj megtartanom magam. Egy kapcsolat nekem sokkal több energiát és munkát igényelne..de egyelőre senki nem jelentkezett erre, mert szerintem érzik az én belső félelmem. Szóval én ebben az évben szeretnék lediplomázni, ami önmagában egy csoda lesz és szeretném hinni, hogy lesz egy olyan csoda is, hogy történik bennem valami, ami alkalmassá tesz arra, hogy ne legyek egyedül. Már jobban bírom. Simán beülök egyedül étterembe meg elmegyek mindenhova..csak olyan vagyok így, mint egy kívülálló és szeretnék érzéseket, mert az tölti meg szépséggel a mindennapokat. Hát én ezt szeretném.

Remélem, sikerülni fog, Karácsony. Tudod, szép lassan, de előre. És támaszkodj csak a pszichológusra, élvezd ki minden pillanatát annak, amit a terápia ad. Megtanulsz újra bízni, szeretni, érezni, nagyon nagy dolgok ezek!

Nagyon bátor vagy Karácsony, hidd el, hogy sikerülni fog! Drukkolok neked!
Én is hasonló gondolatok fogalmaztam meg magamban; inkább csak el szeretném végre hinni, hogy lehetek valaki. Sok feladat vár rám, és tudom, hogy ezek a megvalósítás előtt óriásiaknak tűnnek...ilyenkor gondolatban egy kalapáccsal olyan kicsire "formázom" míg csak egy galacsin nem lesz belőle. A galacsinokat pedig elhelyezem az előttem álló egyenesen, aminek a végén ott van a nagy cél. Ettől általában megnyugszom. Idén sok "kis" galacsin kíséri az utamat.
A hála érzése is szokott segíteni, főleg így év elején. Mindennap hálás vagyok-de az évet jó azzal kezdeni, hogy végiggondolom, mi az amiért a leginkább köszönetet mondhatok...: az, hogy volt erőm tovább menni akkor is, amikor már nem volt, mindig újra-újra erőt ad!

Új év.... remélem jobb év....
Mit várok? Jó lenne egy állandó munka, élhetõ lakás, nekifutni a fõiskolának végre, egy kapcsolat ahol nem néznek le és nem hibáztatnak mert még mindig nem vagyok képes egy "normális" életre, szeretnék hinni és bízni újra. Legfõképp szeretnék találkozni sok-sok év után végre a gyermekemmel.
Boldogabbat, mindenkinek!

Bukott angyal
Miért nem láthatod a gyereked? Lehet már írtad, de nem emlékszem.