Orvos

Május, annyit gondoltam rád a héten. Nem csuklottál? Eszembe jutott, amit meséltél, hogy neked a háziorvosod mindent tud, így ha szükséged van rá, hogy kiírjon, nem kell hazudoznod. Nagyon bátor vagy, és emlékszem, nem ő az egyetlen, akinek el tudtad mondani, mi van mögötted... Így kéne ezt csinálni, vannak olyan helyzetek, amikor egy orvosnak, vagy akár egy felettesnek is tudnia kéne a múltunkról, a gyenge pontjainkról, depressziónkról stb.

Most pont ilyen helyzetben vagyok, azt hiszem, nincs messze az idegösszeroppanás, és nem tudom, mit csináljak. Szükségem lenne legalább egy hét nyugalomra, mert érzem, ennek így rossz vége lesz. De nem bírom rávenni magam, hogy lemenjek az orvoshoz. (Én és az orvosok, ugye...). Ráadásul egy vadi új családi orvos, az előző nyugdíjba ment, milyen gáz már ezzel beállítani egy idegenhez...

Kedves Mara!
Ez valóban nehéz helyzet. Sajnálom, hogy így érzed magad. Nekem eddig te adtál erőt. Bár viszonozhatnám valahogy, de hát nem vagyok orvos. Viszont szerintem ha pihenésre van szükséged csak mond ezt az orvosnak, nem kell teljesen beavatni, csak hogy most nem érzed jól magad. Biztos látott már ilyent és meg fogja oldani. Így nem tudsz a gyerekek közt dolgozni.
Tudom van mikor össze csapnak a hullámok, és minden reménytelen, de el fog múlni, csak tarts ki, és ne add fel kérlek. Aggódom érted!

Kedves Mara! A hasmenés esetén nem is kell bemenni, csak a táppénzes papírért utólag. Családi okokra, munkahelyi nehézségekre is lehet hivatkozni, és indoklás nélküli pszichés zaklatottságra is.. Egy emberi működésű háziorvos néha belekérdez konkrétumokra, de sajnos nem sok van belőlük... Paradox nem? Csak azt nézik, hogy milyen gyakran volt előzetesen valaki táppénzen, ha ritkán, akkor nem nyaggatják a "beteget"... Nekem annak idején azt mondta a pszichiáterem, hogy egy pár hetes, hónapos visszavonulása egy szakembernek, aki emberekkel dolgozik, az azt jelzi, hogy felelősségteljesen gondolkodik, és gyógyulni akar. Kitartást Neked!

Nagyon kedvesek vagytok, jól is esik, szükségem is van most erre a pátyolgatásra. Hirtelen zuhantam meg, de majd kimászom belőle. Ági, ha én sosem lennék rosszul, erőt sem tudnék adni, mert csak egy népmese lennék. De nem az vagyok, hanem igazi, igazi mélypontokkal.

Igen, tudom, hogy igazi vagy, tapasztaltam, mikor az interjú végén átöleltelek , legszívesebben most is azt tettem volna. Ha meg lenne a számod felhívtalak volna. Nem gondoltam, hogy neked nincsenek gondjai.
Csak kicsit megijedtem, mert a személyes találkozás óta közelebb érzem mindannyiótokat. Ilyenkor meg szeretnék segíteni valahogy.
A pszichológust faggattam a múlt alkalommal, hogy ő hogy van, meg sok kérdést feltettem neki, hogy viszonozzam a segítséget, de semmire nem kaptam választ, ügyesen leszerelt
Azóta is gondok rád, vajon hogy indul a hét számodra, mert ezek a hétfő reggelek , meg sok reggel amúgy is nehezek.
Milyen volt az éjszakát, hogy vagy? Szeretünk !!!!!!

Mara, csuklottam...

Igen, nekem tudja a háziorvos, meg két másik kettő is, akikhez rendszeresen kell járnom.
Őszintén szólva nem volt olyan nagy dolog megmondani, meg kényszerhelyzet volt. Annyira rosszul éreztem magam, annyira értelmetlenül viselkedtem, hogy inkább megmagyaráztam egy mondattal. Azt mondtam, hogy engem szexuális abúzus ért, és szoktam pánikolni, és rettegek az orvosi szituációkban. Ennyi. Egyikük sem faggatott, nem akadt ki, így visszanézve szinte "lazán" vették, közömbösen. "Leokézták" a dolgot, megkérdezték, van-e segítségem - és lezárták a témát. A háziorvosom annyit mondott még, hogy szóljak, ha otthon akarok maradni, mert annak is van terápiás hatása, hogy tudom, ha nem bírok dolgozni, nem kell. És utána egyikük sem nézett rám ferdén....

Szerintem az új háziorvos új és remek alkalom, hogy "felfedd" a problémádat. Nem fog összedőlni a világ. Annyira meg pláne nem, mint gyerekkorodban. És ne feledd, mert fontos, hogy szabad orvosválasztás van. Ha hülyén reagál, keresel másikat. Szerencsére van elég... És ne dolgozz, ha nem bírsz.

Hogy vagy Mara? Milyen napod volt, voltál dominál?

Megvagyok, köszönöm, nem kell aggódni, mert ki fogok mászni belőle. Voltam dolgozni, ott tartanom kell magam, és az jót tesz. Szépen lecseng majd ez is. Aztán majd elmesélem, mi volt ez.

Sajnos ha én ősszezuhanok nincs megállás pici apro dolgok emlékek váltják ki belőlem.
Akkor megyek a lejtőn midenkivel égetem a kapcsolatom, és akkor történik valami amitől nagy szégyent érzek és leállok.
Igazából soha semminek nem tudok örülni soha semmi se elég , de ez nem igaz mert csak egy jó szóra egy ölelésre vágynék és kenyérre lehetne kenni.
Szerintem azt hogy gyerekkorban azok nem segítetettek akikre rászorulultunk ezt nem lehet kiheverni

Anoni Mara írta: Május, annyit gondoltam rád a héten. Nem csuklottál? Eszembe jutott, amit meséltél, hogy neked a háziorvosod mindent tud, így ha szükséged van rá, hogy kiírjon, nem kell hazudoznod. Nagyon bátor vagy, és emlékszem, nem ő az egyetlen, akinek el tudtad mondani, mi van mögötted... Így kéne ezt csinálni, vannak olyan helyzetek, amikor egy orvosnak, vagy akár egy felettesnek is tudnia kéne a múltunkról, a gyenge pontjainkról, depressziónkról stb.

Most pont ilyen helyzetben vagyok, azt hiszem, nincs messze az idegösszeroppanás, és nem tudom, mit csináljak. Szükségem lenne legalább egy hét nyugalomra, mert érzem, ennek így rossz vége lesz. De nem bírom rávenni magam, hogy lemenjek az orvoshoz. (Én és az orvosok, ugye...). Ráadásul egy vadi új családi orvos, az előző nyugdíjba ment, milyen gáz már ezzel beállítani egy idegenhez...

Mara, remélem, jobban vagy már. Nekem se jutott eszembe, hogy elmondjam a háziorvosnak az abúzust, de mivel egyébként is gyakran van hasmenésem, én megbeszéltem magammal, hogy ha nem bírom, egyszerűen ezekkel a problémákkal íratom ki magam pár napra. Mivel eleve mindig van vagy hányós-hasmenős és/vagy felső légúti vírus, ezért annyira nem feltűnő. A legtöbb HO-val meg lehet ezt oldani. Sokszor még bemenni se kell, elég betelefonálni.

Ha mindenkinek el kellene mondanom, mi történt velem, a főnökeimnek akkor se mondanám el, Isten őrizz! Főleg az igazgatómnak nem. Annyira nem bízom benne, hogy egy legyet nem bíznék rá

Ezek az orvosok, hajaj....főleg, ha férfiak, jajjaj
Beteg voltam az elmúlt napokban, nagyon szenvedtem, táppénzen voltam. A háziorvosom olyan gondoskodó volt, annyira jól esett. Kicsit azonban meg is sértődtem, mert nem volt ott amikor vissza mentem a táppénzes papírért. Nem könnyű ez, mert kicsit mindig beleszeretek abba a férfiba, aki kicsit is törődik velem. Figyelmeztetni kell magam, hogy ez a dolga, hogy megvizsgáljon, és nem azért teszi ezt, mert én többet jelentek neki. Mint a pszichológusaim esetében is. Pedig nem is jó pasi. Csak simán pasi.
Mondjuk volt egy érdekes pillanat, mikor a vizsgáló ágyon feküdtem, és fölém hajolt, hogy megvizsgáljon, ösztönösen becsuktam a szemem. Meg is jegyezte, hogy ennyire nem akarom látni őt? Érdekes, hogy ez a tünet, hogy megmaradt, belém ivódott.
Ja, és előttem a fiatalabb szebb nő ment be hozzá, és féltékeny lettem rá.
Most próbálok nem gondolni rá, és nem megbetegíteni magam, hogy vissza tudjak menni hozzá.
Vajon ez a tünet elmúlik egyszer?
Hát én ilyen vagyok, megzavarnak a férfiak.

Sziasztok,régen voltam már erre,úgy érzem,hogy most muszáj kiirnom magamból,annyi minden zajlik bennem és körülöttem,jelenleg 2 hetes pihenésemet töltöm,miközben gyógyfürdős kezeléseket kapok, ahol vagyok hely,város,az maga a nyugalom,egyik reggel arra keltem fel,hogy én itt maradnék,feladnám a mostani a munkahelyemet,meg otthonról is jó messze kerülnék,egyébként hónapok óta dolgozunk a pszichológusommal,hogy változásokra készülök,májusba terveztem a szüleimtől való külön költözést,erre annyira vonz ez a hely,egyre erősebben hogy beadtam az önéletrajzomat 8 helyre és várom a csodát,a hét végén mennék haza,pszichológusommal meg most még két hétig nem tudok beszélni,igazi mély víz lenne amire készülök,de ha sikerül magamat fogom nézni.

Szia Rini! Drukkolok, hogy sikerüljön! Mindenképpen adj hírt magadról! A változás biztosan jót tesz, főleg, hogy te is úgy érzed, megértél már rá.

Szia Mara, nem vagyok jól, nem jött össze ez a költözéses-állásváltoztatós dolog amit terveztem,de tanultam magamról újat,hogy hamarosan,ahogy eljön az ideje megfogom tudni majd tenni azokat a lépéseket,amikre hónapok óta készülök.Amióta hazajöttem,rosszul léteim vannak,előjött az allergiám,reggelente gyomorgörccsel megyek be,arra a munkahelyre,ahova pár hónappal ezelőtt még örömmel jártam, talán túl sok nő egymás között,és látom a rosszindulatot,az irigységet és ez fáj nagyon.Rákszűrésemet meg meg kell ismételtenem,szerintem a testem totál tiltakozik a mostani kapcsim ellen,úh jó sokat írtam,jövő hét szerdán találkozok majd csak a pszichológusommal és nagyon hiányzik,most már értem az ilyen kötődéseket ami ki tud alakulni egy terapeutával,lehet ha férfihez járnék,már rég beleszerettem volna.