Természetes gyermeki kìvàncsisàg

Honnan tudhatja egy felnőtt, aki észleli a gyermekben tàmadt szexuális jellegű kìváncsiságot, hogy azt a fejlődési ösztön generálja vagy valamilyen abúzust így játszik ki magából a gyerek.

Hol húzódik a fejlődéshez nélkülözhetetlen gyermeki érzékiség és kíváncsiság határa. Meddig tart a játék fogalma? Melyik korra mi jellemző?
Korosztályon belül is adott lehet az érettség olyan fokú különbözősége,ami abúzust okoz?

Mi számít ma egészséges határnak a 10-13 évesek "játékát" illetően.

Honnan fedezhető fel, hogy a gyerekben bűntudat uralkodik?

Tényleg segít egy jól irányzott beszélgetés a gyerekkel,ha elcsíp valami szexuális tartalmat a hálószobából,filmekből stb.?

Nagyon erdekes kerdeseket vetsz fol Karacsony..
En csak a sajat peldamat tudom folhozni:Egeszen pici koromtol voltam zaklatva-termesztesen egy kislany nincs ezzel tisztaban..Anyam csak uvoltozott velem..kb 4 eves koromtol -ahogyan elkezdodtek apam zaklatasai,anyam szeme lattara!!!- kezdtem el maszturbalni..Fogalmam sem volt,mit csinalok,csak annyit tudtam hogy ez nekem jo..Az oviban termesztesen gyorsan eszrevettek,szoltak anyamnak aki otthon eloszor felkepelt majd kitalalta hogy gilisztas vagyok..
Iskolaban 4.osztalyig szinte kituno tanulo voltam..5.ben elkezdtem noiesedni..Apam zaklatasai egyre felelmetesebbek lettek..A tanulmanyi eredmenyem nagyon leromlott..A kormeimet kicsi koromtol ragtam, korom melletti bort szinte husig lekapartam..
Az velem tortenteket soha nem jatszottam ki magambol,hiszen bunos voltam,senki nem tudhatta mi folyik otthon..
Ugyanakkor arra vagytam valaki szabaditson ki ,mentsen meg es az iskolaban nagyon gyakran fejfajast szedulest stb szimulaltam ..Figyelemfelkeltes volt a celom-persze akkor meg nem ertettem miert is csinalom,de arra emlekszem nagyon vagytam arra,hogy egy felnott rajojjon mi tortenik velem..
Ugyes szineszno voltam,senki nem jott ra...
Ha osszegezni kellene a jelek hogy egy gyereket otthon szexualisan bantalmaznak a fentebb felsoroltak lehetnek..Koros mennyisegu maszturbalas gyerekkorban szinte minden esetben szexualis bantalmazasra utalo jel.

Delila, köszi a hozzászólást a témához. Valójában ezek a kérdések a "Segítsetek megérteni" topicban történt hozzászólások alapján vetődtek fel. Ehhez ajánlott két irodalmat Alaine, az egyik a Szülők könyve R. Jenőtől, ezt nem olvastam, a másikat sem még. De az elsőbe már belenéztem, ma szerintem kikölcsönzöm a könyvtárból.
A maszturbálás is olyan dolog, hogy csinálják a kicsik, sőt még az a kis állatkölykök is, nekem a megboldogult kutyusom például, amikor kicsi volt rámászott a párnára...
Szóval, amit veled csináltak, az pont az a cirkusz, amit Alaine is és Zsuzska is írt. Nem megverni kellett volna, hanem kideríteni, hogy van-e a háttérben valami oka ennek. Hasonlóan hozzád én is bevittem a tudományom az oviba.

Nem hiszem, hogy a kisgyerekek úgy próbálnák „kijátszani” magukból az abúzust, hogy szó szerint újrajátszák az eseményeket egy másik gyerekkel.
A játék alatt ezesetben szerintem sokkal inkább tényleg játékot kell érteni, és pl. babázás közben alakítja úgy a történteket, ahogy akkor volt, vagy épp rajzokkal utal rá.
De ezt csak gondolom, nem személyes tapasztalat. Én 12 voltam. 13 évesen pedig már „párkapcsolatban” éltem – persze egy sokkal idősebb pasival - ami gyakorlatilag mindent magába foglalt…
A jó színészi képességek csak fokozatosan alakulnak ki. Az elején még igencsak kilóg a lóláb, amit vagy nem akarnak észrevenni a felnőttek, vagy észreveszik ugyan, csak épp rosszul értelmezik. Egy traumatizált gyereknek soha nem őszinte mosolya – már ha van neki egyáltalán. Még ha nem is tudja még pontosan mi történt vele, azt igen, hogy ő már valami olyat tud, amit a többiek nem. Sokkal komolyabb lesz, mint a kortársai. Egy koravén gyerek sosem jó jel. Szerintem inkább erre kell figyelni, és nem arra, hogy hányszor maszturbál, és ront-e az iskolában. Persze a rossz jegyekre is figyelni kell, de nem törvényszerű… Én pl. mindig jó tanuló voltam.

Igen, köszi Eperke. Ez is igaz.
Tehát az abúzusra utaló jelek, játék eszközzel játszik olyan tartalmat, ami mutathatja az abúzus jelét. Ha kort kellene mondani, akkor ezt inkább kb. óvodás korig, bár nem tudom.
Az én személyes tapasztalatom, hogy ha nem „újrajátszásnak” nevezzük, hogy én bevezettem a maszturbálás témába az ovis társam. A másik esetem elsős koromban volt, ami azért nem tudom, minek nevezhető. De én azt éltem újra, amit kaptam. Ütött az osztálytársam, én egy szál bugyiban voltam, és maszturbálást imitáltam. Hogy ezt ki kezdte nem tudom, mert annál a gyereknél is voltak bajok… Ezek után talán már el is vihettek volna szakihoz. Hiszen ez elég egyértelmű. Ehelyett elég kínosan le lettem szidva. Az osztálytársamtól eltiltottak, nem jöhetett át hozzánk.
Nagyobb koromban sztriptíztáncosnőt játszottam, kb. 8 éves koromban. Szerintem én kijátszottam magamból, ami egy kis figyelemmel talán orvosolható lett volna már akkor. Szeretném megállítani a tudatlanságot.
Bűntudat felismerés. Nekem is kiváló volt a magatartásom, túl jó is voltam. Középiskolában pedig totál leromlott. Őszintétlen mosoly, igen ez a takargatom magam jelenség.
A koravénséget nagyon eltaláltad. Szerintem is érettebben viselkedik a koránál.
A kényszeres tisztálkodás nem tudom, hogy innen alakul-e ki. Pl.: ismertem egy kisfiút, aki ha kellett, ha nem állandóan kezet mosott.
Én kis koromban nem annyira érdeklődtem a babázás iránt, ez nem tudom mennyire tudható be annak, hogy nem akartam lányos játékot játszani, és ezzel vhol a nőiségem toltam el magamtól.

karácsony írta: Honnan tudhatja egy felnőtt, aki észleli a gyermekben tàmadt szexuális jellegű kìváncsiságot, hogy azt a fejlődési ösztön generálja vagy valamilyen abúzust így játszik ki magából a gyerek.

Hol húzódik a fejlődéshez nélkülözhetetlen gyermeki érzékiség és kíváncsiság határa. Meddig tart a játék fogalma? Melyik korra mi jellemző?
Korosztályon belül is adott lehet az érettség olyan fokú különbözősége,ami abúzust okoz?

Mi számít ma egészséges határnak a 10-13 évesek "játékát" illetően.

Honnan fedezhető fel, hogy a gyerekben bűntudat uralkodik?

Tényleg segít egy jól irányzott beszélgetés a gyerekkel,ha elcsíp valami szexuális tartalmat a hálószobából,filmekből stb.?

A gyermeki kiváncsiság határa sehol nem húzódik, a felnőtt érzékiség határát kell nagyon keményen meghúzni!
A gyermekek fejlődéslélektani sajátosságairól számtalan jó vagy kevésbé jó ismeretterjesztő és szakkönyv létezik.
Valóban a Szülők könyvét , Ranschburgot ajánlottam akár első, akár újraolvasásra. Mint legtöbben, ő sem a kisújjából szopta, amit leírt. A gyerekekkel való együttélésről, a családok működésének nehézségeiről ír és javaslatokat tesz a helyzetek kezelésére. Vagyis milyen az optimális működés egy családban és milyen traumatizáló tényezők lehetnek. Prevenció és gyakorlat egyben. A kamaszok lélektanáról is számtalan jó könyv van. Az is tagadhatatlan, hogy a kisgyermekkor a kamaszkor "előszobája".
Az akár egy másik témakör is lehetne, hogy melyek a családban megbúvó szexuális visszaélések tünetei a gyerekeknél, (különös tekintettel az oktatási intézményekben, gyermekvédelemben hivatást teljesítők felvilágosítására).
Erre ajánlottam Fran Newman könyvét és ajánlom újra. Ő is megszenvedett vele a gyakorlatban, összeszedte és megírta. Ezt is megírták sokan mások is, én ezt ajánlottam és ajánlom, hogy tudjunk róla beszélgetni.
A szeretet témához idecsempészem még Vekerdy: Jól szeretni című könyvét. Bár ez is akármelyik témakörbe beleillik.
Ő sem az íróasztal mögött álmodta meg.......(valamint neki sem ez az egyetlen hasznosan forgatható könyve, mint ahogy Ranschburgnak is van még számtalan írása ember-tárgykörben.)

Erdekes amiket irtok..Elkepzelheto,hogy a tunetek fuggenek az abuzus "minosegetol" es mennyisegetol?
En nem voltam koraven kicsinek,ez biztos..A fizikai szeretet nyilvanitastol sem riadtam vissza-hiszen erre "tanitott "apam ha szeretek valakit,akkor annak ki is kell fejezzem..A baratait akiket kedveltem puszit adtam,olukbe telepedtem olelgettem oket..
Normalis fizikai szeretetre vagyo kislany voltam..
Az onertekelesi zavarok valahogyan kimaradtak a felsoroltakbol,pedig az abuzust elszenvedett gyerekek nagyresze oneertekelesi es onkep zavarban szenved-es ennek szamos kinyilvanulasa van egeszen kicsi kortol..
Engem mindig foglalkoztatott a kerdes hogyan lehetseges hogy nem vettek eszre iskolaban mi tortenik velem?
Nem voltam visszahuzodo sot olyan szinten probaltam a figyelem kozeppontjaba kerulni,es megkedveltetni magamat mindenkivel hogy ha visszagondolok mai napig zavarba jovok tole
A tanulmanyi eredmenyek hirtelen leromlasa mindenkeppen arra utalo jel lehet hogy valami nincs rendben a gyerekkel..

Meg valami eszembe jutott..Ha tul sok vagyok allitsatok le nyugodtan..Ropkodnek a gondolataim teljesen random modon,gyakorlatilag 40 ev elfojtott emlekei es kerdesei tornek napvilagra
Az iskola es a pedagogusok szerepere lennek kivancsi..hogy szerintetek terheli oket valamilyen felelosseg abban,hogy nem veszik eszre a nagyon sokszor arulkodo jeleket,es ha eszreveszik akkor sem reagaljak le ugy,ahogyan kellene..
Sok esetben inkabb eltusoljak
En biztosan tudom hogy a kozepiskolai osztalyfonokom erosen sejtette valami nincs rendben velem..mig 15 evesen felevkor egy eros 4 es atlagot produkaltam,ev vegere mar buktam..potvizsgara pedig vadonatuj a legujabb akkori divat szerinti farmerben es cipoben erkeztem-a ruha ami rajtam volt tobbe kerult mint az O havi fizetese..Azt hogy milyen arat fizettem a ruhaimert senkit nem erdekelt
Viszont az osztalyfonokom felfigyelt ra,hogy neha iszonyu draga cuccokban jarok,neha turkalos cuccokban,van hogy ures zsomlet eszem,maskor teliszalamis zsomlet es tele vagyok penzzel..
Attol fuggott mennyire szerettem apamat..

Köszönjük Alaine, most már nagyon kíváncsi vagyok a könyvekre.
Nekem egy negatív tapasztalatom volt az egyik íróval kapcsolatban, aki egy írótársával adott ki könyvet, és ott valami olyat olvastam, ami nálam kiverte a biztosítékot, bár akkor eléggé szét is voltam csúszva, nem volt nehéz negatív hatást gyakorolni rám. Többet nem vettem a kezembe tőle könyvet, és azt is kölcsönadtam valakinek, aki nem adta vissza, mert elhagyta... Szóval remélem most felülírja az akkori negatív tapasztalatomat. Ezzel senkinek a szaktudását nem szeretném megkérdőjelezni, mert nyilván nem kisujjukból szopják a tudást, és mi sem a saját tapasztalatainkat.

Az a vastagbetűs mondat már meg is válaszolt egy kérdést! Köszönöm. A játék a gyerek számára határtalan is lehet, hiszen a keretet nem ő jelöli meg.

Delila minden mindennel összefügghet és mindenki más, így lehetnek számtalanul különböző reakciók, de valahogy mégis szakértelem mellé csomagolták ezeket, valamik alapján, amiről a könyvek elolvasása után jobban képben lehetünk.

Delila írta: Meg valami eszembe jutott..Ha tul sok vagyok allitsatok le nyugodtan..Ropkodnek a gondolataim teljesen random modon,gyakorlatilag 40 ev elfojtott emlekei es kerdesei tornek napvilagra
Az iskola es a pedagogusok szerepere lennek kivancsi..hogy szerintetek terheli oket valamilyen felelosseg abban,hogy nem veszik eszre a nagyon sokszor arulkodo jeleket,es ha eszreveszik akkor sem reagaljak le ugy,ahogyan kellene..
Sok esetben inkabb eltusoljak
En biztosan tudom hogy a kozepiskolai osztalyfonokom erosen sejtette valami nincs rendben velem..mig 15 evesen felevkor egy eros 4 es atlagot produkaltam,ev vegere mar buktam..potvizsgara pedig vadonatuj a legujabb akkori divat szerinti farmerben es cipoben erkeztem-a ruha ami rajtam volt tobbe kerult mint az O havi fizetese..Azt hogy milyen arat fizettem a ruhaimert senkit nem erdekelt
Viszont az osztalyfonokom felfigyelt ra,hogy neha iszonyu draga cuccokban jarok,neha turkalos cuccokban,van hogy ures zsomlet eszem,maskor teliszalamis zsomlet es tele vagyok penzzel..
Attol fuggott mennyire szerettem apamat..

Erről Angyalka és Süni tudna neked most aktuálisan mesélni. Valamely topicban vannak erről beszámolók, a most zajló esetekről.
Nagyon jó kérdés. Vannak olyan esetek, ahol tettek lépéseket. Viszont szerintem sok esetben nem merik meglépni, félnek beleszólni a család dolgába, nem hiszik el, amit látnak. Én is hallottam közvetlen információból olyat, hogy nem fognak szólni, óvodáról van szó, pedig látják, hogy mi újság van, mert nem akarnak ebben a tortúrában részt venni. Kötelesek lennének szólni adott szervnek, de nem teszik meg.

Hogy a topicban felvetett kérdésekre a válaszokat tudják-e, az megint más kérdés, vagy mégsem.

karácsony írta:

Delila írta: Meg valami eszembe jutott..Ha tul sok vagyok allitsatok le nyugodtan..Ropkodnek a gondolataim teljesen random modon,gyakorlatilag 40 ev elfojtott emlekei es kerdesei tornek napvilagra
Az iskola es a pedagogusok szerepere lennek kivancsi..hogy szerintetek terheli oket valamilyen felelosseg abban,hogy nem veszik eszre a nagyon sokszor arulkodo jeleket,es ha eszreveszik akkor sem reagaljak le ugy,ahogyan kellene..
Sok esetben inkabb eltusoljak
En biztosan tudom hogy a kozepiskolai osztalyfonokom erosen sejtette valami nincs rendben velem..mig 15 evesen felevkor egy eros 4 es atlagot produkaltam,ev vegere mar buktam..potvizsgara pedig vadonatuj a legujabb akkori divat szerinti farmerben es cipoben erkeztem-a ruha ami rajtam volt tobbe kerult mint az O havi fizetese..Azt hogy milyen arat fizettem a ruhaimert senkit nem erdekelt
Viszont az osztalyfonokom felfigyelt ra,hogy neha iszonyu draga cuccokban jarok,neha turkalos cuccokban,van hogy ures zsomlet eszem,maskor teliszalamis zsomlet es tele vagyok penzzel..
Attol fuggott mennyire szerettem apamat..

Erről Angyalka és Süni tudna neked most aktuálisan mesélni. Valamely topicban vannak erről beszámolók, a most zajló esetekről.
Nagyon jó kérdés. Vannak olyan esetek, ahol tettek lépéseket. Viszont szerintem sok esetben nem merik meglépni, félnek beleszólni a család dolgába, nem hiszik el, amit látnak. Én is hallottam közvetlen információból olyat, hogy nem fognak szólni, óvodáról van szó, pedig látják, hogy mi újság van, mert nem akarnak ebben a tortúrában részt venni. Kötelesek lennének szólni adott szervnek, de nem teszik meg.
Hogy a topicban felvetett kérdésekre a válaszokat tudják-e, az megint más kérdés, vagy mégsem.

A topicban felvetett kérdésekre csak nagyon hosszan lehetne válaszolni (a vastagított választ kivéve).Minden valószínűség szerint nagyon sokan tudnának rá válaszolni az említett iskola és pedagógus körön belül.
A gyermek és felnőtt lélektanban sokan és jól tájékozottak. Azért ajánlottam itt ezeket a könyveket, mert összefoglalták a millió gyerekből és felnőttből leszűrt lényeget.
A "Gyermekek krízishelyzetben" az iskola dolgát taglalja Kanadában és általában." Megszámlálhatatlan magyar pszichológus és pedagógus elméletben és gyakorlatban foglalkozik a gyermekbántalmazás kérdésével.
Az itt elhangzó súlyosan negatív tapasztalatok sajnos valósak és nemigen akad olyan, aki segítő és értő pedagógusról tudna beszámolni a saját életében. De attól még tudni lehet, hogy egyre többen megharcolják ezt a nagyon szövevényes és veszélyes küzdelmet "ebben a világban", "ebben az országban" és másutt. Itt a fórumozók közül is és máshol sokan mások. Ezek között sokan követik a fórumot és tudják, hogy ők nem az a "társadalom" aki közönnyel tekint mások bajára.
Távol álljon tőlem, hogy általában a pozitív gondolkodásról zengedezzek. De, ami elismerést érdemel, azt el kell ismerni. .
Ezzel a saját közérzetünk is jelentősen javulhat.

Én tudom, hogy a gyerkőckéim nincsenek kitéve semmiféle abúzusnak, a nagyfiú mégis játszik a fütyijével, néha még az én lábamon is súrlódik, de olyankor mindig próbálom letolni magamról, mert engem kifejezetten zavar, hogy rajtam dörzsöli magát. Én beszéltem már velük arról, hogy mi a tilos, hol nem szabad nyúlkálni a másikhoz, de a hangsúlyt mindig arra fektetem, hogy ami nem esik jól nekik, arra szabad nemet mondani. Ha nem akarják, hogy megsimogassák a buksijukat, mondhatnak arra is nemet. De a négy éves kislány is fürdés előtt pucsított a kutyának, és élvezte hogy nyalogatja a nuniját... majd szívinfarktust kaptam. És ezt játékból teszik, nem azért, mert abúzálták őket.

Én nem emlékszem, hogy kiskoromban maszturbáltam volna, de a fiúk fütyije mindig érdekelt. Még harmadikos osztályban is volt egy fiúbarátom, aki szívesen megmutatta nekem mindig a nemi szervét. A babás játékoknál mindig azt képzeltem, hogy fütyijük van a babáimnak. Sokáig én is fiú szerettem volna inkább lenni, hogy nekem is legyen olyan himbilimbim. Jól tanultam, és suliban nem csináltam ilyen játékokat. Kitűnő tanuló is voltam... mégis abúzáltak.

Ezt nem mondod komolyan Rotebeete...Ez rosszabb, mint valami amerikai vígjáték, komolyan mondom. Mármint a gyerekeseteid. Csak ilyen szituációt ne kelljen látnom.
Nekem nem volt nagy cucc a mutogatás, csak cikiztek minket, akik látták, köztük a tesóm is és az ő osztálytársai is. Az egyik osztálytársam kitalálta, hogy megmutatják nekünk, hogy nekik mi van, ha mi is. Én már ott feszülten viselkedtem így visszaemlékezvén, azért csináltam, mert a többiek is. És még a lányét is láttam, amitől undor fogott el. Nekem fiú testvérem van, így nem volt nagy cucc fütyit látnom akkor, de lehet másért sem, bennem tök más érzések kavarogtak. Ez most jutott eszembe. Persze ez az egész az iskolai szünetben történt premier planban, így otthon az egész család ezzel basztatott, már bocsánat. Nem is szívesen emlékszem vissza ezekre a kiskorabeli esetekre.

Nekem volt egy osztálytársam középiskolában, neki pl. volt egy szerelme, a saját unokatestvére, és jártak...És az egész osztály tudta és nem cikiztük érte, de nekem tátva maradt a szám, és azóta sem térek észre, hogy hogyan tudta ezt nyíltan felvállalni előttünk. Ő amúgy el is tűnt az osztályunkból, semmit sem tudok róla azóta sem. Ez most csak eszembe jutott. Meg az is, hogy én 14 évem vége, 15 eleje felé egy nálam jóval idősebb fiúval randiztam, 25 körül tuti volt már, de lehet több is, mert dolgozott vállalkozóként. És elvitt kocsival egy hegyre, ahol én már féltem, és kiszálltunk a kocsiból és mögém állt, aztán végigtaperolt, és azt mondta, hogy meg akar mindenre tanítani. Aztán még a kocsiban történt egy s más, nem tudtam mi a normális, de feszülten éreztem magam tőle. Ugyanakkor vártam, hogy később keressen, nem jött a megbeszélt időben. Hanem egyik este a lézervilágítós cuccal, ami akkor volt divat, világított be a szobámba. Rómeónak képzelte magát? De én akkor már inkább bujkáltam a szobámban, ezt eljátszotta még párszor majd lekopott...Az is vmi pedofil lehetett, mert kiderült, hogy hozzám hasonlóan több fiatal lánnyal eljátszotta ezt, legalábbis az urbanpletyka így terjedt.

Alaine írta:

karácsony írta:

Delila írta: Meg valami eszembe jutott..Ha tul sok vagyok allitsatok le nyugodtan..Ropkodnek a gondolataim teljesen random modon,gyakorlatilag 40 ev elfojtott emlekei es kerdesei tornek napvilagra
Az iskola es a pedagogusok szerepere lennek kivancsi..hogy szerintetek terheli oket valamilyen felelosseg abban,hogy nem veszik eszre a nagyon sokszor arulkodo jeleket,es ha eszreveszik akkor sem reagaljak le ugy,ahogyan kellene..
Sok esetben inkabb eltusoljak
En biztosan tudom hogy a kozepiskolai osztalyfonokom erosen sejtette valami nincs rendben velem..mig 15 evesen felevkor egy eros 4 es atlagot produkaltam,ev vegere mar buktam..potvizsgara pedig vadonatuj a legujabb akkori divat szerinti farmerben es cipoben erkeztem-a ruha ami rajtam volt tobbe kerult mint az O havi fizetese..Azt hogy milyen arat fizettem a ruhaimert senkit nem erdekelt
Viszont az osztalyfonokom felfigyelt ra,hogy neha iszonyu draga cuccokban jarok,neha turkalos cuccokban,van hogy ures zsomlet eszem,maskor teliszalamis zsomlet es tele vagyok penzzel..
Attol fuggott mennyire szerettem apamat..

Erről Angyalka és Süni tudna neked most aktuálisan mesélni. Valamely topicban vannak erről beszámolók, a most zajló esetekről.
Nagyon jó kérdés. Vannak olyan esetek, ahol tettek lépéseket. Viszont szerintem sok esetben nem merik meglépni, félnek beleszólni a család dolgába, nem hiszik el, amit látnak. Én is hallottam közvetlen információból olyat, hogy nem fognak szólni, óvodáról van szó, pedig látják, hogy mi újság van, mert nem akarnak ebben a tortúrában részt venni. Kötelesek lennének szólni adott szervnek, de nem teszik meg.
Hogy a topicban felvetett kérdésekre a válaszokat tudják-e, az megint más kérdés, vagy mégsem.

A topicban felvetett kérdésekre csak nagyon hosszan lehetne válaszolni (a vastagított választ kivéve).Minden valószínűség szerint nagyon sokan tudnának rá válaszolni az említett iskola és pedagógus körön belül.
A gyermek és felnőtt lélektanban sokan és jól tájékozottak. Azért ajánlottam itt ezeket a könyveket, mert összefoglalták a millió gyerekből és felnőttből leszűrt lényeget.
A "Gyermekek krízishelyzetben" az iskola dolgát taglalja Kanadában és általában." Megszámlálhatatlan magyar pszichológus és pedagógus elméletben és gyakorlatban foglalkozik a gyermekbántalmazás kérdésével.
Az itt elhangzó súlyosan negatív tapasztalatok sajnos valósak és nemigen akad olyan, aki segítő és értő pedagógusról tudna beszámolni a saját életében. De attól még tudni lehet, hogy egyre többen megharcolják ezt a nagyon szövevényes és veszélyes küzdelmet "ebben a világban", "ebben az országban" és másutt. Itt a fórumozók közül is és máshol sokan mások. Ezek között sokan követik a fórumot és tudják, hogy ők nem az a "társadalom" aki közönnyel tekint mások bajára.
Távol álljon tőlem, hogy általában a pozitív gondolkodásról zengedezzek. De, ami elismerést érdemel, azt el kell ismerni. .
Ezzel a saját közérzetünk is jelentősen javulhat.

Gondolkoztam ezen, és igazából azon is, hogy reagáljak-e erre. A pedagógus baráti köröm és azok köre sem tanult túl sokat a témában. Oké hogy évekkel ezelottről van szó, de a két évvel ezelőtti kisgyermek gondozók is csak annyit tanultak a témában, hogy ilyen is van.
Talán a tantervek jobban hozzájárulhatnának a küzdelemhez. Ettől még, aki képben van arra valóban érdemes építkezni. Na meg, aki küzd nap mint nap...

karácsony írta: Ettől még, aki képben van arra valóban érdemes építkezni. Na meg, aki küzd nap mint nap...

Kedves Karácsony, ezt kiemeltem. Hátha néhányan ide dugják a képüket, (már akik "képben vannak" és ettől is bátorodnak nap mint nap......