Ötletelés

TELLTHETRUTH írta:
Annyit tudunk róla biztosan állítani, hogy egy bántalmazó típus. Mostanában amit látunk, hogy szavak szintjén bántja a "szeretteit".

.

Sajnos én tudom, hogy mit jelent az, hogy szavakkal bántalmazó valaki. És hogy a szavakkal hogy le lehet rombolni életeket. Nekem a házasságom erről szólt, (huszonévekig), hogy kiszámíthatatlan volt, hogy mikor kapok "beszólásokat", annak ellenére, hogy szó szerint beleszakadok abba, hogy tökéletesen csináljak mindent a "kedves" páromnak.
És a szavakkal való bántalmazással gyakran párosul egyéb bántalmazás idővel. (Bármilyen fizikai.) A végén volt nálunk leverés, rugdosás, fojtogatás... Jellemző ezekre az emberekre (a bántalmazókra!), hogy olyan partnert keresnek, akinek hézagos az önbizalma, aki elhiszi nekik, hogy rászolgál a bántásokra..
Most utólag látom már, hogy gyakorlatilag az összes ezt követő kapcsolatomban jelen volt ugyanez a bántalmazó tendencia. Kizárólag olyan pasikba tudtam beleszeretni, akiknek van egy olyan kisugárzásuk, hogy "én vagyok a valaki, és talán megfelelsz nekem, és egye fene, elnézem, hogy nyilvánvaló hibáid vannak.."
Ezek után, ha érzelmeim támadnak egy pasi iránt, rögtön gyanús leszek magamnak..

És, hát itt már többször emlegettem a Szavakkal verve c. könyvet, amit elolvasva úgy éreztem, az Önéletrajzom olvasom..

Telthenruth bátyjára visszatérve:

Mara írta, hogy ez a bántalmazás valójában lehet, hogy "csak cikizés". Igen, de ha ez a cikizés folyamatos, akkor ledarálja a másikat. Nem szólva arról, hogy mivel párosulhat még: Fizikai bántalmazás, nemi erőszak is..

BOLDOG ÚJ ÉVET ELŐSZÖR IS MINDENKINEK!

Egy kis beszámoló az ünnepekről (Várom a hozzászólásokat)

Egyszerűen nem volt már gyomrom elmenni a családi összejövetelekre, ahol ott van a bántalmazó bátyám és a terhes felesége (akinek a jövője igazán frusztrál).

Aztán természetesen szóba jött, szűkebb és tágabb családi körben is, hogy miért nem vagyok jelen. ( Ez nem az a fajta kellemes, szeretetteljes közeg, azért azt elárulom.) A bátyám élen járó volt a szapulásomban, hogy mit képzelek magamról, hogy nem megyek el, túl sokat megengedek magamnak, nincs bennem semmi tisztesség (vicces)

Mivel már mindkét szülőm tudja a történetet, mikor csak hármasban maradtak,akkor elmondták neki, hogy tudják, mit tett, és ők megértik ,ha nem akarok vele találkozni.

Erre reakció: reméli, hogy nem ilyen hülyék, hogy elhiszik a bolond meséimet.

Azóta teljesen kiírtam magam a családi kötelező megjelenésekből. Vannak olyan családtagok, akik semmilyen módon nem vettek részt az egész abúzus történetben, pl. nagymama, akinek tényleg jó lenne elmenni a születésnapjára, de így egyszerűen nem tudok.

Mit tennétek?

Azt, amit te. Nem mennék a közelükbe sem. És valószínűleg várnám a csodát: a szüleid idővel meg kéne emésszék, amit mondtál nekik, és remélhetőleg ők fognak közeledni.

Köszönöm Mara! En is úgy gondolom hogy ez egy valamit valamiért helyzet!