Új szorongások

Kíváncsi lennék a véleményetekre egy ügyben!
Jelenleg kisebb vezető beosztásba vagyok. Lassan el kéne döntenem, hogy maradok-e ebben a beosztásban, vagy sima alkalmazott maradok.
Ebből is túlzott lelkiismereti kérdést csinálok, és nem tudok dönteni, mint általában. Szóval , úgy érzem, a jelenlegi testületem elfogad, segít amiben tud. Az utóbbi időben sok változáson ment a testület, de most megállapodni látszik. Ebben sok munkám van. Végre kezdünk szépen összeállni. Ezzel nincs is baj, nagyon együttműködőek, és nyitottak. Viszont az én felettesem, az intézményvezető nagyon autokrata. Sok energiám megy el arra, hogy kezelni tudjam a viselkedését. Folyton kiabál, csúnyán beszél, nehéz sőt alig lehet meggyőzni ha nincs igaza. Becsmérli mások munkáját, és ötleteit. Ránk erőltet felesleges dolgokat, szerinte senki nem végzi jól a dolgát, csak ő.
Ezért néha azt gondolom, hogy ez nekem nem hiányzik, nem leszek a csicskája többet. Ezt nem kell nekem elviselni. Viszont a testületemre gondolok, akkor meg nem akarom, hogy valami idegen szétverje amit felépítettem. Ők bíznak bennem, számítanak rám. De néha úgy érzem, nem vagyok képes megbirkózói ennyi mindennel, visszabújnék a csigaházamba. De ekkor meg azt gondolom, hogy ha eddig tudtam csinálni, akkor most is, és ne legyek már ennyire izé.
Szóval ennyi kb. Ezen vívok magammal már egy ideje. Tudom nekem kell dönteni, de azért kíváncsi lennék a véleményetekre nagyon!!!!!!!!

Időnként nen árt helyrerakni az embereket. Mit veszíthetsz vele?
Nekem is volt mostanában, hogy kiakadtam valamin, megmondtam a véleményem, és mivel mélyen igaz volt az illető elég hamar észhez tért, mivel az igazság az, ami győzni tud. Te csak a csatorna vagy hozzá.

Ági40 írta: Kíváncsi lennék a véleményetekre egy ügyben!
Jelenleg kisebb vezető beosztásba vagyok. Lassan el kéne döntenem, hogy maradok-e ebben a beosztásban, vagy sima alkalmazott maradok.
Ebből is túlzott lelkiismereti kérdést csinálok, és nem tudok dönteni, mint általában. Szóval , úgy érzem, a jelenlegi testületem elfogad, segít amiben tud. Az utóbbi időben sok változáson ment a testület, de most megállapodni látszik. Ebben sok munkám van. Végre kezdünk szépen összeállni. Viszont az én felettesem, az intézményvezető nagyon autokrata. Folyton kiabál, csúnyán beszél, nehéz sőt alig lehet meggyőzni ha nincs igaza. Becsmérli mások munkáját, és ötleteit. Ránk erőltet felesleges dolgokat, szerinte senki nem végzi jól a dolgát, csak ő.
Ezért néha azt gondolom, hogy ez nekem nem hiányzik, nem leszek a csicskája többet. Ezt nem kell nekem elviselni. Viszont a testületemre gondolok, akkor meg nem akarom, hogy valami idegen szétverje amit felépítettem. Ők bíznak bennem, számítanak rám. De néha úgy érzem, nem vagyok képes megbirkózói ennyi mindennel, visszabújnék a csigaházamba. De ekkor meg azt gondolom, hogy ha eddig tudtam csinálni, akkor most is, és ne legyek már ennyire izé.
Szóval ennyi kb. Ezen vívok magammal már egy ideje. Tudom nekem kell dönteni, de azért kíváncsi lennék a véleményetekre nagyon!!!!!!!!

Hát Ági, akkor ne legyél ennyire izé
Mindenkinek van/volt hülye, parancsolgatós főnöke szerintem.
Ha elvállalod, örökre szól? Vagy vissza lehet lépni bármikor? Kipróbálhatod, és ha végképp nem megy, még akkor is lemondhatsz, de legalább megpróbáltad.

Két éve vagyok vezető, évente írjuk a szerződést, nem szól semmi örökké. Mondjuk tavaly is ilyenkor kezdtem el fontolgatni, hogy talán nem kéne elvállaljam. Amúgy képesnek tartom rá magam, csak presztízs kérdést csinálok sokszor belőle. Mert ha valamit nem tudok nála elérni, mert 20 éve ezt csinálja, és a többi vezető nem szól semmiért, mert már közel állnak a nyugdíjhoz, és beletörődtek a helyzetbe, akkor rosszul érzem magam, hogy miért hagyom ezt. Elég befolyásos amúgy, ha nem muszáj nem húz ujjat vele senki. Csak miatta mondanék le, de nehogy már ez döntsön.
Csak adogatom magamnak a labdát ide-oda az ügyben.

Ági teljesen átérzem a szorongásodat. Én folyamatosan szorongok a meló miatt is. Erről sajnos nem tudok részleteket írni, de sokszor tényleg felőröl az is. Annyit viszont tudok írni, hogy pasik közt vagyok és ez nekem egyre nehezebben megy, már undorodom tőlük, mint férfiaktól. Előttem semmi tekintélyük sincs, talán ezért is érzem magam "felsőbbrendűnek ". De mind emellett meg magányosnak is érzem magam. És a folyamatos bizonyítás...De egy valami biztos. Nem hiába vagyunk ott ahol vagyunk a munkánkba. Te sem azért vagy vezető mert alkalmatlan lennél rá. ALKALMAS VAGY A FELADATRA csak szorongsz, mint ahogy én is mi is a többiek. Mi duplán triplán, mint más, de kibírjuk. Én ezért is és minden másért is altatóval tudok csak aludni, de így legalább tudok, amúgy nem aludnék egy percet sem. A döntésedet te hozod meg, mérlegelsz, és tudod, hogy jól fogsz dönteni.Minden döntés előrébb visz!!! Én is egy nehéz szakaszon vagyok most...........a munkában is....és még emellé jön az én minden napi "nyavalygásom" amiért itt vagyun

Nem egyszerű a te helyzeted sem jelen. Rossz az ha nem érzed jól magad a munkahelyen, ahol elég sok időt töltesz el. Sok erőt neked is!

Mar most ott tartok sehol nem erzem jol magam. Munkamban akartam vmi ujat tanulni de ennyire nem hogy minden total uj es felek szorongok mar szinte egesz nap hanyingerem van nem erzem jol magam. Maganeletem is rosz kellene mar egy kapcsolat szerelmes szeretnek lenni

Ugy erzem ugy feladnek mindent. Nincs jo kedvem. Munkahelyen nagyon feszult vagyok szinte fel tudnek robbanni. Tele vagyok hataridokkel. Hogy fogom megoldani? Ti hogy szoktatok azt ha vege a melonak delutan este akkor tovabb nem foglalkoztok vele? Hogyan lehet ezt masnap reggelig kizarni? Nekem ez sose ment es szerintem ez is gond velem en akarok egy normalis eletet.

Ez jó kérdése, még én is most tanulom,. Lefoglalom magam mással. Olvasok, írok, foglalkozom a lakással, tervezgetem a jövőmet, séta .... ilyesmi. De nem mindig sikerül, néha még álmomban is megjelenik a főnököm, és nem hagy aludni Komolyan, néha alig tudok aludni, úgy pörög a munkahelyi téma, főleg a határidők.

Ági40 írta: néha még álmomban is megjelenik a főnököm, és nem hagy aludni

Na, engem sem az enyém. Az enyém álmomban megtudta, hogy mi történt velem, és ki is rúgott, előtte nagyon megszégyenített, mindenkinek elmondta.
Az enyém is kiabálós, hirtelen haragú, egyszer azt mondtam neki véletlenül, hogy nem beszélhet így velem, azóta sokkal kevésbé félek tőle.

Akár mi is a helyzet senki nem beszélhet méltatlanul a másik emberrel. Jó hogy mondtad neki. Ezt én is meg fogom tenni legközelebb.

Mult heten mar en is megmondtam a fonoknek h miert cel neki az hogy gyomorideggel jarjak dolgozni h amit elvar azt lehetetlen teljesiteni h x eve dolgozom a cegnel soha senkinek nem volt baja akkor ez most mi?most meg is fogadtam nem fogom hagyni h kihasznaljanak es ugy beszeljenek velem ahogy epp kedvuk van. A gondnak ez csak az egyik fele amit mar megoldottam sztem. A masik az h nagyon igazsagtalan dolgok tortennek a melohelyen kar volt masik szakteruletre kernem magam. De mar nincs visszaut sajnos csak ha vezetonek mennek vissza amit meg foleg nem akarok.